191064. lajstromszámú szabadalom • Állványszerkezet
1 [91 064 2 A találmány állványszerkezet, főleg padozat és mennyezet közé beépíthető állványszerkezet térosztó és/vagy tárolási feladatokra. Az állványszerkezetnek álló helyzetű tartóoszlopai és a tartóoszlopok közé beiktatott, azoknak terheiket továbbító polctagjai vannak. A tartóoszlopok a padozat és a mennyezet közé helytállóan vannak beerősítve, előnyösen befeszítve. A polctagok a tartóoszlopokhoz oldható módon és változtatható helyzetben vannak csatlakoztatva. Az épületek belső tereiben használt állványszerkezeteknek számos fajtája ismert. Közös jellegzetességük, hogy teherhordó rendszerüket karcsú oszlopok és ezekhez meghatározott helyeken hozzáerősíthető polctagok, tartó karok vagy tároló lapok együttese alkotja. Léteznek olyan megoldások is, amelyeknél a tartóoszlopok lyuksorozattal perforálva vannak, és így nagy variációs szabadsággal lehet különböző osztású és polctávolságú tároló állványokat kialakítani. Elvileg még ezeknél is kötetlenebb összeépítési lehetőséget kínálnak azok a polcok, ahol a tartókarok rögzítése súrlódással történik. Hátrány azonban, hogy a súrlódó erőátadás megvalósíthatósága végett sajátságos kialakítású, többnyire bonyolult - csavaros vagy excenteres - rögzítő elemek alkalmazására van szükség. Az említett elgondolások mindegyikénél kedvezőtlen az, hogy általában igen nagy számú elemet kell használni. Ezek gondos megmunkálást kívánnak, és ezért költségesek, az összeszerelés pedig rendkívül sok szubjektív hibaforrást rejt magában. Az ismert állványszerkezetek egy jelentős részénél a tartóoszlopokat mentes orsók segítségével feszítik be a padozat és a mennyezet közé. Kedvezőtlen, hogy a fölfekvő felületek csekélyek, és így az oszlopok kidőlését csak igen kicsi felületek mentén ébredő súrlódás akadályozza meg. Stabilitási szempontból még rosszabb a helyzet akkor, ha a kidőlést magával az oszlopot befeszítő erővel kívánják meggátolni. Nemegyszer ugyanis olyan nagy mértékű feszítő erőre van szükség, ami az oszlop kihajlását okozhatja. Főleg, ha az oszlop geometriai tengelye gyártási hiba vagy szállítási deformáció következtében kezdeti excentricitással rendelkezik. A számos ismert megoldás közül a legfejlettebb az az állványszerkezet, amelyet a 3 136 269. Isz-ú NSZK szabadalmi leírás ismertet. A lényege abban van, hogy a tartóoszlopokat alkotó függőleges csöveken belül egy fölhasított palástú feszítő hüvely helyezkedik el, amelyet alulról és fölülről két egymással szemben elhelyezkedő kúpos gyűrű tud a csőoszlop belsejéhez hozzászorítani. A két kúpos gyűrű közül az egyik belül menetes, a másik sima. Mindkettő egy a csőoszlop alsó végébe behatoló menetes orsóra illeszkedik. A két kúpos gyűrű egymáshoz való közelítésével a fölhasított hüvely egyre jobban befeszül a csőoszlopba. A jó elgondolás kétségtelen előnyei mellett hátrányokkal is rendelkezik. Ezek legfontosabbja az, hogy a rögzítés kizárólag a csőoszlop belsejében ébredő súrlódás által megy végbe. A másik kedvezőtlen körülmény, hogy a számottevő axiális irányú feszítést nem lehet létrehozni, mivel a kúpos gyűrűk a fölhasított hüvelyt már előbb hozzáfeszítik a cső belsejéhez, még mielőtt a szükséges tengelyirányú feszítő erő kialakulhatna. Ezért az oszlopok beépítési stabilitása vitatható. Az utóbbit fokozza az a körülmény is, hogy bizonyos kiviteli alakok esetében az oszlop talpa csuklópont körül relatív elfordulásra is képes. A találmány célja olyan állványszerkezet kifejlesztése, amely az addig ismert szekezetek előnyeit megtartja, de fogyatékosságaikat kiküszöböli. Cél ezen belül az, hogy a tartóoszlopokhoz képest a polctagokat ne csupán kitüntetett „diszkrét pontokban” lehessen elhelyezni és rögzíteni, hanem a tartóoszlop tengelye mentén bármely polctag „fokozatmentesen” tetszőleges helyzetbe legyen beállítható és átállítható. A találmány feladata annak megvalósítása, hogy a több oszlopból összeállított szerkezet önmaga állékony legyen, és ne a polctagoknak kelljen őket stabilizálni. Feladata ezen kívül az is, hogy egyetlen oszlop önmagában is alkalmas legyen padozat és mennyezet közé való beépítésre, befeszítésre, és így teherhordó funkció betöltésére. A találmányi gondolat alapja két lényeges részfelismerés külön-külön, valamint ezeknek egymással való kombinációja. Az egyik felismerés abban van, hogy a tartóoszlopok és a polctagok közé lehetséges olyan sajátságos kapcsolószervet beiktatni, amely egyfelől tetszőleges helyzetben helyezkedhet el a tartóoszlophoz képest, másrészt „önzáró” azáltal, hogy a teher növekedésével a tartóoszlophoz egyre nagyobb erővel feszül hozzá. A másik felismerésnek az a lényege, hogy a tartóoszlopok fejét és talpát úgy lehet kialakítani, hogy azok terpesztése az oszlop erőjátékát a két végén csuklós nyomott rúd helyett a két végén befogott - és így kihajlásra lényegesen kevésbé érzékeny - oszlopéhoz tegye hasonlóvá. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti állványszerkezet főleg padozat és mennyezet közé beépíthető állványszerkezet tárosztó és/vagy tárolási feladatokra - melynek álló helyzetű tartóoszlopai és a tartóoszlopok közé beiktatott, azoknak terheiket továbbító polctagjai vannak, a tartóoszlopok a padozat és a mennyezet közé helytállóan vannak beerősítve, előnyösen befeszítve, a polctagok pedig az oszlopokhoz oldható módon és változtatható helyzetben vannak csatlakoztatva - oly módon van kialakítva, hogy a tartóoszlopok karcsú, célszerűen csőkeresztmetszetű fémidomok, melyek a padozathoz terpesztett talp és a mennyezethez ugyancsak terpesztett fejidom útján támaszkodnak, a fejidom és a tartóoszlop közé az utóbbinak a befeszítésére alkalmas menetes orsó van beiktatva, a polctagok pedig a tartóoszlopokhoz tetszőleges magassági helyzetbe beállítható, de minden helyzetben a teher növekedésével arányosan a tartóoszlopokhoz egyre jobban hozzáfeszülő, magassági értelemben és adott esetben a tartóoszlopokhoz viszonyított alaprajzi szöghelyzete tekintetében fokozatmentesen pozícionálható önzáró kapcsoló szerv útján vannak rögzítve. Az állványszerkezet további ismérve lehet, hogy az önzáró kapcsoló szervet a tartóoszlopot átmarkoló, hajlítható szárú rugalmas bilincs alkotja, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
