191007. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szappanok illatosítására
1 A találmány tárgya eljárás szappanok, különösen bőrápcdó szappanok illatosítására. A találmány szerinti eljárás az illatanyag illékonyságának csökkentésén, valamint vegyszeiállóságának fokozásán alapul; a stabilizált illatkomponens a szappan tárolása közben nem illan el. A szappanok illatosítására eddig ismert eljárások folyékony parfüm-kompozícióknak a szappanmasszához való adagolásán alapulnak; a szappanmassza rendszerint hosszabb szénláncú zsírsavak nátriumsóját, különböző adalékokat, adott esetben tenzideket, vizet és színező anyagokat tartalmaz. A szappanmassza összedolgozása, homogenizálása előtt a parfümöt vagy külön, vagy egyéb adalékokkal együtt adagolják a masszához. Az ilyen eljárások hátránya az, hogy az illatanyagok diffúzió révén elillannak a kész szappanból a környezetbe, és ennek következtében a szappan parfümtartama tárolás közben tekintélyes mértékben csökken. Ez a csökkenés illékonyabb parfüm-kompozíciók esetén már néhány hét elteltével nyilvánul meg, az első négy hét alatt az eredeti parfümtartalom 20 s%-a illanhat el. Még kevésbé illékony parfüm-kompozíciók esetén is - igaz, hogy hosszabb idő, így hatnyolc hónap elteltével — kimutatható az eredeti parfümtartalom csökkenése akár 30 s%-kal. Az ismert eljárások hátránya tehát az, hogy az előállított tennék használati tulajdonságai — jelen esetben az illatosítása - viszonylag rövid időn belül romlanak. Ez különösen akkor hátrányos, ha a szappant bármilyen oknál fogva értékesítés, felhasználás előtt hosszabb időn át tárolják. Ezért történtek kísérletek az illatanyagok stabilizálására például további adalék, rendszerint poralakú szorbens adagolásával. A 837 914 számú NSZK-beli szabadalmi leírás szerint porózus hidratált szilícium-dioxidot használnak a jelzett célra. Az illatanyagok adszorbeálódnak a porózus anyagban, illékonyságuk csökken, tehát a termék stabilitása, tárolhatósága nő. Hátrányos azonban, hogy a szorbens szorpciós és deszorpciós tulajdonságai a szobeálandó anyag tulajdon'ságaitól, elsősorban kémiai összetételétől, továbbá a szorbeálás közben kialakuló fizikai illetve fiziko-kémiai kötések jellegétől függnek. Tekintettel arra, hogy a parfüm-kompozíciók összetétele igen változatos, ugyanis a kémiailag legkülönbözőbb szerkezetű anyagok fordulhatnak elő parfümökben, egy-egy szorbens alkalmazási lehetősége csak korlázotott lehet. Az eljárás gyakorlati hátránya továbbá, hogy nem minden szappangyártó gépsoron van lehetőség por alakú komponensek automatikus adagolására; a gépek általában folyékony illatkomponensek adagolására alkalmasak. Hátrányos az is, hogy a szorbenst már tartalmazó szappanmasszába adagolják az illatanyagokat, így nem biztosított, hogy az összes illatanyag kötődik a szorbenshez. Az ismertett eljárás szerint készült szappan esetén is megfigyelhető az illatanyag tárolás közbeni elillanása. Különösen az illékonyabb parfümöket tartalmazó szappanok az első 4 hét alatt illatanyagtartalmuk 15-20 s%-át elveszíthetik. A 4 209 417 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban ismertetett eljárást detergensek illatosítására dolgozták ki. Folyamatos polimer mátrixból álló részecskékben a parfümöt emulgeátor segítségével diszpergálják. Az így kapott illatosított részecskéknek nemcsak közvetlen, hanem tartós illata is van. A részecskék 30 70 s% vízben nem oldódó pari 2 fűmből, 25-65 s% vízben oldódó polimerből, valamint emulgeátorból állnak. Hasonló megoldás az 1 503 897 sz. GB szabadalmi leírásban található. E leírás karboxi-metilcellulóz alapú parfümhordozókra vonatkozik. Mindkét esetben a parfümöt vízben oldódó dyan polimer anyagok segítségével stabilizálják, amelyek a parfümöt tartalmazó szilárd halmazállapotú gélt képeznek. A kívánt hatás elérése érdekében azonban viszonylag nagy mennyiségű, polimert kell felhasználni, azaz a parfüm és a polimer közötti súlyarány alacsony (rendszerint 0,5:1 és 3:1 között). Az ilyen módon stabilizált illatkompozícióval együtt tehát viszonylag sok olyan idegen anyag kerül a termékbe, amely a termék funkcionális tulajdonságait vagy nem, vagy kedvezőtlen irányban befolyásolja. Egyébként a parfüm stabilizálása külön művelet, amely a detergensek illatosítását költségesebbé teszi. Emellett a folyamatos polimer mátrix vízzel szembeni érzékenysége a stabilizált parfüm használatát por alakú detergensek illatosítására korlátozza, amelynek során a stabilizált parfüm sem a nedvességnek, sem mechanikai behatásoknak nincs kitéve. Ezzel szemben szappan előállításakor a nedvesség és a mechanikai keverés nem zárható ki. Hozzá kell azonban tenni, hogy az említett GB szabadalmi leírás szerinti terméket nem vizes detergensek vagy szappanok illatosítására szánták, hanem a karboxi-metilcellulóz alapú illatosított hordozó maga a végtermék: tartós illathatású légfrissítő. A találmány szerinti eljárás a fent említett hátrányokat megszünteti. A szappanok, különösen testápoló szappanok illatosítására kidolgozott találmány szerint eljárás során a parfümöt egyéb adalékokkal együtt adagoljuk az összedolgozott szappanmasszához, A találmány szerinti eljárásra jellemző, hogy szénhidrogének vagy halogénezett szénhidrogének vagy alkoholok, éterek, észterek, szerves savak vagy savszármazékok polimerjeit vagy nitrogénatomot tartalmazó heteroalifás vegyületek láncpohmerjeit vagy az említett monomerekből előállított ko- és terpolimerizátumokat vagy a felsoroltak keverékeit a parfümben feloldjuk vagy duzzasztjuk a parfümre vonatkoztatva 2-40 s% mennyiségben, majd a kapott folyékony halmazállapotú elegy - a szappanra vonatkoztatva - 0,3 -6,0 s%-át a szappanmasszához adagoljuk. Szénhidrogén alapú polimerként például 0,5-5 g/10 perc olvadástényezőjű polietilént, polipropilént vagy polisztirolt alkalmazhatunk. Halogénezett szénliidrogén alapú polimerként 20 000—210 000 mólsúlyú polivinilklorid jöhet szóba, míg az alkohol, éter, illetve észter alapú polimerek példájaként a 6 000— 320 000 mólysiilyú polivinilalkoholt, polifenilénoxidot, polivinilacetát, illetve polietiléngÚkolt említjük meg. Szerves savon vagy savszármazékon alapuló polimerek például a 6 000—320 000 mólsúlyú poliakrilsav, polimetakrilsav, polimetilmetakrilát, polibutilmetaklirilát. Heteroalifás vegyületek láncpofimerjeként a karbamid-formaldehid-gyantát és a melamino-formaldehid-gyanát említjük meg. Alkalmazható kopolimer például a 30 000-160 000 mólsúlyú vinilklorid és vinilacetát valamint a 12 000-240 000 mólsúlyú butilmetakrilat és metilmetakrilát. A terpolimerizátumok példájaként az 5—20 g/10 perc olvadástényezőjű (melt index) akrilnitril-butadién-sztírol-terpolimerizátumot nevezzük meg. A találmány szerinti eljárás 36-49 °C zsírsavtiterű 191.007 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
