191189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2-diklór-etán előállítására

3 191 189 4 dik részáramból elpárolog és a gőzökéi egy frakcioná­­lókolonnába vezetjük, míg az el nem párolgóit részét a második részáramnak a keringtetett folyékony kö­zeg keverő- és reakciózónájába visszavezetjük és c) a frakcionálókolonnába vezetett gőzökből az 1,2-diklór-etánt desztillációs úton eltávolítjuk a'hő­cserélőben átadott hő egy részének felhasználásával és a kolonna fejrészén eltávolítjuk, míg a kolonna fenék­­részén magasabb klórszámú termékeket gyűjtünk ösz­­sze, ezeket eltávolítjuk és külön feldolgozzuk. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös fogana­­tosítási módja az etilént és a klórt 95— 160 °C közötti hőmérsékleten és I - 15 bar közötti nyomáson rcagál­­tatjuk 2-10 óra közepes tartózkodási idő betartásá­val. A keringtetett folyékony közeg előnyösen túlnyo­mó részben 1,2-diklór-etánból áll, mely a reakció mel­léktermékeként keletkező magasabb klórszámú eti­léntermékek csekély mennyiségével szennyezve lehet. A folyékony reakcióelegy hőcserélésre elválasztott részáramát a hőkicscrclcs után mintegy 5-50 °C-kal alacsonyabb hőmérsékleten visszavezetjük a keverő- és reakciózónába. Amennyiben a kiindulási anyagok inert gázzal hí­gítva vannak, akkor azt a reakcióelegyből az alacso­nyabb forráspontú klór-szénhidrogénekkel, így az eíil-kloriddal együtt oly módon távolítjuk el, hogy azokat a reakciózóna felső részén elvezetjük és egy hűtőben lehűtjük, miközben az inert gázzal kihajtott diklór-etán kondenzál és így a reakciózónába vissza­vezethető vagy más célokra felhasználható. Végül a találmány szerinti eljárás felhasználható a más eljárásokkal előállított nyers diklór-etán tisztítá­sára is. Ehhez a nyers diklór-etánt vagy a reaktor után kapcsolt hűtőbe, majd annak lefolyó vezetékén ke­resztül a reakciózónába vezetjük, vagy a két részáram egyikével elegyítjük a hőcserélés, illetve a termék elpá­­rologtatása után, a reakciózónába történő visszaveze­tés előtt. A reakciózónából elvezetett és keringtetett reakcióelegy mennyisége a rcaktortérfogat mintegy 3-30-szorosának felel meg. A keletkezett hasznos hőenergia felhasználható a képződött vagy más eljá­rásokkal előállított 1,2-diklór-etán rektifikálására, de felhasználható részben vagy egészben az eljárástól független fűtési célokra vagy gőztermelésre is. A találmány szerinti eljáráshoz az alábbi megjegy­zéseket fűzzük : Az etilén és klór reakciópartncrckct inert gázzal hígíthatjuk. A klór alkalmazható folyadék formájá­ban vagy gáz halmazállapotban a keverözónába beve­zetve, azonban célszerűen a folyékony klórt a reaktor­ba történő belépés előtt egy hőcserélőben a reakciós entalpia egy részével elpárologtatjuk. Katalizátorként célszerűen vas(IIl)-kloridot és a melléktermékek kép­ződését akadályozó inhibitorként célszerűen oxigént használunk. A reaktorban levő folyékony közeget például szi­vattyú és/vagy a termoszifon, illetve a mammutszi­­vattyú elve szerint keringtetjük. A folyékony közeg keringtetési sebessége a keverőzónában ne legyen ki­sebb, mint 0,1 m/scc. A folyékony közeget szintén szivattyú és/vagy a termoszifon elv segítségével vezet­jük a hőcserélőbe vagy a termék elpárologtatásához, lehetséges azonban az is, hogy mindkét folyamathoz a folyékony közeget, egymásután kapcsolt körfolya­matban keringtetjük. A találmány szerinti eljárás egyik foganatositási módját ábrázolja az 1. ábra, a találmány azonban nem korlátozódik erre a megoldásra. Az 1 hengeres reaktort, amely egy alul és felül nyitott 2 belsőhengert tartalmaz, mint keverözónát, moly 2 belsőhenger testekkel van töltve vagy belső elemeket tartalmaz, először folyékony 1,2-diklór­­ctánnul töltjük fel és ezt keringtetjük oly módon, hogy a 3 vezetéken keresztül etilént és a 4 vezetéken keresz­tül klórgázt vezetünk be a reaktorba a mammutszi­­vattyú elve alapján. Miután az etilén és a klór reakció­ba lépett, mely reakció a keverőzónában kezdődik és az 5 rcakciózónában fejeződik be, a 2 belsőhengerben egy felhajtóerő keletkezik egyrészt a kiindulási anya­gokban esetleg jelen levő inert gáz, másrészt a felsza­baduló reakcióhő miatt kialakuló hőmérsékletkü­lönbség hatására. Az I reaktor hőmérséklete valami­vel alacsonyabb, mint az 1,2-diklór-etán forráspontja a eaktorban uralkodó nyomáson. Az 1 reaktorban esetleg jelen levő inert gázokat a 6 vezetéken keresztül elvezetjük és a 7 hőcserélőben a kihajtott 1,2-diklór­­etán kondenzálása érdekében lehűtjük. A nem kon­denzált gázokat a 8 vezetéken lefúvatjuk, míg a kon­­denzátumot a 9 vezetéken keresztül az 1 reaktorba visszavezetjük. Az. inert gázáram szabályozásával be­állíthatjuk az I reaktorban kívánt nyomást. A más forrásból származó nyers diklór-etánt a 29 vezetéken keresztül vezetjük be. A.z 1 reaktorban termelt 1,2-diklór-etán kinyerésére a leakcióelegyet a 10 körvezetéken keresztül elvezet­jük és két részáramra osztjuk, ahol az egyik részára­mot hőenergiájának leadására a 16 hőcserélőre vezet­jük és a 10 körvezetéken keresztül az I reaktorba visszavezetjük, míg a másik részáramot a 11 vezetéken keresztül a 12 nyomásmentesítö edénybe vezetjük. Az 1 reaktorból elvezetett folyadék áram térfogata mint­egy a reaktortöltet össztérfogatának 15-szörösével egyenlő. A 12 nyomásmentesítö edényben a bevezetett folya­dék áramból a reakciózónában képződött reakcióter­mék megfelelő része elpárolog és a gőzöket a 13 veze­téken keresztül a 14 frakcionálókolonnába vezetjük, míg az el nem párolgóit folyékony részeket a 12 nyo­másmentesítő edényből elvezetjük és a 11 és 10 vezeté­keken keresztül az 1 reaktorba visszavezetjük a 15 szivattyú segítségével. A 14 kolonnában a bevezetett gőzöket frakcionáltan desztilláljuk. Az ehhez szüksé­ges hőenergiát a 16 hőcserélőből vesszük, oly módon, hogy a 14 kolonna fenéktermékét a 17 körvezetéken keresztül a 16 hőcserélőn átvezetjük. A tiszta Ï,2-di­­klcr-etánt a 14 kolonna fej részénél a 18 vezetéken i keresztül elvezetjük. A kondenzálom egy részét a 21 vezetéken keresztül a 14 kolonnába visszavezetjük. Amennyiben a 14 kolonnában desztillált elegy az 1,2- diklór-etán mellett más alacsonyabb forráspontú komponenseket is tartalmaz, akkor ezeket a 20 veze­téken keresztül vezetjük el, és az 1,2-diklór-etánt a 30 vezetékkel vesszük le. A 14 kolonna fenékterméke, amely túlnyomórész­­beii magasabb klórszámú etilcnszármazékokból és csekély mennyiségű maradék 1,2-diklór-etánból áll, adtát esetben tovább tisztítható oly módon, hogy a 14 kolonna fenéktermékét a 17 és 22 vezetékeken keresz­tül a 23 kolonnába vezetjük és vákuumban desztillál­juk A desztiliációhoz szükséges hőenergia ebben az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom