191178. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elrendezés izzításos vagy tűzi elektrolízisnél alkalmazott eleytrolitikus cellasorokban fellépő mágneses zavarok kiküszöbölésére

1 191178 2 A találmány tárgya eljárás és elrendezés izzításos vagy tűzi elektrolízisnél alkalmazott elektrolitikus cel­lasorokban fellépő mágneses zavarok kiküszöbölésé­re. Ismeretes, hogy a nagyon nagy teljesítményű, ke­resztirányban elrendezett sort alkotó elektrolitikus cellák tökéletes működését a működés során fellépő mágneses zavarok teszik lehetetlenné. Ezek a cellák úgy működnek, hogy alumíniumból és kriolitból (szó­­dium fluoridból) álló fürdőben feloldott timföldből elektrolízissel alumíniumot állítanak elő. A találmány tárgya az ezekben a cellákban lévő folyékony fémre haló mágneses erők csökkentése. Ezek az erők úgy jönnek létre, hogy a fémben vízszintes irányú áram­­összetevők is fellépnek, amelyekhez hozzáadódnak az azonos sorban lévő, szomszédos cellákat összekötő vezetékekben folyó áram által indukált mágneses te­rek is. A gyakorlatban ezek a cellák több, egymással szomszédos sorban vannak elrendezve, és az egyes cellasorok egymással sorba vannak kapcsolva, hogy az áramkör az áramforráson keresztül záródhassak. A találmány csupán az azonos sorban elhelyezke­dő, szomszédos cellákat összekötő vezetékekben fo­lyó áramok által keltett mágneses erők kiegyenlítésére vonatkozik. Az egy vagy több, viszonylag közel elhelyezkedő szomszédos sor hatásaival más szabadalmi leírások foglalkoznak, lásd például a 2.333.060 számú francia szabadalmi leírást és az ahhoz kapcsolódó 2.343.826 számú francia pótszabadalmi leírást, valamint a 2.425.482 számú francia szabadalmi leírást. Ismert az a tendencia, hogy a beruházási és üzemel­tetési költségek csökkentése érdekében növelik a ter­melőegységek méreteit, ami az elektrolitikus cellákon áthaladó áramerősség növekedéséhez vezet. Az új cel­lák áramerőssége a 200 000-300 000 A-es tarto­mányban van, szemben a korábban szokásos 200 000 A alatti áramerősségekkel. Ilyen nagy áramerősségek mellett a mágneses erők hatása olyan mértékű, hogy amennyiben nem alkal­maznának különleges intézkedéseket, az elektroliti­kus cellák hozama jelentős mértékben csökkenne, és végső soron azok normális működése szinte teljesen lehetetlenné válna. Ezek a zavarok a következő hatásokban nyilvánul­nak meg: a) a folyékony fémréteg állandóan változtatja alak­ját, hullámzik, aminek mértéke bizonyos esetekben a szénanód-fémkatód közötti távolságnál nagyobb is lehet, másrészt a deformálódásnál aszimmetrikus ku­polaalak jöhet létre; b) mivel a fürdő és a folyékony fém állandó moz­gásban van, azok elhelyezkedése az elektrolízis tökéle­tes végrehajtása szempontjából hol kedvezőbben, hol kevésbé kedvezően alakul; c) a fürdő és a fém érintkezési felülete periodikus mozgásban van, ami az elektrolízis végrehajtására nézve hátrányos (instabil lesz a folyamat), és a perio­dikus mozgás hatására a folyékony fém bizonyos ese­tekben akár ki is csorbulhat a cellából. A mágneses zavarókat különböző módokon lehet kiküszöbölni: vagy a vízszintes áramösszetevőket, vagy a mágneses erőket vagy mindkettőt befolyásol­ják. Az ismert valamint a találmány szerinti megoldás ismertetésénél a következő jelöléseket és elnevezéseket fogjuk használni: Bx. By és Bz-vcl jelöljük a mágneses erőtér Ox, Oy illetve Oz tengelyek icányábn cső összetevőit, ahol az Ox, Oy és Oz tengelyek szabályos háromdimenziós koordinátarendszert képeznek, amelynek O közép­pontja a cella katódsíkjának középpontjával esik egy­be, az Ox tengely a cella keresztirányú tengelye, amely a cellasorban folyó áram irányába mutat, míg Oy a cella hosszanti tengelye, Oz. pedig a felfelé mutató függőleges tengely. A cellák oldalait a szokásnak megfelelően „kis ol­dalnak" illetve „nagy oldalnak” nevezzük, és az utób­bi merőleges a cellasor tengelyére, ha az egyes cellákat az általuk képezett sor tengelyére merőlegesen rendez­zük el. „Végnek nevezzük a cellák kis oldalainál lévő végeit valamint az anódrendszer végeit. A szokásnak megfelelően „előző cella felőli oldalnak” és az „előző cellával ellentétes oldalnak” vagy „következő cella felőli oldalnak” nevezzük az egyes cellák oldalait, a cellasorban folyó áram hagyományosan értelmezett áramirányának megfelelően. A jelen leíráshoz mellé­kelt rajzon az áramirány mindig az ábra alja felől az ábra teteje felé mutat, amelyet nyíllal jeleztünk. Végül „szóbanforgó cellának” nevezzük azt a cel­lát, amelyből az áramot a katódon keresztül kivezet­jük, „előző cellának” nevezzük azt a cellát, amely a szóbanforgó cella anódrendszerét táplálja, és „követ­kező cellának” nevezzük azt, amelynek az anódrend­­szcrchcz tartozó kcresztdarabjál a szóbanforgó cella katódáram-kivczctcsciről kapott árammal tápláljuk. A mágneses térerősség értékét mindig „Tesla”-ban (T) adjuk meg (IT = 10~4 Gauss). Az ismert megoldások szerinti hagyományos cel­lákban a vízszintes áramkomponensek főként a ka­­tódáram összegzésének módszere miatt jönne létre. Az áramot oldalt elrendezett rúdalakú katód­­áram-kivezetéseken keresztül vezetik ki, aminek az a hátránya, hogy az áram a katód két nagy oldalánál koncentrálódik. Ha növelik a cellák méretét, akkor szélesebb katódot kel! készíteni, és ennek következté­sen nagyobb vízszintes áramkomponensek jönnek étre a folyékony fémben. A vízszintes áramkomponensek csökkentésére is­mert az a megoldás, hogy a katódáram-kivezetéseket az elektrolizáló cella aljánál rendezik el, ilyen megol­dás ismerhető meg például a 953.374 számú francia, a 451.183 számú olasz és az 1.125.949 számú francia szabadalmi leírásokból, melyek azonban nem foglal­koznak a cellákat egymással összekötő vezetékekkel. Az előző szabadalmi leírásban csupán viszonylag kis árammal, kb. 100 000 A-re! működő elektrolizáló cel­lákról van szó. Szintén körülbelül 100 000 A-es, vi­szonylag kis árammal dolgozó elektrolizáló cellákkal foglalkozik két további szabadalmi leírás, a 83.883 számú norvég és az 1.079.131 számú francia szabadal­mi leírás, valamint az utóbbihoz kapcsolódó 65.320 számú pótszabadalmi leírás, amelyekben a mágneses erőtér kiegyenlítését a cellákat összekötő vezetékek megfelelő elrendezésével kívánták elérni. A javasolt megoldás hátránya, hogy a vezeték-elrendezés kiala­kítása sokba kerül, mégsem lehel megfelelőképpen kiegyenlíteni a mágneses erőteret. Az összekötő veze-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom