190901. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új karbaciklin-származékok és ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

3 190.901 4 szempontból elviselhető sók képzésére alkalmas bá­zisként tartanak számon. Például megemlítjük az al­­kálifém-hidroxidokat, mint például a nátrium-hid­­roxidot és a kálium-hidroxidot, az alkáliföldfém-hid­­roxidokat. mint például a kalcium-hidroxidot, az am­móniát és az aminokat, mint például az etanil-amint, a dietanol-amint, a trietanol-amint, az N-metil-glü­­kamint, a morfolint, a trisz(hidroxi-metil)-metil­­amint és hasonlókat. Az (I) általános képletű karbaciklin-származéko­­kat úgy állítjuk elő, hogy a) valamely (II) általános képletű vegyületet, melyben Rs, W, n, D, E és R, jelentése az előbbiek­ben megadott, míg B transz állású kettős kötést vagy -CH = CBr- képletű csoportot képvisel, a jelen levő szabad hidroxilcsoportok adott esetben történő meg­védése után egy (III) általános képletű Wittig-rea­­genssel reagáltatunk; b) az olyan (I) általános képletű vegyületek előál­lítására, amelyek képletében X jelentése oxigén­atom, valamely (IV) általános képletű vegyületet, melyben R4, R5, A, W, D, E és n jelentése az előbbi­ekben megadott, a jelen levő szabad hidroxilcsopor­tok adott esetben történő megvédése után egy (V) ál­talános képletű halogén-ecetsav-származékkal - eb­ben a képletben Hal jelentése klór-, bróm- vagy jód­­atom. R„. alkilcsoport vagy 1^1 szénatomos alkilcso­­portokat tartalmazó trialkil-szilil-csoport vagy egy al­kálifématom, így nátrium-, kálium- vagy lítiumatom - valamilyen bázis jelenlétében étereztünk, ezt követően az a) vagy a b) eljárással kapott terméket kívánt esetben és tetszőleges sorrendben cisz-transz izome­rekre választjuk szét, és/vagy a termékben levő vé­dett hidroxilcsoporto(ka)t felszabadítjuk, vagy a kar­­boxilcsoportot amiddá alakítjuk át, vagy a karboxil­­csoportot tartalmazó vegyületből valamilyen fizioló­giai szempontból elfogadható bázissal sót képezünk. A (II) általános képletű vegyületeket a (III) általá­nos képletű Wittig-reagensekkel 0 °C-tól 100 °C-ig terjedő hőmérséklet-tartományban, előnyösen 20 °C-60 °C között, és valamilyen aprotonos oldószer­ben vagy ilyenek elegyében, előnyösen dimetil-szul­­foxidban, dimetil-formamídban vagy tetrahidrofu­­ránban valósítjuk meg. A (III) általános képletű Wit­­tig-reagenseket a megfelelő foszfóniumsókból me­­tánszulfinil-metil-nátriummal vagy metán-szulfinil­­káliummal vagy kálium-terc-butiláttal állítjuk elő di­­metil-szulfoxidban vagy dimetil-szulfoxid-tetrahid­­rofurán elegyben. Az így kapott Z- és E-konfiguráci­­ójú olefinek (5,6-helyzet) elválasztását szokásos mó­don végezzük, így például oszlopkromatográfiás vagy vékonyréteg-kromatográfiás módszert alkalma­zunk. Amennyiben B -CH+CBr- képletű csoportot képvisel, az előbbiekben leírt Wittig-olefinezés során egyidejűleg hidrogén-bromid hasad le és 13,14-aceti­­lénkötés jön létre. A (IV) általános képletű vegyületeket és az (V) ál­talános képletű halogén-ecetsav-származékokat 0 °C-tól 100 °C-ig terjedő hőmérséklet-tartományban, előnyösen 10 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten rea­­gáltatjuk egymással, és a reakciót valamilyen aproto­nos oldószerben, mint például dimetil-szulfoxidban, dimetil-formamidban, tetrahidrofuránban stb., vagy ilyen oldószerek elegyében valósítjuk meg. Bázis­ként az éterezési reakciókhoz szokásos bázisok jön­nek tekintetbe, ezeket a szakemberek jól ismerik. Ilven bázis például a nátrium-hidrid, a kálium terc­­butilát, a butil-lítium stb. Amennyiben R, olyan -COOR, általános képletű csoportot képvisel, melyben R, valamilyen 1-4 szé­natomos alkilcsoport, ügy ezen észtercsoportot a szakemberek számára ismert módszerekkel lehet ki­alakítani. Például úgy járunk el, hogy a karboxive­­gyületet önmagában ismert módon egy diazo-szén­­h drogénnel reagáltatjuk. A diazo-szénhidrogének­­kel végzett észterezés céljából a diazo-szénhidrogént például egy inert oldószerben, így előnyösen dietil­­é;erben oldjuk, és az oldatot a karboxivegyületnek ugyanezen oldószerrel, vagy más inert oldószerrel, mint például metilén-dikloriddal készült oldatával elegyítjük. A reakció 1-30 perc alatt végbemegy, ezután az oldószer(eke)t eltávolítjuk, és a kapott ész­tert a szokásos módon tisztítjuk. A reakcióhoz szük­séges diazo-alkánok részben ismertek, részben is­mert módszerekkel előállíthatok (lásd: Org. Reacti­ons Bd. 8, 389-394. oldal [1954]). Az R, helyén álló -COOR, általános képletű ész­tercsoportot úgy alakítjuk ki, hogy a karboxilát-ani­­ont a megfelelő alkil-halogeniddel vagy egy Hal-CH,­II C-Ar általános képletű halogén-ketonnal reagáltat­juk; az utóbbiban Ar jelentése fenilcsoport. Azokat az (I) általános képletű karbaciklin-szár­­mazékokat, melyekben R2 = H, a szükséges mennyi­ségben alkalmazott megfelelő szervetlen bázisokkal semlegesíthetjük, és így azokat sókká alakíthatjuk át. így például, ha a megfelelő savat a sztöchiometri­­lus mennyiségű bázist tartalmazó vízben oldjuk, majd a vizet elpárologtatjuk, vagy pedig az oldathoz \alamilyen vízzel elegyedő oldószert, mint például ; lkoholt vagy acetont adunk, úgy a szóban forgó sav­származék szilárd, szervetlen sóját kapjuk meg. Az aminokkal képzett sókat a szokásos módon ál­lítjuk elő. Példának okáért a karbaciklinsavat egy al­kalmas oldószerben, így például etanolban, aceton­­ban, dietil-éterben vagy benzolban oldjuk, és a szük­séges amint legalább sztöchiometrikus mennyiség­ben hozzáadjuk az előbbi oldathoz. A só ilyenkor rend­szerint szilárd alakban kiválik, vagy azt a szokásos mó­don, az oldószer elpárologtatása révén, ki lehet nyerni. A védőcsoportok közül az acilcsoportot úgy visszük be, hogy az (I) általános képletű vegyületet önmagában véve ismert módon egy karbonsavszár­mazékkal, így például egy savkloriddal vagy egy sav­­mhidriddel, vagy ezekhez hasonlókkal reagáltatjuk. A funkcionálisan módosított hidroxilcsoport(ok) kiszabadítását - amely az (I) általános képletű ve­­gyületekhez vezet - ismert módon végezzük. így pél­dául az éterjellegű védőcsoportok lehasítását vizes üdatban, valamilyen szerves savval, mint például ecetsavval, propionsavval, vagy pedig ugyancsak vi­zes oldatban egy szervetlen savval, mint például só­savval végezzük. Az oldhatóság növelése érdekében a reakcióelegyhez célszerűen még egy vízzel ele­gyedő inert szerves oldószert is adunk; az ilyen célra alkalmas szerves oldószer például egy alkohol, így metanol vagy etanol, továbbá valamilyen éter, így di­­metoxi-etán, dioxán vagy tetrahidrofurán lehet. A tetrahidrofurán alkalmazása előnyös. Azéterhasí-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom