191239. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olaj kinyerésére földalatti lelőhelyekről emulziós elárasztással

5 191 239 6 ♦ 2 Na OH R-(OCH2CH04-OH + CICH2COOH-NaCl-Hj 0 R-(OCH2 CH2 )4 -0-CH2 -COONa A karboximetilezett oxetilátok sói három változtatha­tó építőelemből állnak: a hidrofób R csoport, az oxeti­­lát-lánc és a karboximetilcsoport, melynek aránya a ka­pott termékben a kiindulási oxetilát klór-ecetsavas reak­ciójának irányításával széles határok között változtat­ható. Az alkilcsoport minőségének hatását az adott rend­szer fázisinverziós hőmérsékletére az 1. táblázat mutatja. A táblázat a PIT függését mutatja 4,4 oxetilezési fokú és 65% karboximetilezési fokú karboximetilezett zsíralko­­hol-oxetilátok nátriumsói alkilcsoportjának szénatom­számától egy A típusú nyersolajból (lásd D.Balzer és K.Kosswir fent idézett cikkét), lelőhelyi vízből (lásd D.Balzer és K.Kosswir fent idézett cikkét), fázisarány 1:1 és 2 tömeg% tenzidből álló rendszer esetén. 1.táblázat Az alkilcsoport szénatom száma PIT (°C) 12 * 14 12 74 12 és 14 szénatom számú alkilcsoportot tar­talmazó vegyületek 1:1 arányú keveréke 53 14 41 __________________là______________________37 Az 1. táblázatból látható, hogy fázisinverziós hőmér­séklet függése a nyersolaj-emulziótól 5-7 oxetilezési fokú karboximetilezett nonil-fenol-oxetilátok (karboxi­metilezési fok mintegy 75%) esetén lineáris és a koeffi­ciense mintegy +30 °C/oxetilezési fok, tehát igen jelen­tős. A fázisinverziós hőmérséklet függése a karboxime­tilezési foktól ennél az emulziónál (A típusú nyersolaj, A típusú lelőhelyi víz, 6 oxetilezési fokú karboximeti­lezett nonil-fenol-oxetilát és 2% tenzid) az eljárás szem­pontjából érdekes 70—100% karboximetilezési fok-tar­tományban szintén lineáris. A koefficiens értéke azon­ban csak +0,5 °C/1% karboximetilezési fok. A fenti függőségek megadják, hogy milyen tartomá­nyon belül változtatható a felhasznált karboximetilezett oxetilát a lelőhely tulajdonságainak megfelelően. A befecskendezésre kerülő emulziót az eredeti nyers­olajból, a lelőhelyi vízből, a tenzidből és adott esetben adalékból állítjuk elő a szokásos eljárással (lásd P.Becher: Emulsions Theory and Practice, New York (1965)), amelynek során nincs szükség különlegesen magas nyíró­erőre. Lehetséges egy olyan megoldás is, hogy az olajból, vízből, tenzidből és adott esetben adalékból álló keveré­ket felmelegítjük a PIT értekre és az enyhe keverés köz­ben keletkező és nagyon finom cseppekből álló emulziót gyors lehűtéssel stabilizáljuk. Az emulziók a PIT alatt -15 °C-kal relatív stabilak. Adott esetben előnyös lehet, ha nagyon magas sótartalom esetén az előedényben eny­hén keverjük az emulziót. A találmány szerinti eljárás során az emulzió előállí­tásához az eredeti nyersolaj helyett használhatunk más nyersolajat vagy nyersolajok keverékét, részben rafinált nyersolaj-frakciókat, gázolajat, kerozint vagy benzint, valamint ezek nyersolajjal képzett keverékét. A talál­mány szerinti eljárás során a szerves fázis állhat tiszta szénhidrogének keverékéből is. bár ezt gazdasági okok­ból alig alkalmazzuk. A befecskendezésre kerülő emulzió mennyiségét, fá­zisviszonyait, tenzidtartalmát, az esetleges adalékokat, továbbá a mozgékonyságot szabályzó polimer oldat faj­táját és mennyiségét modellkísérletek alapján optima­lizáljuk. A modellkísérletek során az emulziót injektálópumpa segítségével adagoljuk a lelőhelybe. Ennek során az emul­ziót adagolhatjuk folyamatosan vagy egyszeri adag for­májában, vagyis egy szűk, 0,02—2-szeres PV (a lelőhely pórustérfogata) térfogatban. Az egyszeri adag nagysága mindenekelőtt a tenzid oldat koncentrációjához és a gazdaságossághoz igazodik. Az emulgeátor-koncentráció a vizes fázisra vonatkoztatva mintegy 0,2—30%, előnyö­sen 1-20%. Az emulzió olaj/víz fázisaránya mintegy 0-4X20-1). Az emulziós elárasztást célszerűen egy vizes elárasz­tás előzi meg, ahol elárasztási folyadékként a lelőhelyi vizet használjuk. A vizes adag nagysága 0,01-4-szeres, előnyösen 0,05—1,0-szeres PV. Az emulziós elárasztás után célszerű egy polimer oldatot vezetni a lelőhelybe, hogy egyrészt a mobilitást ellenőrizzük, másrészt az emulziót védjük a betörő lelőhelyi víztől. Ehhez egy po­limert vagy polimer keveréket oldunk a lelőhelyi vízben olyan koncentrációban, hogy a viszkozitása 2—6-szorosa legyen az olaj viszkozitásának. Közepes vagy magas sótartalmú 3—28 tömeg% összsótartalom) lelőhelyek­nél elsősorban biopolimereket, egy poliszaharidokat vagy cellulóz származékokat használunk, melyek magas sótartalom esetén is kielégítően viszkózusak és nem csa­pódnak ki. Olyan lelőhelyi vizek esetén, melyek relatív kis sótar­­talmúak, előnyös lehet, ha az emulzióhoz, valamint az előtte és utána befecskendezett lelőhelyi vízhez oldható alkáli-földfémsókat adunk. A tenzid tulajdonságainak ki­választása, vagyis a PIT mérése során ezeket a körülmé­nyeket figyelembe kell venni. Előnyös lehet, ha a polimer oldat befecskendezését közönséges vízzel történő elárasztás követi, melyet addig folytatunk, amíg az olaj gazdaságosan kinyerhető. A következő példák közelebbről megvilágítják a ta­lálmány szerinti eljárást. 1. példa Ez a példa azt mutatja meg, hogy karboximetilezett nonil-fenol-oxetiláttal képzett emulzió nem törik meg, ha mesterséges formációban elárasztáshoz használjuk, annak ellenére, hogy közben folyamatosan vizet (olajki­nyerési kísérleteknél olajat) vesz fel, és a tenzidkoncent­­ráció az adszorpciós folyamatok miatt állandóan csök­ken. A mesterséges formáció előállításához egy termosz­­tálható 70 cm hosszú és 5 cm átmérőjű nyomásálló csö­vet, amely hőmérővel és nyomásmérővel van ellátva és mindkét végén kapillárbemenetes és nyomásszelepes csa­­vrrmenetes tetővel zárható, görgetett kvarchomokkal teltünk meg. Ezután a homoktöltetet egy nagynyomású adagolószivattyú segítségével A típusú lelőhelyi vízzel telítjük és a termosztáttal a kívánt hőmérsékletre állítjuk. Egy nyomásközvetítő segítségével meghatározzuk a homoktöltet áteresztőképességét. Ebben a modellfor­­mációban mintegy 1 m/d sebességgel 0,44 PV (1 PV mintegy 750 ml) mennyiségű. A típusú nyersolajból, A típusú lelőhelyi vízből (fázisarány 1:1) és 9,4 g (a vizes fázisra vonatkoztatva 5,5 tömeg%), mólónként mintegy 6 mól etilénoxidot tartalmazó és mintegy 80% karboxi­metilezési fokú nonil-fenol-oxetilátból álló emulziót 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom