190908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás humán-humán hibridomák és ezek segítségével monoklonális antitestek előállítására

Az emlős immunrendszernek egyedülálló képessé­ge , hogy bizonyos térbeli és poláris szerkezethez való fajlagossággal és vonzódással bíró molekulákat hoz létre, amint ezaz-aminosav- és cukorszekvenciákban megtalálható. Hosszú ideig az antitestek termelése az immunrendszer in vivo alkalmazásától függött. Az így létrejött poliklonális antitestek nagy fajlagossá­­got mutattak a fajlagos antigénre, de nem tudtak kü­lönbséget tenni az antigén különböző helyei között, sőt ezek különböző fajlagosságú és vonzódású anti­testek keverékéi voltak. Ilyen formában a teljes ke­verék átlagát lehetett megfigyelni, és nem egy fajla­gos antitest tulajdonságait. Milstein és Kohler jelentős felfedezésével lehetővé vált -antitesték homogén összetételét létrehozni B- limfecita-összekapcsolásával, mielómasejttel, ilyen módon olyan sejtet alakítva ki, amelyet hibridómá­­nak neveztek el. Legtöbb esetben az ilyen technoló­giák használata egérsejtekre korlátozódott, ahol sta­bil mielómavonal szolgált fúziós partnerként, olyan stabil híbridómákat szolgáltatva, amelyeket nagy ha­tásfokkal lehet előállítani, és amelyek képesek fenn­tartani termelő tulajdonságaikat hosszú időn át. Ma­gasabb rendű szervezetek, elsősorban emberi szerve­zetek sokkal irányíthatatlanabbaknak bizonyultak fúziós partnerek és hibridómák kifejlesztésében. 1980-ban azonban dr. Olsson és dr. Kaplan beszá­moltak az első emberi fúziós partnerről, és azóta már néhány újabb emberi fúziós partnert ismertettek. Mindazonáltal a humán-humán keresztezéses hibrí­­dómák készítése nehéz maradt a fúzióban, a sejtek tenyésztésében és termelőképességük fenntartásá­ban jelentkező hatásossági problémák miatt. A hu­mán hibridómák számtalan előnye miatt azonban, amelyek allogén antitesteket állítanak elő az emberi gazdaszervezethez, főleg in vivő alkalmazásához, a humán hibridómák iránti érdeklődés fennmaradt. Más esetekben még a humán-humán keresztezésnél fellépő nehézségekkel együtt is lehet előnyös a hu­mán hibridóma a heterogén keresztezésekhez, ahol a keletkezett hibridóma elvesztheti a monoklonális an­titesthez szolgáló genetikai információt néhány pasz­­szálás után. A monoklonális antitestek felhasználásának egyik érdeklődésre számot tartó területe a rák diagnoszti­zálása és kezelése. Az ilyen célra szolgáló antitestek kívánatos, hogy fajlagosak legyenek egy bizonyos tí­pusú rákra vagy rákcsoportra, inkább, minthogy faj­lagos legyen a szóban forgó rákgazda sejtjeire. Ezért kívánatos kifejezni monoklonális antitesteket, ame­lyeket fel lehet használni az emberi rák diagnózisá­ban és kezelésében. Nowinski és munkatársai (Science [1980] 210:537- 539) írnak le humán monoklonális antitesteket Fors­­smann antigén ellen. Corce és munkatársai (Nature [1980] 288: 488-489) írnak le olyan humán hibridómá­­kat, amelyek antitesteket választanak ki kanyaróví­rus ellen. Olsson és Kaplan (PNAS USA [1980] 77: 5429-5431) olyan humán-humán híbridómákat írnak le, amelyek előre meghatározott antigén-fajlagos­­ságú monoklonális antitesteket termelnek, valamint. az ilyen antitestek termeléséhez alkalmazott fúziós partnert. (Lásd még az ezzel összefüggő amerikai egyesült államokbeli 247 652. sz. bejelentést, iktatva; 1981. márc. 26.) 1 1 2 Schlom (PNAS USA [1980] 77; 6841-6845) ír le monoklonális antitesteket mellrákhoz, és Sikora {Brit J. of Cancer \ 1981] 43:696) ír le a rákból in situ szeparált limfocitákat, amelyek rákra fajlagos anti­testeket szolgáltattak. A Proceedings of the 15th Le­ukocyte Culture Conference-ben (szerkesztők: Par­ker és O’Brien, kiadó; Wiley Interscierrce, New York) (1982. dec. 5-10.) a szóban forgó hibridómát írták le. Ez a kivonat itt is be van építve az irodalmi hivatkozások között. A továbbiakban a találmány egy előnyős kiviteli módját írjuk le. Szilárd tumorokból nyert, neoplasztikus sejtekre fajlagos humán monoklonális antitesteket nyerünk humán-humán fúzió segítségével, B-limfocitákat al­kalmazva, pl. szilárd tumort elsorvasztó nyirokcso­mókból. Főleg olyan nyirokcsomókat választunk ki, amelyek aktívnak tűnnek a nyirokcsomó szomszéd­ságában levő tumorsejtek elhalása alapján egy im­munkompetens gazdaszervezetben. Az elsorvasztó nyirokcsomó(k) izolálható(k) a hu­mán szövetek széles választékával együtt, pl. méh­nyak, emlő, végbél, nyelv, prosztata, bőr stb. A leg­érdekesebbek a gerincvelő-területről származó nyi­rokcsomók. A fúziós partner lehet bármilyen alkalmas tovább­­élővé tett (immortalizált) B-sejt, amely nem választ ki immunglobulinokat, vagy annak egyedi láncait vagy fragmenseit, lehet szelektálni, mint pl. HAT- tápközeggel, és fúziós hatékonysága célszerűen nagy. Ilyen partnerek lehetnek pl. UC 729-6, J-4 (SKO-007) és GM 1500 6TG-A 12. A fúziót az irodalomban leírt módszerrel hajthat­juk végre, fuzogénként PEG 1500-at alkalmazva, a sejteket HAT-tápközegben lemezre téve az üregek többségében és azután az élő sejtüregekben levő fe­­lülúszókat a szóban forgó antitestekre szűrővizsgálat­nak vetve alá. A reaktivitás szempontjából pozitív üregeket azután klónozzuk korlátozott hígításos módszerrel és szaporítjuk. Különösebben érdekesek az új CLNH 5 és CLNH 11 hibridómák, a CLNH 5-ből és CLNH 11- ből nyert hibridómák, az ilyen hibridómákból szár­mazó antitestek, az ilyen antitestek származékai és az antitesteknek és származékaiknak alkalmazása diag­nózishoz és terápiához. A CLNH 5-ötésaCLNH 11-etazUC 729-6 fúziós partner és egy méhnyakrákban szenvedő beteg nyi­rokcsomósejtjeiből nyert limfociták közötti fúzióval nyerjük. Az UC 729-6 az ATCC-nál letétbe van he­lyezve CRL 8061 beszerzési számon. Az UC 729-6 szabadalmi céllal van elhelyezve a 247 652. iktató­számú amerikai egyesült államokbeli bejelentéssel kapcsolatban. A fúzióhoz alkalmazott limfociták: egy sorvasztó nyirokcsomó a gerincvelő-területről és perifériás vér­­limfociták egy méhnyakrákban szenvedő betegből. A fúziót úgy hajtjuk végre, hogy a beteg nyirokmi­rigyből származó limfocitáit kombináljuk az UC 729- 6 fúziós partnerral 2:1 arányban, egy HEPES-ben pufferolt RPMI 1640 tápközegben 35% polietilén­­glikollal kialakított oldatban. A sejtek keverékét az­után szuszpendáljuk a megfelelő szelektív tápközeg­ben, elsősorban HAT-tápközegben, amely 10% bor­­júembrió-szérumot tartalmaz, üregekbe helyezzük 2 90.908 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom