190932. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2-piperazino-pteridinek-származékok előállítására
társai által ismertetett eljárás alapján [Naunyn- Schmiedebergs Arch. Pharmak. 268 272-279. (1971)]: A = 6-Benzil-tio-4,7-dimorfolino-2-piperazino-pteridin B = 6-Klór-4,7-bisz(dimetil-amino)-2-piperazino-pteridin C = 6-Benzil-tio-4,7-bisz(dimetil-amino)-2-piperazino-pteridin D = 7-BenziI-amino-6-metil-tio-4-(l-oxido-tiomorfolino)-2-piperazino-pteridin, és E = 6-KIór-2-piperazino-4-dimetiI-amino-7-benzilamino-pteridin. a) Az enzim előállítása A foszfodiészterázt egerek B16 melanomaszövetéből állítottuk elő úgy, hogy a szövethomogenizátumot 15 percig 4 °C-on centrifugáltuk (5000 x g). A szövet homogenizálását ismételt kifagyasztássalkiolvasztással és homogenizálással végeztük Potter- Elvehjem eljárása szerint, illetve ultrahanggal. A foszfodiészterázt tartalmazó homogenizátum felülúszó részét részletekben mélyhűtöttük és -25 °C-on kifagyasztottuk. A foszfodiészterázt humán trombocitákból, hasonló módon, fagyasztással-kiolvasztással és centrifugálással állítottuk elő. b) A PDE-gátlás (PDE-tartalom) meghatározása A kísérleti anyagok PDE-gátló hatásának meghatározását 1 ^móI/EH-cAMP szubsztrátum alkalmazásával végeztük. A PDE-gátlást úgy határoztuk meg, hogy mértük az alkalmazott 3H-cAMP lebomlását -'H-AMP-tá, kísérleti anyagot nem tartalmazó kontrollal összehasonlítva. A képződött ?H-AMP-ot cinkszulfát-báriumhidroxidos kicsapással választottuk el a maradék 1H-cAMP-tóI. Az ED5(I, mint a PDE-aktivitást 50%-ban gátló koncentráció kiszámítását, lineáris regressziós analízissel végeztük. 3 PDE-gátlás (ED50) Kísérleti vegyület Trombociták BlóTumorsejtek A 0,051 0,088 B 35 0,95 C 10 0,88 D 0,048 0,97 E 14 0,37 Akut toxicitás A vizsgálandó vegyületek tájékoztató jellegű akut toxicitását 5 egérből álló csoportokon, egyszeri dózis orális beadása után határoztuk meg (a megfigyelési idő 14 nap volt). Kísérleti vegyület Tájékoztató akut toxicitás A >250 mg (5 állatból egy sem pusztult el) B >250 mg (5 állatból egy sem pusztult el) C >250 mg (5 állatból egy sem pusztult el) D >250 mg (5 állatból egy sem pusztult el) E >250 mg (5 állatból egy sem pusztult el) A találmány szerint előállított új vegyületek fent említett farmakológiai tulajdonságaik alapján trombo-embóliás betegségek, így koszorúsér-infarktus, agyi-infarktus, úgynevezett transient isémiás rohamok, átmeneti vakság, érelmeszesedés és metasztázisok megelőzésére alkalmasak. A megfelelő hatás eléréséhez szükséges dózis, célszerűen 2-4-szer naponta 0,1-4 mg/kg testúly, előnyösen 0,2-3 mg/kg testsúly. A találmány szerint előállított (I) általános képletű vegyületek, valamint szervetlen vagy szerves savakkal képezett, fiziológiásán elviselhető savaddíciós sóik gyógyszerekké elkészíthetők, adott esetben más hatóanyagokkal kombinálva, egy vagy több iners szokásos hordozóanyaggal és/vagy hígítószerrel együtt; ilyen anyagok például a kukoricakeményítő, tejcukor, nádcukor, mikrokristályos cellulóz, magnézium-sztearát, poliviniipirrolidon, citromsav, borkősav, víz, víz-etanol, víz-glicerin, víz-szorbit, nem-ionos tenzidek, így például polioxietilén-zsírsavészterek, víz-polietilénglikol, propilénglikol, cetil-sztearilalkohol, karboximetilcellulóz vagy zsírtartalmú anyagok, így kemény zsírok vagy ezek megfelelő keverékei. A hatóanyagok a fenti segédanyagokkal a szokásos galenusi készítményekké, így tablettákká, drazsékká, kapszulákká, porokká, szuszpenziókká, cseppekké, ampullákká, folyadékokká vagy kúpokká feldolgozhatok. A találmány szerinti eljárás kiviteli módját közelebbről a példák szemléltetik. A) példa 2,6,7-Triklór-4-morfolino-pteridin 13.5 g (0,05 mól) 2,4,6,7-tetraklór-pteridin körülbelül 400 ml kloroformmal és 10 g (0,1 mól), 100 ml vízben oldott, kálium-hidrogén-karbonáttal készített szuszpenziójához erélyes keverés és -5-0 °C-on végzett hűtés közben 4,35 g (0,05 mól) morfolin 100 ml kloroformmal készített oldatát lassan becsepegtetjük, és az elegyet hűtés közben még körülbelül 30 percig keverjük. A reakcióterméket tartalmazó kloroformos fázist elkülönítjük, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A kitermelés 1,35 g (84%). Olvadáspont (etil-acetátból kristályosítva): 211-213 °C. Az A) példában leírtakhoz hasonlóan állítjuk elő a következő vegyületeket: 2.6.7- T riklór-4-tiomorfolino-pteridin, olvadáspont: 191-193 °C; 2.6.7- Triklór-4-(l-oxido-tiomorfolino)-pteridin, olvadáspont bomlás közben: 212-214 °C. B) példa 2,ó-Diklór-4,7-bisz(l-oxido-tiomorfolino)-pteridin 13.5 g (0,05 mól) 2,4,6,7-tetraklór-pteridint 300 ml dioxánban feloldunk, és ehhez az oldathoz keverés közben, szobahőmérsékleten, lassan 100 ml dioxánban oldott 23,8 g (0,2 mól) tiomorfolin-l-oxidot adunk, ekkor gyorsan kiválik egy sárgás csapadék. A reakciókeveréket körülbelül 2 liter vízzel felvesszük. Az elegyet állni hagyjuk, majd a kivált reakcióterméket leszívatjuk, vízzel mossuk és körülbelül 70°C-on szárítjuk. A kitermelés 19,2 g (88%). Olvadáspont (etanolból kristályosítva): 237-239 °C. A B) példában leírtakhoz hasonló módon állítjuk elő a következő vegyületeket: 2,6-Diklór-4,7-dimorfolino-pteridin, 4 190.932 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
