190937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés visszhangjelek kompenzálására

5 190 937 6 egyébként a visszhangjelek nagyon hosszú, kétveze­tékes L vonal esetén lényegesen nagyobbak lehet­nek, mint a tulajdonképpeni vételi jelek, így például 40 dB-lel is nagyobbak lehetnek. Az EE vevőkészülékben az említett jelkeverék először a nagyfrekvenciás jelkomponensek eltünte­tése céljából egy TP2 aluláteresztő szűrőn haladnak keresztül. Ezen TP2 aluláteresztő szűrő után egy A letapogató van kapcsolva, amely meghatározott le­tapogatási időpontokban a frekvencia szerint szétvá­lasztott jelkeveréket letapogatja. A letapogatási idő­pontokat ügy választhatjuk meg, hogy az L vonalon átvitt valamennyi digitális jel (jelbit) egyszer vagy többször le legyen tapogatva. E célból az A letapo­gató egy ETL vevőütemező vonalon keresztül egy már említett T ütemező készüléktől megfelelő vételi ütemező impulzusokat kap. Az ily módon nyert leta­pogatási értékeket ezt követően egy A/D analóg-di­­gitál átalakítóba vezetjük, amely a mindenkori leta­pogatási értékeknek megfelelő kódolt bitcsoportot állít elő a párhuzamos kimenetein. Az egyes bitcso­portokkal, amelyek még mindig a frekvencia szerint szétválasztott jelkeverék letapogatási értékének kó­dolt formáját képezik, egy SUB kivonó egység első bemenetéit vezéreljük. Ennek a SUB kivonó egység­nek a másik bemenetére az egyes bitcsoportokkal egyidejűleg a bennük lévő visszhangkomponensnek megfelelő bitcsoportot vezetünk ily módon a SLTB kivonó egységen olyan bitcsoportok jelennek meg, amelyek csak a vett jeleknek megfelelő jelrészeket tartalmazzák kódolt formában. Ezekből a bitcsopor­tokból végül egy, a SUB kivonó egység után kapcsolt ES vevővezérlő segítségével olyan bináris jeleket ál­lítunk elő, amelyeket a már említett ED jelvevő vo­nalon keresztül a jelátviteli berendezéssel összekö­tött jeladő/jelvevő készülék részére továbbítunk. Az ES vevővezérlő e célból a már említett ETL vevőüte­mező vonalon keresztül a T ütemezőkészüléktől ve­vőütemező impulzusokat kap. Az ES vevővezérlő ezen túlmenően egy, a T üte­mezőkészülék által leadott ütemező impulzusok fá­zisszabályozására szolgáló készüléket is tartalmaz. Ez a készülék mindig akkor ad egy vezérlőinformá­ciót az SL vonalrendszeren keresztül, amikor az ütemjelek fázishelyzetének eltolása egy megadott mértékben szükségessé válik. A vezérlőinformáció egy vezérlőimpulzusból, valamint egy külön, az elto­lás szükséges irányát meghatározó bináris jelből áll. A SUB kivonó egységhez a visszhangrész eltünte­tésére hozzávezetett bitcsoport előállítására egy EK visszhangkorrpenzáló van alkalmazva, amelynek a bemenete az SD jeladó vonalra, és az STL adóüte­mező vonalra csatlakozik, amely EK visszhangkom­penzáló az SD jeladó vonalon fellépő digitális jelek függvényében a kompenzálójeleknek a pillanatérté­keit kódolt bitcsoportok alakjában adja le. Ezek a pillanatértékek, például egy, az EK visszhangkom­penzáló állandó értékű tárolójának tárolócelláiban tárolhatók. Ezeket a tárolócellákat az EK visszhang­­kompenzálóhoz vezetett adójelek mértékében a bit­csoportok kiadására vezérelhetjük. Az EK vissz­hangkompenzáló kimenete egy SUM1 összegző első kimeneteivel van összekötve. Ennek a SUM1 össze­geznének a további bemeneteire - amint azt a későb­biekben még részletesebben ismertetj ük - a kompen­zálójeleket a letapogatási időpontok fázishelyzetének változásaikor korrigáló korrektorjeleket kódolt bitcso­portok alakjábal, előállító KE korrektor csatlakozik. Ennek a KE korrektornak a bemenete az SD jeladó vo­nallal van összekötve. A SUM1 kimenete a már emlí­tett SUB kivonőegység bemenetéivel van összekötve. Az 1. ábrán végül a már említett T ütemezőkészü­lék egy részlete látható. Ez a T ütemezőkészülék egy TG ütemgenerátort tartalmaz, amely az adóütemező jeleket és a vevőütemező jeleket állítja elő. Ezeknek az ütemezőjeleknek a fázisa és nagysága a TG ütem­generátorhoz vezetett beállító információkkal meg­adott fázisraszterlépésekben elállíthatók. Ezeket a beállító információkat egy akkumulátorként mű­ködő Z1 előre-hátra számláló állítja elő, amelynek a számláló bemenetéin a már említett, az ES vevőve­zérlő által előállított vezérlőinformációk vannak az SL vonalrendszeren keresztül vezetve. A Z1 előre­­hátra számláló számlálási irányát ekkor a szükséges eltolási irányt meghatározó vezérlőinformáció biná­ris jele határozza meg, míg a vezérlőimpulzusok számláló impulzusokként szolgálnak. Ezután az egyes vezérlőinformációkat ily módon akkumuláljuk. Először egy megadott felső számláló állás átlépésekor (felső küszöb); illetve egy alsó számláló állás (alsó küszöb) alálépésekor a T ütemezőkészülékhez egy megfelelő beállító információ jut, amely ekkor az ütemimpulzusoknak a fázishelyzetét egy meghatáro­zott fázisraszterlépéssel az egyik vagy másik irányban eltolja. A beállító infomáció ezenkívül egy további Z2 előre-hátra számlálót is vezérel. A Z1 előre-hátra számláló egy ilyen beállító információ kiadásával egyidejűleg a kiindulási helyzetébe visszaáll. Mind­két Z1 és Z2 előre-hátra számlálónak az aktuális számlálóállása egy-egy Z1L, Z2L vezetékrendszeren keresztül a már említett KE korrektorhoz van ve­zetve az ütemimpulzusok fázishelyzetétől függő kor­rektorjelek vizsgálata céljából. A KE korrektorhoz vannak vezetve ezenkívül a T ütemezőkészülék adó­ütemimpulzusai is. A 2. ábrán a KE korrektor felépítése látható rész­letesebben. Ez a KE korrektor tartalmaz egy DS jel­tárolót, amelyben az SD jeladóvonalon fellépő digi­tális jeleknek (jelbiteknek) megadott m számú adó­ütemimpulzusa tárolható; vagyis ez azt jelenti, hogy a t(m_n időponttól a t időpontig fellépő digitális jelek tárolhatók. DS jeltárolóként például egy léptetőre­giszter alkalmazható, amelynek az egyes regiszterál­lásai kiolvashatók. Van továbbá egy FS tároló, amelynek több tárolócellája van, amelyekben egy ti­pikus visszhangjel meredekségének pillanatnyi ér­téke egy bitcsoport formájában tárolható. A tároló­helyek számát úgy választjuk meg, hogy valamennyi ütemj élnék a fázisraszterlépések által meghatároz­ható fázishelyzetéhez egy visszhangjel emelkedésé­nek pillanatnyi értékei m számú, egymás utáni ütem­jellel legyenek tárolhatók. Abban az esetben, ha pél­dául a fázishelyzet eltolásához 128 fázisraszterlépésre van szükség, és nyolc egymás után következő ütem­impulzust (letapogatási pontot) veszünk figyelembe, akkor 1024 tárolóhelyre van szükség. A tárolóhelyek vezérlésére az FS tároló címbemenetei a Z2L veze­tékrendszerrel vannak összekötve, amelyen keresz­tül a Z2 előre-hátra számláló számlálóállása adja a címinformációt. A számlálóállások - amint azt fen-5 0 ■5 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom