191205. lajstromszámú szabadalom • In-line rendszerű elemi mozaikpont elektronsugárcső mozaikrendszerű kijelző-vagy képvisszaadó rendszerekhez
3 191205 4 8. ábra: Elemi tekercseltrácsos elektronágyú vázlata felülnczetben. 9. ábra: Hat elektronágyúval működő mátrixpont elektronsugárcső vázlata. 10. ábra: Háromágyús elektronsugárcső működtető rendszere. 11. ábra: Egyágyús elektronsugárcső működtető rendszere. Az 1. ábrán a találmány szerinti in-line rendszerű mozaikpont elektronsugárcső ernyőfelülete látható a legegyszerűbb kivitelben. Az ábrán 1 az üvegbúra, a vörös (R) 2 fénypormező, a zöld (G) 3 fénypormező, a kék (B) 4 fénypormező. Az ábrán jól látható, hogy ebben a legegyszerűbb esetben az ernyő függőleges elhelyezésű, egymás mellett fekvő téglalapalakú színmezőből áll. Találmányunk azonban nem korlátozódik erre a legegyszerűbb megoldásra, hanem kiterjed minden olyan megoldásra is, melyet az jellemez, hogy a színmezők in-line (egymás melletti) elrendezésűek és az RGB színtriplett többször, általában n-szer fordul elő, ahol n egész szám. A színmezők in-line elrendezése mind az egymás melletti függőleges, mind az egymás alatti vízszintes elrendezést magába foglalja. A 2., 3. és 4. ábrákon a találmány szerinti elektronsugárcső olyan ernyőbevonat elrendezéseit mutatja, ahol az in-line színtriplettek többször, célszerűen vízszintes vagy függőleges helyzetben fordulnak elő. Mint már említettük, találmányunk fő felhasználási területe a különböző nagyságú információs és eredményjelző táblák és az ezekkel együtt kialakított nagyméretű mozaik képernyők. A találmány szerinti szögletes vagy ahhoz közelálló ernyőjű elektronsugárcső a rendelkezésre álló teret viszonylag optimálisan kitölti, lényegesen optímálisabban, mint a kerek izzólámpa vagy akár kerek ernyőjű elektronsugaras fényforrás. Ezáltal kisebb ernyőterheléssel és fizikai fénysűrűséggel kelthetjük a szémlélőben azonos távolságról nézve az azonos szubjektív fényességérzetet. Amennyiben viszonylag kisebb méretű belsőtéri kijelzőkről van szó, a cső méretét olymértékben le kellene kicsinyíteni, hogy a szem részére a három színfolt egybeolvadjon. Ennek technikai megvalósítása azonban problematikus és gazdaságtalan. Erre az esetre dolgoztuk ki a találmány azon változatait, ahol egyetlen bórán belül sok — amennyiben alfanumerikus megjelenítés történik, célszerűen egy karakternek megfelelő számú — színhármas van az ernyőfelületen elhelyezve. A színhármasok gerjesztése az 5., 6. és 9. ábrákon szereplő megoldások valamelyikével történhet. Ennek megfelelően a vákuumtérben egy, három, illetve a színsorok vagy oszlopok számának megfelelő, vagy azok háromszorosa, szélsőséges esetben a színhármasok vagy színmezők számával megegyező számú elektronnyaláb előállító rendszer foglalhat helyet. A 2. ábrán olyan, több képpontot magába foglaló ernyő lehetséges változatait ábrázoltuk, melyeknél célszerűen három egymás mellett elhelyezett elektronnyaláb előállító rendszer kétirányú eltérítéssel végzi a fénypormezők gerjesztését. Legegyszerűbb esetben a teljes ernyőt RGB színmezőkből kialakított színcsíkhármasok fedik. A fénypor gerjesztését a csíkok irányába eltérített és az eltérítéssel szinkron vezérelt elektronnyaláb végzi. A különböző sávok gerjesztése egyidejűleg vagy egymás után történhet. A legjobb fényhasznosítást és a legegyszerűbb kivitelezést az 1. negyedben ábrázolt teljes teret kitöltő színcsíkhármasok adják. Amennyiben ezeken ; kisméretű rendszereken valamilyen egyszerűbb képet is meg akarunk jeleníteni, úgy erősen zavar, hogy az egymás mellé helyezett csöveknél a búra falvastagságának kétszeresén a fénykibocsátás megszakad, így a felbontás a kép egészére nézve nagyon egyenetlen, és a kép mintegy lapokra bomlik. A fényhasznosítás és az egyöntetű felbontást biztosító kép megvalósítása, vagy azok közötti valamilyen kompromisszum létrehozása egyaránt szükséges lehet. A IV. jelű negyedben a képernyőt a mind vízszintesen, mind függőlegesen elhelyezett 5 sötét csíkok segítségével megközelítően olyan felbontásúvá tesszük, nint amit a közvetlenül elhelyezett eszközök egymáshoz 'egközelebb eső fénypontjai határoznak meg. Amennyiben a fényhasznosítást a felbontás rovására magasabb szinten óhajtjuk tartani, úgy a II. és III. negyedek szerinti egyirányú 5 sötét csíkokat alkalmazzuk. A II. negyedben alkalmazott megoldás a színcsíkokat egymástól határozottan elhatárolja, így a szomszédos színcsíkok átlapolódását megakadályozza. Vízszintes irányban a felbontás az eltérítés függvényében tetszőleges finomságú marad, ugyanakkor az úgynevezett aperturahiba miatt, amely itt a nagykeresztmetszetű sugár alkalmazása miatt jelentős mértékű, éles fényátmenetek létrehozása nehézkessé válik. A III. negyedben lévő függőleges elhelyezésű 5 sötét csíkok lehetővé teszik, hogy lépcsőárammal történő eltérítés esetén vízszintes irányban a szomszédos fénypontok között maximális ugrásszerű kontrasztváltozást lehessen elérni. A 3. ábra szerinti színhármas elrendezések egyetlen elektronnyaláb előállító rendszer vízszintes és függőleges eltérítése mellett történő üzemeltetésre szolgálnak. A három szín keverése időmultiplex eljárással történik. Az I—IV. negyedekben ábrázolt változatok szerepe azonos a 2. ábra azonos negyedeiben ábrázolt megoldásokhoz. A 4. ábra szerinti ernyő a 3. ábra szerinti ernyőnek olyan változata, ahol a függőleges színcsíkok nem futnak végig az ernyő egész hosszában, hanem a három szín mindkét irányban ismétlődően váltakozik, ami azzal az előnnyel jár, hogy a megjelenített „fehér” képpont kvázi sem függőleges, sem vízszintes irányban sincs szigorúan helyhez kötve, hanem egyharmad fizikai képponttal eltolva is létrehozható. A II. és III. negyedben ábrázolt megoldások a 2. ábrán elmondottakkal azonos módon a felbontás egyenletesebbé tételét szolgálják, bár itt az egyharmados fénypontmozgatás lehetőségét rontják, és így elsősorban az I. negyed szerinti megoldásnak van jelentősége. Az 5. ábra az egy elektronágyúval megvalósított találmány szerinti elektronsugárcső vázlatos felépítését mutatja. Az ábrán 1 az üvegbúra, metszetben látható a 2, 3 és 4 fénypormező az ernyőfelületen. A 10 elektronnyaláb előállító rendszerből kilépő 12 elektronnyalábot a 25 helyzetkorrigáló elektródokkal hozzuk a 9 árnyékmaszk elektródkivágását képező 15 árnyékmaszkréssel fedésbe. Ebben az alaphelyzetben a 12 elektronnyaláb az ernyő 3 fénypormezejét gerjeszti. A 8 mágneses eltérítőrendszerre kapcsolt megfelelő irányú árammal a 12 elektronnyaláb a 2 ill. 4 fénypormezőkre irányítható. A 6. ábra szerinti cső működése: A 10 elektronnyaláb előállító rendszer ebben az esetben három, a színmezőkhöz rendelt elektronágyúból áll. Az R, G és B színmezőkhöz rendelt elektronnyaláb áthalad 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
