190961. lajstromszámú szabadalom • Pántszerkezet üvegajtókhoz
1 190 961 2 A találmány tárgya pántszerkezet üvegajtókhoz. Az üvegajtóknál alkalmazott ismert pántszerkezeteknek állórészhez (pl. szekrény oldalfalához) erősített - általában fémből készült - pántjuk, valamint a pánthoz csuklósán kapcsolt csatlakozóelemük és legalább egy kötőelemmel a csatlakozóelemhez erősített, az üvegajtót tartó fogóelemük van. Az ismert megoldásoknál a csatlakozóelem és a fogóelem egy-egy lapos, fémből vagy műanyagból készült lemezdarab, amelyek egy vagy két szorítócsavarral vannak egymáshoz fogva. A csatlakozóelem és a fogóelem közrefogja az üvegajtó anyagát, amely a szorítócsavar(ok) befogadása céljából oldalsó bevágással van ellátva. Ezeknek az ismert megoldásoknak több hiányosságuk van. Mindenekelőtt a pántszerkezet és az üvegajtó közötti kapcsolat bizonytalan, mivel az üvegben kialakított oldalsó bevágásban a szorítócsavarok szabadon mozoghatnak, ha a szorítóerő nem megfelelő. Ez a helyzet a használat során bekövetkezhet akkor is, ha összeszereléskor kellőképpen meghúzták a szorítócsavarokat. Lazulás esetén az ajtószárnyak helyzete megváltozhat, ami enyhébb esetben működési zavart és esztétikailag kedvezőtlen képet eredményez, nagyobb mértékű lazulás bekövetkeztével viszont az üvegajtó már ki is csúszhat a csatlakozóelem és a fogóelem közül, ami az üveg törésével és a bútor egyéb részeinek megrongálódásával járhat. A kicsúszás veszélyének elkerülése végett a szorítócsavarokat erősen meg szokták húzni. Ennek azonban az lehet a következménye, hogy az üveg megpattan. További hiányosságot jelent, hogy ezek az ismert pántszerkezetek kizárólag üvegajtókhoz alkalmazhatók, tehát a bútorgyárnak külön pántszerkezeteket kell raktáron tartania mind az üvegajtók, mind pedig az ún. teli (faanyagú) ajtók számára. A találmány célja a fenti hiányosságok kiküszöbölése. A találmány feladata tehát olyan pántszerkezet létrehozása üvegajtókhoz, amelynél nem fordulhat elő az üveg oldalirányú elmozdulása, illetve kicsúszása akkor sem, ha a szorítócsavarok nincsenek erősen meghúzva, és amely pántszerkezet átalakítás nélkül alkalmazható teli ajtókhoz is. A feladat megoldása olyan pántszerkezet üvegajtókhoz, amelynek állórészhez erősített pántja, valamint a pánthoz csuklósán kapcsolt csatlakozóeleme és legalább egy kötőelemmel - célszerűen csavarral - a csatlakozóelemhez erősített, az üvegajtót tartó fogóeleme van, és amelynél a találmány értelmében a fogóelem az üvegajtó külső oldalán elrendezett alkatrész, amelynek az üvegajtó anyagán átmenő - célszerűen kör alakú - peremmel rendelkező, a csatlakozóelem legalább egy részét befogadó mélyedése van. A találmány szerinti pántszerkezet egy előnyös kiviteli alakjánál a fogóelem téglatest alakú alkatrész, amelynek külső oldala sík, belső oldalán pedig az üvegajtó anyagvastagságával megegyező mértékben kiálló perem veszi körül a csatlakozóelem legalább egy részét befogadó mélyedést. Egy másik előnyös kiviteli alaknál a pántszerkezetnek a fogóelemet a csatlakozóelemhez erősítő csavart befogadó menetes furata van, amely célszerűen a mélyedés peremével megegyező mértékben kiálló peremmel rendelkezik. A találmány szerinti pántszerkezet önmagában ismert, teli ajtóknál általánosan alkalmazott pántszerkezetekből is kialakítható, csupán megfelelő fogóelemet kell előállítani, és az üvegajtót egy nagyobb és egy kisebb átmérőjű furattal kell ellátni az átmenő peremek számára. Ily módon egységesíthetek az üvegajtókhoz, illetvé teli ajtókhoz alkalmazott pántszerkezetek. A találmány szerinti megoldás kizárja, hogy az üvegajtó kicsússzék a csatlakozóelem és a fogóelem közül, tehát feleslegessé teszi a csavarok túlzott mértékű meghúzását. Ugyanakkor meg is gátolja a csavarok túlfeszítése miatti üvegkárokat, mivel az üveg anyagán átmenő peremek korlátozzák a csavarmeghúzás mértékét. A találmányt az alábbiakban a csatolt rajzokon vázolt kiviteli példa kapcsán ismertetjük. Az 1. ábra önmagában ismert, teli ajtókhoz használt pántszerkezet perspektivikus képe, a 2. ábra a találmány értelmében az 1. ábra szerinti pántszerkezethez csatlakoztatható fogóelem perspektivikus képe, a 3. ábra a 2. ábra szerinti fogóelem felülnézete, a 4. ábra a 3. ábrán jelölt IV-IV síkban vett metszet, és az 5. ábra az 1. és 2. ábra szerinti elemekből álló komplett pántszerkezet perspektivikus képe összeszerelt állapotban. Az I. ábra szerinti - önmagában ismert - pántszerkezetnek fémből készült 10 pántja, valamint műanyagból készült 12 csatlakozóeleme van, amely 14 csuklón át van a 10 pánthoz kapcsolva. Használati helyzetben a 10 pánt (nem ábrázolt) oldalfalhoz van erősítve, míg a 12 csatlakozóelem (szintén nem ábrázolt) ajtószárnyat hordoz (természetesen ajtószárnyanként legalább két pántszerkezet szükséges). A 10 pánt fémlemezből kialakított üreges alkatrész, amely 16 rögzítőcsavarral és 18 állítócsavarral van ellátva. Ezek segítségével bizonyos határok között szabályozható a hordozott ajtószámy oldalfalhoz viszonyított helyzete. A 14 csukló lényegében négyes csuklószerkezet, amely két különböző hosszúságú, mindkét végén csuklózott 20, 22 közvetítőlemezből áll, és az ajtószámy kívánt pályán való mozgatása mellett biztosítja annak zárt helyzetben történő rögzítését is. A 12 csatlakozóelem egyenlőszárú háromszög alakú lapos 24 testből és ezzel egy darabban fröccsöntött hengeres behatoló 26 részből áll. A behatoló 26 rész a lapos 24 test ábra szerinti hátsó oldalához oly módon csatlakozik, hogy függőleges átmérője egybe esik a háromszög átfogójával. A csatlakozási helyen, valamint a háromszög fennmaradó csúcsán 28 furatokkal van ellátva a 24 test, amelyeken át (nem ábrázolt) csavarok segítségével a tartandó ajtószárnyhoz van erősítve. A behatoló 26 részben belső 30 tér van kialakítva a 20, 22 közvetítőlemezek csatlakozó végeinek, illetve csuklóinak befogadására. A 30 tér másik oldalán 32 reteszelem áll ki a 24 testből. A 32 retesz-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
