190975. lajstromszámú szabadalom • Mágnesező berendezés mágneses rendszerű biztonsági zárak kulcsmágneseinek, valamint rotormágneseinek felmágnesezésére

1 190 975 2 keres, vagy fluxusvezető vas alkalmazásának szá­mos hátránya van. 1. A szükséges 1000 A nagyságrendű áramim­pulzus igen nagy dinamikus erőhatást gyakorol a felmágnesezendő szerkezetre, ennek következtében a mágnesezőfejet alkotó áramvezető hurkot kis mé­retben megfelelő mechanikai stabilitással kialakíta­ni igen körülményes. 2. Áramimpulzussal történő felmágnesezés ese­tén a mágnestér iránya koncentrikus körökkel jelle­mezhető. Egy adott pontban a térerősség: sugár képlet szerint alakult ki. Ez a törvényszerűség, ille­tőleg összefüggés nagymértékben korlátozza két adott méretű mágnestest között létrehozható erő­hatás mértékét, mert a mágnesezési irányok a mág­nestest belsejében a mágneses zárbetétek rotor zár­betéteinek, illetőleg kulcsmágneseinek szempontjá­ból nem alakítható ki optimális módon. 3. Az említett 1000 A nagyságrendű áramimpul­zus melegedési problémákat okoz, ennek következ­tében csak igen rövid idejű áramimpulzus engedhe­tő meg. Ennek következtében a fluxusvezető vaspó­lusban létrejövő örvényáram eltorzítja a mágneste­ret, minek következtében az optimális mágnesezési irány nem alakítható ki. Az ideális erőtér-irány nem volt eddig kézben tartható, mert az nagymér­tékben függött az áramimpulzus időbeli lefolyásá­nak változásától. 4. A mágnesezési gyakorlatban problémát jelen­tett az áramímpulzus stabil értéken tartása, más szóval a reprodukálhatóan azonos mágnesezési erőtér-irány biztosítása, ugyanis a mágnesanyag jelleggörbéjének szórása rendkívül zavaró hatású, a mágnesteret torzítja. 5. A mágnesezőáram lecsengése során a mágne­ses térerősség olyan kritikus értékre csökken, amely mellett rögzítődik a mágnestér „képe” a mágnes­testben. A mágneses térerősség csökkenése korlá­tozza a mágnesezendő anyagban kialakítható mág­nesezési irányokat. A fent vázolt hátrányok különösen a vékony kulcsmágnestestek két oldalról történő felmágne­­sezése során jelentettek jelentős hátrányokat. A kulcsmágnesek ugyanis nem mágnesezhetők az anyag telítéséig, mert közben törlődne a kulcs má­sik oldalának mágnesezettsége, ezért a szűz görbe szórása a felületi remanencia értékére, valamint a felületen kialakuló dipólusok kiterjedésére van nagy hatással. Találmányunk célkitűzése olyan mágnesező be­rendezés kialakítása, amely a fent vázolt hátrányo­kat teljes mértékben kiküszöbölni képes. A találmány szerinti mágnesező berendezés alap­ját az a felismerés alkotja, hogy a ritka-földfém­­kobalt állandó mágnes alkalmazásával olyan kis méretű mágneskor készíthető, amelynek légrésébe helyezve a mágnestestet, abban a működtetéshez szükséges optimális irányítottságú felmágnesezés hozható létre. A találmányi gondolatot képezi to­vábbá az, hogy a fluxusvezető lágy mágneses pólu­sok elvékonyodó részeit magas telítési értékkel bíró Fe, Co, V ötvözetből készítjük. Ezen intézkedések eredményeként a mágnestér alakjának változtatha­tósága mellett az állandó mágneses felmágnesezés figyelemre méltó előnye a mágneses tér irányának nagy időbeli stabilitása, a csekély karbantartási igény, és a létrehozott mágnestér kiváló geometriai stabilitása. A fent vázolt találmányi gondolat realizálása ugyanis azt az igen nagy előnyt biztosítja, hogy a mágneses zárbetétek rotormágnesei, valamint kulcsmágneslapkái olyan reprodukálhatóan kéz­ben tartható stabil mágnesezési irányokkal mágne­sezhetők, ami lehetővé teszi, hogy a mágneses zár­betétek mágneslemezeinek 27,7° osztás szerinti el­forgatásával, valamint egyszer É-D, egyszer pedig D-E felmágnesezéssel 2 x 136 szerint tudjunk mág­neses zárbetéteket készíteni. A találmányi gondolat realizálása, azaz a repro­dukálhatóan stabil mágnesezési irányok biztosítása azt a lehetőséget biztosítja, hogy a mágneses zárbe­tétek rotormágneseit és kulcsmágneslapkáit az ed­dig ismeretes gyártási eljárásoktól eltérően oly mó­don mágnesezzük, hogy mind a kulcsmágneslapká­­kat, mind a rotormágneseket egyedileg mágnesez­zük tetszőleges számú sorozatban a találmány sze­rinti mágnesezőkészülékben. Az ily módon előre meghatározott kód szerint felmágnesezett mágnes­lapocskákat felmágnesezett állapotban rögzítjük a kulcs két oldalán, illetőleg a rotortárcsákat a mág­neses zárbetétbe. A találmány szerinti mágnesező berendezés lehe­tővé teszi, hogy a kulcsmágneslapkákat beállítható felületi mélységig mágnesezzük, ami azt az előnyt biztosítja, hogy a kulcs két oldalán elhelyezett két mágneslapka mágneses terei nem zavarják egy­mást, minek következtében szükségtelenné válik a két mágneslapka közé ferromágnes árnyékoló réte­get helyezni. Az állandó (permanens) mágnessel történő felmágnesezés az alábbi jelentős előnyöket biztosítja : 1. Az előállított mágnestér időbeni, valamint geometriai stabilitása kedvező. 2. Spontán meghibásodás kizárt, a berendezés­nek karbantartási igénye, energiafogyasztása nincs. 3. A létrehozott mágneses erőtér alakja szaba­don választható meg. 4. Az ismert impulzus mágnesezési eljárásoknak az áramvezető melegedése az óránkénti felmágne­­sezések számát korlátozta, ezzel szemben a talál­mány szerinti mágnesező készülék - az állandó mágnes alkalmazása folytán - az óránkénti felmág­­nesezések számát csupán az adagoló automata se­bessége korlátozza. A találmány szerinti mágnesező berendezés pél­­dakénti kiviteli alakjait a csatolt ábrák alapján is­mertetjük részletesebben, ahol az 1. ábra egy tipikus izotrop stronciumferrit mág­nes hiszterézis-görbéjének I és II témegyedbe eső részét ábrázolja, a 2. ábra a találmány szerinti mágnesezőberende­zésnek a kulcsmágnesek felmágnesezésére szolgáló szerkezeti kialakítását szemlélteti vázlatosan, a 3. ábra a 2. ábra szerinti mágnesezőkészülékkel elérhető maximális nyomatékot eredményező fel­mágnesezett kulcsmágnesek irányítását szemlélteti, a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom