191112. lajstromszámú szabadalom • Növesztőkályha egykristályok olvadékból történő előállítására

1 191 112 2 A találmány tárgya olyan egykristály növesztő kályha kialakítása, amelyben a fűtőelem és a nagytisz­taságú gáztömör kerámia béléscső kímélése, élettarta­mának lényeges növelése mellett még, 1300—1400°K- os hőmérsékleten is megfelelő hőmérsékletstabilitás, viszonylag gyors és pontos hőmérséklet visszaállási pontosság, s a kályha hossztengelye mentén a szüksé­ges hőmérsékleteloszlás valósítható meg. Mint ismeretes, például az izoterm folyadékfázisú epitaxiás (LPE) egykristály növesztésnél, az előállí­tandó anyag minőségét és annak reprodukálhatóságát alapvetően az előállításra használt kályhában kiala­kuló hőmérséklcleloszlás és az időbeli hőmérséklet­­stabilitás, valamint a hőmérséklet visszaállási pontos­ság határozza meg. Különösen érvényes ez az egyten­gelyű mágneses anizotrópiával rendelkező ritkaföld­­fém-vas-gránátokra, az ún. buborékmemória anyagok előállítására, de nem kivétel ez alól a vékonyréteg­lézerek és -hullámvezetők, valamint a mikrohullámú célokra használt anyagok, de az ellenállásfűtésű kály­hákban növeszthető tömbkristályok előállítására sem. Sőt bizonyos mintadarabok, például tömb egykristá­lyok hőkezelésénél is kritikus lehet a hőmérséklet­­eloszlás és stabilitás. Az említett példák közül a buborékmemória anya­gok reprodukálható előállításánál a legszigorúbbak a növesztőkályha termikus tulajdonságaival szemben támasztott követelmények (ráadásul figyelembe kei! venni az előállításnál használt PbO rendkívül erős korróziós hatását). Ezeknek az anyagoknak a repro­dukálható és termelékeny előállításával kapcsolatos követelmény egyrészt az, hogy 1300-1400 °K-ig, a kályha meghatározott térfogatában a hosszúidejű hőmérséklet-stabilitás nem lehet rosszabb, mint ±0,2 °K, másrészt, hogy 50—60 °K-os hőmérséklet­ugrásnál, pontosabban egy adott növesztési hőmérsék­letre történő visszahűtésnél, amely a túlhűtött olva­dékból történő egykristály előállításnál gyakran ismétlődő technológiai lépés,.a visszahú'tés pontossá­gának < ± 1 °K-nak kell lennie úgy, hogy a minta (növesztő tégely) új hőmérséklete gyorsan, s ha nem is tranziensmentesen, de 1—2 °K-os maximális ampli­túdónál nem nagyobb, gyorsan lecsengő ingadozással stabilizálódjon. További követelmény, hogy a nö­vesztő tégelyben, annak szimmetriatengelye mentén a tégely aljától annak nyílásáig a hőmérsékletnek növekednie kell, de az nem haladhatja meg a 3 — 5 °K-ot. Ugyanakkor a tégely nyílásától a kályha nyílásáig, a hőmérsékletnek monoton, s minnél egyen­letesebben kell csökkennie. Elektronikai szempontból még a legprecízebb hőmérsékletet szabályzók eseten is, ezeknek a szigorú termikus követelményeknek a teljesítését döntően befolyásolja a kályha belső felépítése, a hőmérséklet­érzékelő elemek elhelyezési módja. Mindezen túl a növesztőkályha belső kiképzése gazdasági okokból sem közömbös, mivel az döntő módon meghalározza a fűtőelem, valamint az azzal közvetlenül érintkező gáztömör kerámia béléscső élettartamát. Mint már említettük, a buborékmemória anyagok előállításánál használt növesztőkályhákkal szemben legszigorúbbak a termikus követelmények, így az ismert megoldást is ezen mutatjuk be. A kályha fűtőé le me általában egy három, egymás­tól függetlenül fűthető zónává rendelkező fűtőspirál, s a kívánt hőprofilt alapvetően az egyes zónákba táplált elektromos teljesítmények egymáshoz viszo­nyított arányának változtatásával alakítják ki. A fűlő­spirálon belül gáztömör kerámia béléscső van, amely­nek védelmére, valamint a hőmérséklet-eloszlás és sta­bilitás javítására, annak belső palástját — teljes hossz­ban — Pt lemezzel bélelik. A minta, azaz a növesztő tégely fölött levő tér részben több, Pt-ből készült hő­reflektor gyűrűt helyeznek el. Az egyes hozónak aktuális hőmérsékletének érzékelő (szabályozó) ele­meit a fűlőspiiáihoz képest radiálisán helyezik cl. Az ismert megoldás egyik hátránya az, hogy a gáz­tömör kerámia béléscső teljes hosszban Pt lemezzel történő bélelése indokolatlan költségnövekedést okoz, ugyanakkor kizárólag Pt hőreflektorok alkalma­zásával a felső, a lűlőspirál hőmérsékletét tekintve legmagasabb hőmérsékletű zóna fűtőelemének kímé­lése nem elég hatékony. Mindezeken tű! a tartósan 500—700 °K hőmérséklet-tartományban levő Pt szer­kezeti elemek oxidálódnak, ami nemesfém veszteség mellett még a szennyezési veszély növekedésével is jár. Az ismert megoldás további hátránya a hőmérsék­letérzékelő elemek elhelyezéséből ered. Ugyanis a fűtőspirálhoz viszonyított radiális hümcrsékletérzó­­kelő elhelyezésénél, annak mclegpontja közelében rendkívül nagy hőmérsékletgradiens van, így a hőmér­sékletszabályozási és visszaállási pontosság nagyon érzékeny a hőmérsékletérzékelő elem esetleges elmoz­dulására, de ugyanilyen okból a környezet hőmérsék­letváltozásaira is. A találmánnyal célunk a fentiekben vázolt hátrá­nyok egyidejű kiküszöbölése. A találmánnyal megoldandó feladat olyan kályha kialakítása, amely olcsóbb kivitelezésű, ugyanakkor a fűtőelemet jobban kíméli, mint az ismert megoldás, viszont az említett szigorú termikus követelmények iekintetében semmiben sem marad el attól. A hőmér­­sékletérzékelő elemek módosításával (adott hőmér­sékletszabályzó esetén) az ismert megoldásnál jobb hőmérsékletszabályozási és visszaállási pontosság érhető el. A találmány alapja az a felismerés, hogy a termikus követelmények, a gáztömör kerámia béléscső kémiai behatások elleni védelme, valamint a fűtőelem kímé­lése akkor is megvalósul, ha a béléscsőben csak a kriti­kus helyen alkalmazunk Pt fém burkolást, s a Pt hő­reflektorok többségét megfelelő pozícióban levő kerámia gyűrűkkel váltjuk ki. Az a felismerés pedig, hogy a hőmérsékletérzékelő elemeket többszöröz­zük, s azokat a fűtőelemhez képest a szokásostól eltérő pozícióba helyezzük, javítja a hőmérséklet­­szabályozási és visszaállási pontosságot. A találmány szerinti növesztőkáíyha olyan ismert kályhának a továbbfejlesztése, amelynek szigetelő köpennyel körülvett kerámia béléscsöve, a kerámia béléscsőben tégelytartóra helyezett olvadékot tartal­mazó növesztőtégelye, a szigetelő köpenyben elhelye­zett fűtőspirálja, valamint hőmérsékletérzékelő elemei vannak. A továbbfejlesztés, vagyis a találmány óbban van, hogy a növesztő tégely körül vékonyfalú, védő hő­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom