191238. lajstromszámú szabadalom • Kettőnél több pólusú villamosgép
7 191238 8 szetét is olyan mértékben kell lecsökkenteni, amennyire csak lehetséges. Erre azért van szükség, hogy az 5 rotorgyűrű és a 4 pólustest között a hó'kicseréló'dés kicsi legyen. A hőkicserélődés további csökkentése érdekében ezen erőátviteli elemeket úgy alakítjuk ki, hogy hűthetőek legyenek a felületükön elhelyezett 9 hűtőcsatornák útján. A 9 hűtőcsatornákban ugyanolyan hűtőközeg áramlik, mint amilyen a pólustestben is használatban van. A 4 pólustest és az 5 rotorgyűrű között hőtágulási különbségek léphetnek fel. Az ezek között lévő kapcsolóelemeknek ügy kell kialakítva lenniük, hogy képesek legyenek meghajolni, vagy tengelyirányban elmozdulni. Az 1. és a 2. ábrán bemutatott példaként' kiviteli alak egy összetett megoldást ismertet, amelynél a következő elemeket alkalmazzuk: a 5 rotorgyűrűben körmöskapcsolat van kialakítva, a köröm nyaka sugárirányú 23 hornyokkal van ellátva. A 23 hornyok a 7 tartálytól egészen egy 22 burkoló lemez aljáig érnek, ahol a nyak befejeződik. A 23 hornyok bizonyos rugalmasságot adnak a nyaknak, de nem kellő mértékben. A nyaktól felfele 24 csapok vannak elhelyezve, amelyek feladata, hogy a 4 pólustesteket a 22 burkolólemezen át a nyak végfelületéhez rögzítsék. A pólustestben található átmenő üregek valamint a 24 csapok úgy vannak méretezve, hogy a csapok bizonyos korlátozott hajlásra képesek legyenek, ha a pólustest a burkolólemezzel tengelyirányba kitágul. Célszerű, ha a pólustest hossza mentén egy rögzített pontot jelölünk ki, amelynek helyzete a nyakhoz viszonyítva van megállapítva. Ennek a pontnak a megválasztásánál figyelembe kell venni a 27 és 28 rögzítő méretezését, a leginkább igénybe vett 24 csapban fellépő igénybevételt, nevezetesen, hogy ez minimális legyen, továbbá a pólus végénél a villamos és hűtőközeg csatlakoztatásnál fellépő tengelyirányú elmozdulásokat. Az 5 rotorgyűrű és a 4 pólustest közötti hosszú összekötő elemek kerületi irányban is rugalmasak. Ezt a rugalmasságot egy vagy több 26 tartóelem segítségével lehet korlátozni. A 4 pólustest rövidebb oldalának a rögzítése, vagyis a forgástengelyre merőleges oldal rögzítése ki kell elégítse a centrifugális erő biztonságos átvitelére vonatkozó követelményeket. Ezen túlmenően ezeknek az elemeknek bizonyos tengelyirányú rugalmassággal is rendelkezniük kell, különösen azon a végükön, amelyek a pólus és a nyak közötti meghatározott fix ponttól a legtávolabbra vannak. Az 1. és a 2. ábra olyan karmok sorozatával kialakított kiviteli alakot ismertet ahol az 5 rotorgyűrűben lévő kerületirányú horonyban vannak a karmok bekapcsolva. A 27 rögzítő elem felosztása a szerelés, azaz a pólusok becsúsztatása miatt szükséges. A 27 rögzítő elemet csapokon át kapcsoljuk a hűtött 28 rögzítő elemhez, amely ismert módon 29 csavarokkal tartják a pólustestet a helyén. A tekercsek és a tekercs kimenetek közötti összekapcsolás azokban a résekben képezhető ki, amelyek a 4 pólustest közép és külső fala között vannak kimarva hosszirányban. Ilyenképpen biztosítható az egyik tekercsből a következő tekercsbe való átmenet, vagy a külső összekapcsolás anélkül, hogy a vezetéket túlságosan meg kellene hajlítani. Az 1 rotortekerccsel ellátott 4 pólustest külső környezettől való hőszigetelése egy 7 tartály segítségével valósítható meg, amely ezeket körbeveszi, valamint a 5 rotorgyűrűvel való rögzítés legfőbb elemét is körülveszi. A 7, 8 tartályok nem mágneses anyagból készülnek és hővisszaverő felülettel vannak ellátva. A kiviteli példánkban a 7 tartály két részből áll. Az alsó rész szilárdan öszsze van kapcsolva a nyakkal a 4 pólustesttől a lehető legtávolabb. Ennek az az oka, hogy a nyak hűtött része minél hosszabb legyen. A felső rész csak akkor kerül a helyére, ha már a 22 burkolólemezt a 4 pólustestre felszeiéltük, továbbá a belső hűtési csatlakozások is készen '-annak. A 7, 8 tartályok azért vannak vékony falból kialakítva, hogy a centrifugális erőt csökkentsék. A vékony falak ível ten vannak kiképezve, mert így tudnak a legjobban ellenállni a vákuum és a centrifugális erő együttes hatásának. A találmány szerint feltételezzük azt, hogy a falak alakváltozást szenvednek és a szomszédos pólus tartályfalához nyomódnak, továbbá nekinyomódnak még a belső 26 tartóelemnek, a 4 pólustesteknek valamint a 2 csillapítóhengereknek. Ezek az érintkező felületek a hőszivárgás szempontjából nem kívánatosak. Emiatt amennyire csak lehetséges az érintkezési felületet csökkenteni kell. Egy további lehetséges megoldás távtartók elhelyezése, amelyek a lehető legnagyobb hőellenállással rendelkeznek, vagy pedig az anyag ‘ulajdonsága révén és/vagy az alakja révén a hővezetés rányában a legnagyobb hosszúságot, arra keresztben pedig a legkisebb keresztmetszetet mutatja. A találmány szerinti a 7, 8 tartályokban, vagy azoknak a falában 9 hütőcsatornákat helyezünk el, amelyekben ugyanolyan hűtőközeg áramlik, mint amilyet a pólusban is alkalmasunk. Ezeket a 9 hűtőcsatornákat célszerű azokra a terültekre koncentrálni, ahol az említett érintkezési felületek előfordulnak. A pólusok között kapcsolatnak lehetőleg ugyanolyanhőmérsékletűnek kell lenni, mint amilyen a 4 pólustest. Erre a célra a találmány szerinti kiviteli alaknál olyan üreges 10/12 csőcsatlakozásokat alkalmazunk, amelyek elegendően nagyok ahhoz, hogy mind az elektromos, mind pedig a hűtőközeghez szükséges vezetékek elférjenek benne. Ugyanez vonatkozik a pólusok és azon szerelvények közötti kapcsolatra, amelyek az 5 rotor gyűrűben, vagy pedig azon vannak elhelyezve. A 10 és 12 összekötőcsövekben lévő hűtőközegcsövek két szereppel rendelkeznek: a hűtőközeg eljuttatása egyik pólusról a másikra, valamint az összeköttetéseknek a hűtése. A villamos összeköttetéseket célszerű a 10 és 12 öszszekötőcsövek közepén elhelyezni, a hűtőközeg csöveit pedig a csőfal közepében. A legcélszerűbb azon kiviteli alak, amikor a 10 és 12 összekötőcsövek közepén helyezkednek el a villamos vezetékek koncentrikusan, ezeket veszik körül a hűtőközeg csövek kívülről és köztük egy üreges rés van kialakítva. A 10 és 12 összekötőcsöveknek a kapcsolások létrehozása céljából hozzáférhetnek kell lenniük. A pólusok, valamint a pólusok és a 5 rotorgyűrű közötti relatív elmozdulásokkal is számolni kell. Ezért a 10 és 12 összekötőcsöveket egy 13 rugalmas taggal és egy 30 rögzítő elemmel kell ellátni, amely a centrifugális erő felvételére is méretezve van. Mind a 10, mind pedig a 12 összekötőcső valamint a hozzá csatlakoztatott szerelvények hővisszaverő felülettel vannak ellátva. A szupravezető állapotban lévő tekercset a váltakozó mágneses tér hatásaival szemben védeni kell, mivel a váltakozó mágneses térerő a szupravezető állapot megszüné-5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
