190953. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ruha-,bőr- és műbőr-, továbbá szőrmeipari széria- és felfektetési rajzok előállítására, valamint vágószerkezet, különösen szabásminták kivágására

1 190 953 2 vei, amelyek közül az egyik nyomógombbal a széri­­ázási pontok digitalizált pozíciórögzítését, míg a másik nyomógombbal a segédpontok beadását vé­gezzük. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során az alapadatok fenti módon történő felvételének ellenőrzését az intelligens digitalizálóhoz tartozó képernyőn a digitalizálással egyidejű vizuális meg­jelenítéssel végezzük. Az intelligens digitalizáló kép­ernyőjén a beadott pontok - egyenesekkel össze­kötve - azonnal megjelennek, így az esetlegesen előforduló hiba azonnal korrigálható. A kiindulási méretű, általában középméretű szabásminta teljes találmányunk szerinti digitalizálása, ellenőrzése és korrigálása után minimális adatmennyiséggel, ma­ximális adatkompresszióval kerül a központi szá­mítógépbe, amely előnyösen egy programozható mikroszámítógép. Tapasztalataink szerint egy kö­zepes bonyolultságú szabásminta eljárásunkkal összesen huszonöt-negyvenöt szériázási és segéd­­pont segítségével egyértelműen megadható. Ez az adatmennyiség tizede-harmincada az ismert ko­rábbi eljárásoknál használt és szükséges adatmeny­­nyiségnek. A központi számítógép memóriájában csak a kiindulási méretű, általában középméretű szabás­minta feldolgozott, kódolt és digitalizált alapadata­it és a szériázási pontokhoz tartozó szériázási sza­bályokat archiváljuk. A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosí­­tási módjai szerint a szériázási pontok digitalizált alapadatainak memóriában tárolt és kiválasztott szériázási szabály(ok) szerinti módosítását külön a hossz-széria, és külön a bőségi széria kétirányú elmozdulási értékeinek megadásával végezzük és/vagy a szériázási értékeket minden nagyság számra külön-külön megadjuk. Eljárásunk foganatosításához egy olyan adatar chiválási rendszert is kidolgoztunk, amely az adót terméktípus (ruházat, cipő, műbőrcikk stb.) szériá zási pontjait a számítógép memóriájában tárolja, és a modellszerkesztésnél használt szériázási pontok elmozdulási értékeit a magassági és bőségi méretek szerint a szériázási pontok típusához rendeli. Ezért a digitalizálással egyidejűleg - vagy azt követően - felhasználva az intelligens digitalizáló adta lehető­ségeket - a szériázási pontokhoz szériázási kódokat rendelünk. Mivel egy adott ruházatfajta (férfi-női felsőruha, cipő stb.) adott méretei (mellbőség, csí­pőméret stb.) az egyes testmagasságoktól és bőségi méretektől függően azonosak, az ezen méretekhez tartozó szériázási pontok nagyságszám szerinti el­tolásának mértéke is azonos. így lehetőség nyílik arra, hogy a szériázási pontok nagyság és bőség szerinti eltolásának mértékét az adott típusú szériá­zási ponthoz rendeljük és a mikroszámítógép me­móriájában kódolón tároljuk. Ezzel elérjük azt, hogy az adott szabásminta digitalizálását követően nem kell a szériázási pont eltolást ismételten bead­ni, mert a szériázási kódok a szériázó rendszer mikroszámítógépének adatbankjában a magassági és bőségi méretugrások szerinti szériázási szabá­lyok kiválasztását teszik lehetővé. Szériázáskor te­hát az archivált kiindulási méret, általában közép­méret adatokat - a szériázási és segédpontokat -, valamint a testmagasság és bőségi méret megadásá­val a szériázási pontok kiindulási mérettől való eltérésének értékeit lehet lehívni. Ezekből az ada­tokból a központi számítógép a szériázási program szerint a kívánt szériaméretet teljes részletességgel kidolgozza. A szériázási szabály kódolása és adatbankban való tárolása lehetőséget ad arra, hogy a szériázó rendszer működése közben előforduló új szériázási szabály - új kóddal - az adatbankba kerüljön. Mesterséges intelligencia elemeinek alkalmazásával az adatbank folyamatosan bővíthető és öntanulóvá fejleszthető. Megfelelő adatbőség esetén a rendszer képes önmaga megállapítani, hogy a digitalizált szabásminta melyik már feldolgozott szabásmintá­hoz hasonlít, vagy melyikkel azonos, és ezzel rész­ben vagy teljesen automatikusan rendeli a szériázá­si szabályokat a szériázási pontokhoz. A találmány előnyös és célszerű foganatosítási módjai esetében a kiindulási méretű szabásminta digitalizált alapadataiból a szériázott szabásminta, ill. szabásminták megfelelő alapadatainak és ezek­ből a szabásminta, ill. szabásminták zárt kontúrvo­nalát képező egyenes- és görbeszakaszok jellemzői­nek származtatása mellett egyidejűleg a szabásmin­ta, ill. szabásminták terület- és kerületméreteit, va­lamint vonalsúlypont-koordinátáit is meghatároz­zuk, és hozzárendelt digitális információ formájá­ban eltároljuk. A szabásminták zárt kontúrját leíró egyenletek ugyanis lehetővé teszik a szabásminta terület és kerület adatainak önmagában ismert nu­merikus integrálási módszerrel történő meghatáro­zását is. A szabásminta területadatait az automati­kus vagy interaktív módszerrel végzett találmá­nyunk szerinti felfektetési rajz készítésnél a belső szabási hulladékarány meghatározásához, a kerü­letadatokat egyenként vagy modellenként pl. a var­rathosszak előrejelzéséhez, míg a szabásminta vo­nalsúlypont helyzetmeghatározását például a bőr-, műbőr- vagy műanyagkivágó szerszámok kívánt erőbevezetési nyomásközéppontjának kijelöléséhez használhatjuk fel. Ennek megfelelően a találmá­nyunk szerinti eljárás előnyös foganatosítási mód­jai esetében a kiindulási méretű szabásminta és/vagy a szériázott szabásminta ill. szabásminták csoportjának vagy csoportjainak kontúrrajzait azok vonalsúlypontjaival együtt erre alkalmas szá­mítógép képernyőjén megjelenítjük, és az egyes kontúrrajzokat interaktív módszerrel (pl. fényceru­zával és/vagy számítástechnikai eszközök alkalma­zásával) önmagukkal párhuzamos eltolások és/vagy vonalsúlypont körüli elforgatások útján felfektetési rajzokká rendezzük. A felfektetési rajzzá rendezés során a terítékrajz befoglalóméretet és a szabás­minta területméreteket területkihasználás szem­pontjából folyamatosan összevetjük, és az egyes kialakított felfektetési rajzváltozatokat a hozzájuk tartozó szabászati hulladékértékekkel együtt digi­talizált formában memóriában eltároljuk. Ezután az egyes eltárolt felfektetési rajzváltozatokat szabá­szati hulladékérték és adott esetben egyéb techno­lógiai jellemzők szempontjából egymással összeha­sonlítjuk, és az optimális területkihasználást adó felfektetési rajzváltozato(ka)t kiválasztjuk, megje­lenítjük, adott esetben grafikus úton rögzítjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 N. 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom