191260. lajstromszámú szabadalom • Samottos bélésű lemezkályha gravitációs légfűtésre
1 191 260 2 A találmány samottos bélésű lemezkályha, mely alkalmas gravitációs légfűtésre jó hatásfokkal, zajmentesen segéd berendezések alkalmazása nélkül. A találmány szerinti kályha elsősorban lakások légfűtésére alkalmas. A gravitációs légfűtés megvalósítására számos kályha kialakítására került már sor. Valamennyi között leginkább elterjedt a külön helyiségekben úgynevezett fűtőfülkékbe elhelyezett nagy felületű kályhák, melyek korábban öntöttvasból készültek és a kályhatesten kívül a füstelvezető csonkokhoz bonyolult és terjedelmes hőlekötő fűtőfelületeket csatlakoztattak. A fűtőfelület növelésére számos szabadalom írt le megoldásokat. A 113 700 Isz. magyar szabadalom a kályhák belső terében vízszintes és függőlegesen csőrendszert, illetve csatornákat alakít ki, melyek a tűztér felől az áramló égésterméket vezetik, növelve az áramlási időt, ezáltal felmelegítik a levegőt. A levegő kedvezőbb áramlási viszonyainak kialakítása céljából szokásos a füstgáz bordázott felületen való átvezetése. A légcirkulációs csövek felületének bordázásával a légcirkuláció nem javul, a tűztérben felvett hőt nem szállítja el, így a lassú áramlás miatt a fűtés alacsony hatásfokkal és igen lassú ütemben valósul meg. A 113 700 lsz. magyar szabadalom felismerte, hogy a kályhatesten átvezetett függőleges csövekben gravitációs levegő feláramlás valósul meg, azonban az égéstermékeknek a levegővel párhuzamos áramlása miatt itt a hőcsere alacsony hatásfokú lesz. A tűztér alsó részéig lenyúló csövek a belső teret csökkentik. Az ismertetett megoldások a tűztér hőtartalmának a hasznosítására irányulnak, annak hatásfokát célozzák megjavítani. A hőközlők a tűztérben, illetve a tűztér utáni belső kályhatérben helyezkednek el. Más megoldás szerint vízszinteshez képest szög alatt, ferdedőléssel, emelkedő, bordázott felületű egy vagy több levegő csatorna van. Valamennyi ismertetett megoldás a tűztér és közvetlenül az égéstermék elvezetésének korszerűsítését tűzi ki célul. A gravitációs légfűtés hatékonysága pedig nem csak a tűztér közvetlen hőátadás mértékének függvénye. A gravitációs légfűtés megvalósítására széles körben alkalmazott megoldás az úgynevezett klímahelyiség alkalmazása. A legtöbb esetben klímahelyiségből áramoltatják a felmelegített levegőt csőrendszer segítségével a fűtendő helyiségekbe, különböző módon elősegítve a folyamatosságot. A gravitációs elven működő légfűtés ilyen módon történő megindítása és egyenletes biztosítása a legritkább esetben valósul meg optimálisan, ugyanis a meleg levegő mozgása a légköri nyomás változásaira is igen érzékenyen reagál. A fűtésrendszer üzembiztonsága érdekében a gravitációs fűtés kialakítása során ventilátorok beépítésére is sor kerül. Az ismertetett kályhák és fűtési rendszerek közös hátránya továbbá, hogy forró égéstermékekkel érintkező alkatrészeik rövid időn belül elhasználódnak, bár cserélhető kivitelű formák is ismertek, de szerkezetük révén nem alkalmasak klímahelyiségben való üzemelésre. Az ismertetett kályhák csak a tüzelés ideje alatt szolgáltatnak hőt. A klímahelyiségből a lakásokat a forró levegő túlfűti, majd a tüzelést megszüntetve a klímahelyiség hőmérséklete hamar lecsökken, a légfűtés megszűnik. Minden esetben állandó tüzelést kell megvalósítani. A találmány célja az ismertetett kályhák és légfűtések hátrányainak kiküszöbölése, illetve, olyan kályha kialakítása, mely egyszerű felkészültségű háztartások céljára, lakások fűtésére alkalmas. Kis helyigényű, egyszerű szerkezete miatt olcsó, a hőt huzamos ideig tárolja a felmelegített levegő kedvező hasznosítását biztosítsa, a gravitációs áramlás optimális megvalósítása révén gazdaságos tüzelőfelhasználást tegyen lehetővé. Kezelése egyszerű legyen, javítása ne igényeljen különleges szakképzettséget és ismereteket. A samottos kályha találmány szerinti kialakítása azon a felismerésen alapul, hogy a samottos 1 kályha hőtároló képessége nagy és hőleadása egyenletes, tartós. Ha az egy klímahelyiségben van elhelyezve és a kályha oldalsó vagy hátsó oldalához függőlegesen egy vagy több találmány szerinti 2 gyorsító dobot illesztünk, melynek alsó és felső részén oldal irányban az átmérőjének megfelelően négyzetes alakú levegő be- és kiáramlást biztosító 3 nyílást képezünk ki, a klimahelyiség meleg levegőjének áramlását a kályha fűtésének megkezdésével egyidejűleg beindítja és a helyiség hőmérsékletének emelkedésével az áramlást huzamos ideig önr maga szabályozza. A találmány szerinti kályha egyik kiviteli alakját az 1. ábra ismerteti, a hozzá erősített 2 gyorsító dobot a 2. ábra ismerteti. A találmány szerinti 1 kályha samott béléssel, 4 kezelőnyílásokkal és 5 huzatszabályozó részből és hátsó oldalához illesztett levegőáramlást gyorsító 2 dobból áll. A találmány szerinti kályha klímakamrába kerül beépítésre úgy, hogy a kályha 4 kezelő nyílásai a klímahelyiség homlokfalán át vágatokon keresztül kezelhetők. A fűtés megkezdésével a kályhához illesztett levegőáramlást a gyorsító 2 dob a melegedés ütemében a klímahelyiségben a levegőt mozgásba hozza. A meleg levegő a klimahelyiség felső részén kiképzett nyílásokon lép ki a fütendő helyiségek légterébe, és a légterekben lehűlt levegő a klímakamra alsó részén jut vissza. A légcirkuláció a fűtendő helyiségekben az erre a célra kialakított csőrendszer segítségével valósul meg. A levegőáramlást a gyorsító 2 dob a klímahelyiségben lévő meleg, majd forró levegő áramlását előnyösen szabályozza. A kályha fűtését pedig addig kell folytatni, míg a fűtendő helyiségek a kívánt hőmérsékletet el nem érik. A samottos bélésű kályha hőtartásának függvényében a kályha fűtésére periodikus időszakokban, 12 — 24 óránként kerül sor. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
