190915. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új tripeptid-származékok előállítására
Etm - etiltiometil-csoport Fie - 2-fluor-etil-csoport Ppg - propargilcsoport Bu - n-butilcsoport i-Bu - izobutilcsoport t-Bu - terc-butil-csoport s-Bu - szek-butil-csoport Boc - t-butiloxi-karbonil-csoport Bzl - benzilcsoport Cbz - benziloxi-karbonil-csoport DCC - N,N'-diciklohexil-karbodiimid HBT - 1-hidroxi-benzotriazol DMF - N,N-dimetilformamid TFA - trifluorecetsav THF - tetrahidrofurán DEAE - dietilaminoetil NMM - N-metilmorfolin IBCF - izobutil-klórformiát 18-korona-6-1.4,7,10,13,16-hexaoxaciklooktadekán. A jelen találmány szerinti vegyületeket a peptidszintézis rutinmódszereivel állítjuk elő. A vegyületek némelyikénél a szintézis során részleges racemizáció lehetséges. A racemizáció mértéke azonban, ha elő is fordul, nem olyan nagy, hogy lényegesen megváltoztassa a találmány szerinti vegyületek fájdalomcsillapító hatását. A találmány szerinti kiindulási vegyületeket a klasszikus folyadékfázisú szintézissel vagy szilárd fázisú peptid-szintézissel állíthatjuk elő. A szilárd fázisú módszernél a peptidláncot gyanta alapot, rendszerint p-metil-benzhidrilamin-gyantát vagy polisztirol gyantát használva egymás után építjük ki. A terméket 0 °C-on hidrogén-fluoriddal vagy ecetsavval hasítjuk le a gyantáról, és tisztítjuk általában kromatográfiás módszerrel. Hasítás után a karboxil-terminális véget az alábbiakban leírt módon kezeljük a megkívánt ketocsoport létrehozására, ügyelve arra, hogy megfelelően megvédjünk más reaktív helyeket a peptidmolekulában. Az oldatfázisú szintézisben a peptidláncot a különböző aktivált és védett aminosavakat reagáltatva hozzuk létre, majd a megmaradó védőcsoportokat eltávolítjuk, például trifluor-ecetsavval (TFA), p-toluol-szulfonsavval (TSA), benzolszulfonsavval (BSA), metán-szulfonsavval, sósavgázos jégecettel vagy hangyasavval. A karbóniumionok eltávolítására alkalmas anyag általában azanizol, tioanizol vagy trietilszilán, előnyösen anizol. Minden reakció-körülmény hagyományos és a gyakorlott peptidkémikus számára jól ismert. A TFA-reakció hőmérséklete például körülbelül -10 °C-tóI + 30 °C- ig terjed. Bármelyik módszert is használjuk, a kiindulási anyagok előállítása során az aminosavakat vagy peptidfragmenteket kapcsoljuk, az egyiknek a karboxil funkciós csoportját, a másiknak az amin funkciós csoportjával reagáltatva, így amidkötést kapunk. Hogy a kapcsolást hatékonyan végre tudjuk hajtani, kívánatos, hogy először az összes, a reakcióban közvetlenül részt nem vevő reakcióképes funkciós csoportot megfelelő blokkoló csoportok használatával megvédjük, és másodszor, a kapcsolni kívánt karboxil funkciós csoportot megfelelően aktiváljuk, hogy lehetővé tegyük a csatolási reakció lejátszódását. Ez magában foglalja mind a reakció-sorrend, 3 mind a reakció-körülmények körültekintő megválasztását, valamint specifikus védőcsoportok használatát, hogy a kívánt peptidtermék keletkezzen. A találmány szerinti vegyületek előállításában alkalmazott, egyenként védőcsoportokat vagy aktivált funkciós csoportokat tartalmazó aminosavakat a peptidkémia szakterületen jól ismert módszerekkel állítjuk elő. A találmány szerinti vegyületek totál-szintézisének minden egyes pontjában védőcsoportok kiválasztott kombinációit alkalmazzuk. Ezeket az egyes kombinációkat választva játszódik le a reakció legelőnyösebben. így például benziloxi-karbonil, r-buti'oxi-karbonil, í-aniloxi-karbonil,p-metoxi-benziloxikarbonil, adamantiloxi-karbonil és izoborniloxi-karbonilcsoportok használhatók a jelen találmány szerinti vegyületek szintézisében amino-védőcsoportokként. Továbbá általában a benzil- (Bzl) csoportot használják a tirozilmaradék hidroxil-védőcsoportjaként, jóllehet más csoportok, példáulp-nitro-benzili.PNB) vagy p-metoxi-benzil (PMB) csoport is használható. A találmány szerinti vegyületek előállítása során használt karboxi-védőcsoport lehet bármely tipikus észterképző csoport, ideértve például a metil-, etil-, benzil-, p-nitrobenzil-, p-metoxibenzil vagy 2,2,2- triklór-etil-csoportokat. A találmány szerinti vegyületek előállítása során a megfelelően védett, N-védett aminosav vagy peptidfragment összekapcsolása - egy megfelelően karboxivédett aminosawal vagy peptidfragmenttel - abból all, hogy az aminosav vagy peptidfragment szabad funkciós karboxilcsoportját a kapcsolási reakcióhoz aktiváljuk. Ezt a számos jól ismert technika bármelyikével végrehajthatjuk. Egy ilyen aktiválási módszer abból áH, hogy a funkciós karboxilcsoportot vegyes anhidriddé alakítjuk. A szabad funkciós karbo>ilcsoportot másik savval, tipikusan egy karbonsavszármazékkal, például savkloriddal reagáltatva akti\ áljuk. A vegyes savanhidridek előállítására használható savkloridokra példa az etil-klór-formiát, fenii- Hór-formiát, xccA-butil-klór-formiát, izobutil-klórformiát vagy pivaloil-klorid. Előnyösen az izobutilklór-formiátot használjuk. A karboxilcsoportnak a csatolási reakció végrehajtásához való aktiválására másik módszer a megfelelő aktív-észter származékká való átalakítás. Az ilyen aktív-észterek közé tartozik például a 2,4,5-triklórfenil-észter, pentaklórfenil-észter vagy a p-nitrofenilészter. Más, a gyakorlatban alkalmazható kapcsolási módszer a jól ismert azidcsatolási módszer. A találmány szerinti vegyületek előállításában előnyösen használt csatolási módszerben az N,N’-dicik- Iohexil-karbodiimidet (DCC) használjuk a szabad karboxil funkciós csoport aktiválására. Ezen aktiválási és kapcsolási technika során úgy járunk el, hogy az aminosavra vagy peptidfragmentre számítva ekvimoláris mennyiségű DCC-t használunk, és a reakciót ekvimoláris mennyiségű 1-hidroxi-benzotriazol (HBT) jelenlétében hajtjuk végre. A HBT jelenléte visszaszorítja a nemkívánatos mellékreakciókat, beleértve a racemizáció lehetőségét. A találmány szerinti vegyületek előállításában alkalmazott szintézis-sor bizonyos pontjainál szükséges a kiválasztott védőcsoportok lehasítása. A pep-5 4 3 190.91 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
