190898. lajstromszámú szabadalom • Antidotumként 8-oxi-kinolin-származékokat tartalmazó készítmények, valamint eljárás a 8-oxi-kinolin-származékok előállítására

9 190.898 10 rozást vagy öntözést stb. a szer természetétől, az al­kalmazás céljától, illetve az adott körülményektől függően választjuk meg. A készítményeket, azaz az (I) általános képletű hatóanyagot vagy az (I) általános képletű hatóanyag és a herbicid kombinációját, valamint legalább egy szilárd vagy folyékony adalékanyagot tartalmazó készítményt önmagában ismert módszerekkel állít­hatjuk elő; például úgy, hogy a hatóanyagokat töltő­anyagokkal, például oldószerekkel, szilárd hordozó­­anyagokkal és adott esetben felületaktív szerekkel (tenzidekkel) alaposan elkeverjük és/vagy eldörzsöl­jük. Ilyen célra alkalmas oldószerek például a követke­zők: aromás szénhidrogének, előnyösen a 8-12 szén­atomszámú frakciók, például xilol elegyek vagy szubsztituált naftalinok, ftálsav-észterek például a di­­butil- vagy dioktil-ftalát, alifás szénhidrogének, pél­dául ciklohexán vagy paraffinok, alkoholok és gliko­­lok, valamint ezek éterei és észterei, például az eta­­nol, etilén-glikol, etilén-glikol-monometil- vagy -etil­éter, ketonok, például a ciklohexanon, erősen polá­ros oldószerek, például az N-metil-2-pirrolidon, di­­metil-szulfoxid vagy dimetil-formamid, valamint az adott esetben epoxidált növényi olajok, például ep­­oxidált kókuszolaj vagy szójaolaj, vagy víz. A porozószerek és diszpergálható porok előállítá­sára alkalmazott szilárd hordozóanyagok általában a természetes kőzetlisztek, például a kacid, talkum, kaolin, montmorillonit vagy attapulgit. A fizikai tu­lajdonságok javítására nagy diszperzitású kovasav vagy nagy diszperzitású nedvszívó polimerizátumok is adagolhatok. Szemcsés adszorptív granulátumhor­dozók például a porózus típusú anyagok, például a szepiolit vagy bentonit; nem-szorptív hordozóanyag, például a kalcit vagy homok. Alkalmazhatók ezenkí­vül a legkülönbözőbb - előre granulált - szervetlen vagy szerves anyagok, főleg a dolomit vagy az aprí­tott növényi részek is. Felületaktív szerek az (I) általános képletű ható­anyag természetétől függően választandók; ilyen célra nemionos, kation- és/vagy anionaktív tenzidek egyaránt számításba jöhetnek, melyek jó emulgeáló, diszpergáló és nedvesítő tulajdonságokkal rendel­keznek. Tenzidek alatt a tenzidelegyeket is értjük. Megfelelő aníonos tenzidek az ún. vízoldható szappanok, például a vízoldható szintetikus felület­aktív vegyületek. Szappanok a hosszúláncú (10-22 szénatomos) zsír­savak alkálifém-, alkálifémion vagy adott esetben szubsztituált ammóniumsói, például az olaj vagy sztearinsav nátrium- vagy káliumsói, vagy a termé­szetes zsírsav-elegyek, például a kókuszolaj vagy faggyúolaj ilyen jellegű sói. Alkalmasak ezenkívül a zsírsav-metil-laurin-sók is. Előnyösebben alkalmazhatók azonban az ún. szin­tetikus tenzidek, főleg a zsírszulfonátok, zsírszulfá­tok, szulfonát-benzimidazol-származékok vagy alkil­­aril-szulfonátok. A zsír-szulfonátok vagy zsír-szulfátok általában al­kálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubszti­tuált ammóniumsóként állnak, és 8-22 szénatomos alkilcsoportot tartalmaznak, ahol az alkilcsoport acil­­csoport alkilrészét is jelentheti, ilyen például a lignin­­szulfonsav, a dodecil-kénsav-észter vagy egy termé­szetes zsírsavakból előállítható zsíralkohol-szulfát­­elegy nátrium- vagy kalciumsói. Idetartoznak a zsír­­alkohol-(etilén-oxid)-adduktokból származó kénsav­­észterek és szulfonsavak sói is. A szulfonát-ben­­zímídazol-származékok előnyösen két szulfonsavcso­­portot és egy 8-22 szénatomos zsírsavrészt tartalmaz­nak. Alkil-aril-szulfonátok például dodecil-benzol­­szulfonsav, dibutil-naftalinszulfonsav vagy egy nafta­­linszulfonsav-formaldehid-kondenzációs termék nát­rium-, kalcium- vagy trietanol-amin-sói. Ugyancsak megfelelően alkalmazhatók a megfe­lelő foszfátok, például egy p-nonil-fenol-(4-14 etilén­­oxid)-addukt foszforsav-észterének sói vagy a foszfo­­lipidek is. Nemionos tenzidek elsősorban az alidás vagy cik­­loalifás alkoholok, telített vagy telítetlen zsírsavak és alkil-fenolok poliglikol-éter-származékai, melyek 3- 30 glikol-éter-csoportot és az alifás szénhidrogén­részben 8-20 szénatomot, illetve az alkil-fenol alkilré­­szében 6-18 szénatomot tartalmazhatnak. További alkalmas, nemionos tenzidek a vízoldha­tó, 20-250 etilén-glikol-éter-csoportot és 10-100 pro­­pilén-glikol-éter-csoportot tartalmazó poli(propilén­­glikol)-, etilén-diamino-poli(propilén-glikol)- és al­­kil-poli(propilén-glikol)-poli(etilén-oxid)-adduktok, ahol a fenti csoportok alkílláncaí 1-10 szénatomot tartalmaznak. Ezek az említett vegyületek általában 1 propilénglikol-egységre számítva 1-5 etilénglikol­­egységet tartalmaznak. Nemionos tenzidek például a nonil-fenol-poli­­etoxi-etanolok, a ricinusolaj-poliglikol-éterek, po­­li(propilén-oxid)-poli(etilén-oxid)-adduktumok, tributil-fenoxi-polietoxi-etanol, poli(etilén-glikol) és oktil-fenoxi-polietoxi-etanol. Ugyancsak alkalmasak a poli(oxi-etilán)-szorbitán zsírsav-észterei, például a poli(oxi-etilén)-szorbitán­­trioleát is. Kationos tenzidek elsősorban a kvaterner ammó­­niumsók, amelyek N-szubsztituensként legalább egy 8-22 szénatomos alkilcsoportot tartalmaznak, és mely további szubsztituensként rövidszénlácú, adott esetben halogénezett alkil-, benzil- vagy rövidszén­­láncú hidroxi-alkil-csoportokat tartalmaznak. A sók előnyösen a halogenidek, metil-szulfátok vagy etil­szulfátok, például a sztearil-trimetil-ammónium-klo­­rid vagy a benzil—bisz(klór-etil)-etil-ammónium-bro­­mid. A formálási technikában alkalmazható tenzideket például a következő irodalmi források ismertetik: „McCutcheon’s Detergents and Emulsifiers Annual” MC Publishing Corp., Ringwood New Jersey, 1980 Sisely and Wood, „Encyclopedia of Surface Active Agents”, Chemical Publishing Co., Inc., New-York, 1980. A találmány szerinti antidotum-készítmények 0,9- 95 tömegszázalék (I) általános képletű hatóanyagot, előnyösen 99,0-5 tömegszázalék szilárd vagy folyé­kony adalékanyagot és 0-25 tömegszázalék, főleg 0,1-25 tömegszázalék tenzidet tartalmaznak. A kereskedelmi készítmény céljára előnyösek a tö­mény készítmények, a felhasználó azonban általában hígított szert alkalmaz. A készítmények tartalmazhatnak további adalék­anyagokat, például stabilizátorokat, habzásgátlókat, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom