190888. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mozgatott ferromágneses termékeket ellenőrző eszközök kalibrálására és ellenőrzésére

1 190.888 2 A találmány tárgya eljárás mágneses vizsgálatra szolgáló, impulzusüzemű eszközök hitelesítésére és ellenőrzésére. A találmány roncsolásmentes vizsgálatok terüle­tére vonatkozik és impulzusüzemben mágneses el­lenőrzésre alkalmazott eszközök metrológiai biztosí­tására szolgál. A 706 768 sz. szovjet szerzői tanúsítványból ismert olyan hibavizsgáló berendezés hitelesítésére szolgáló eljárás, amelynek során egy öngerjesztésű oszcillátor frekvenciáját modulálják, és a burkológörbe, vala­mint a modulálójel fázisviszonya alapján határozzák meg a defektoszkóp állapotát. Ennek a megoldásnak hátránya, hogy az egész de­fektoszkóp - beleértve az előmágnesező és leolvasó blokkot - hitelesítését és ellenőrzését nem teszi lehe­tővé. A találmányhoz műszaki szempontból legközelebb álló megoldás az M. A. Melgui „Acél mechanikai tu­lajdonságainak mágneses ellenőrzése” című könyvé­nek („Nauka i Technika”, 1980.) 162-168. oldalain is­mertetett eljárás mágneses vizsgálatra szolgáló, im­pulzusüzemű berendezések hitelesítésére és ellenőr­zésére. Ezen eljárás lényege, hogy a vizsgált beren­dezés mágnesező impulzusainak hosszát és amplitú­dóját mérik, homogén mágneses térerősségi gradi­­ensű etalontér segítségével a mérendő tárgyon mág­neses jelek remanenciaterét imitálják, és mérik ezen etalontérnek az ellenőrző eszköz primer átalakító­jára gyakorolt hatását. Ezen megoldás hátránya, hogy a hitelesítés és el­lenőrzés pontossága nem kielégítő, mivel nem bizto­sítja a vizsgálandó tárgyra felvitt mágneses folt alak­jának a reprodukálhatóságát, és nem veszi figyelem­be, hogy ezen tárgy felületének letapogatási sebes­sége hogyan hat a mérésre. A találmány célja, hogy a hitelesítés és ellenőrzés pontosságát növeljük. A kitűzött célt azzal értük el, hogy mágneses vizsgálatot végző, impulzusüzemű el­lenőrző eszközök hitelesítésére és ellenőrzésére olyan eljárást dolgoztunk ki, amelynek során az el­lenőrző eszköz mágnesező impulzusainak amplitúdó­ját mérik, homogén mágneses térerősségi gradiensű etalontér segítségével a mérendő tárgyon mágneses jelek remanenciaterét imitáljuk, és ezen etalontér­nek az ellenőrző eszköz primer átalakítójára gyako­rolt hatását mérjük, és a találmány szerint etalontér­ként két impulzusos mágneses teret állítunk elő, amelyek közös szimmetriatengely mentén egymással szembe vannak irányítva, és ezen impulzus mágnes­terek frekvenciáját a mágnesező impulzusok frek­venciájával azonosnak és hosszát (l) az alábbi egyen­let szerint választjuk: v ahol 1 - a mágneses tér mérete statikus állapotban történő mágnesezés esetén, v - az ellenőrzendő tárgy mozgási sebessége, és t - a mágnesező impulzusok hossza. Ezen felül a mágneses tér hitelesített impulzusai­nak amplitúdóját mérjük és a hitelesítési eljárást megismételjük. A két impulzusos mágnestér amplitúdója és hossza hitelesítve van. A találmányt az alábbiakban részletesebben rajz segítségével ismertetjük, ahol a rajzon az 1. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló berendezés vázlatát ismerteti. A mágneses vizsgálatot végző, impulzusüzemű el­lenőrző eszközök hitelesítésére és ellenőrzésére szol­gáló berendezés hitelesített 1 indító tekerccsel, 2 im­pulzusos feszültségmérővel, közös szimmetriaten­gely mentén elrendezett 3 impulzushosszmérővel, valamint két 4, 5 mágneses térerősség-etalonnal van ellátva, amelyek hitelesített amplitúdójú és hosszú­ságú impulzusokat előállító 6 generátorra vannak csatlakoztatva. Az 1 indítótekercs kimenete a 2 impulzusos fe­szültségmérő bemenetére, a 3 impulzushosszmérő bemenetére, valamint a 6 generátor bemenetére van csatlakoztatva, amely 6 generátor kimenete a 4, 5 mágneses térerősségmérővel van összekötve. A találmány szerinti eljárást a fentiekben ismerte­tett berendezés segítségével az alábbi szerint végez­zük: A mágneses vizsgálatot végző, impulzusüzemű el­lenőrzőeszköz egyik felmágnesezett tekercsét az 1 in­dítótekercsbe helyezzük és a 2 impulzusüzemű fe­szültségmérővel a mágnesező impulzusok amplitúdó­ját mérjük, míg a 3 impulzushosszmérővel a mágne­sező impulzusok hosszát mérjük. Mindkét mért ér­téknek az ellenőrzendő eszköz bizonylatában sze­replő értéknek kell hogy megfeleljen, mivel ezen pa­raméterek az ellenőrzendő anyagra felvitt mágneses jelek alakját és nagyságát befolyásolják. Ezután az ellenőrzőeszköznek a mágnesességgel szemben érzékeny elemeit úgy állítjuk be, hogy a két 4, 5 mágneses térerősség-etalonnal a kölcsönhatás létrejöjjön. A 6 generátor előírt amplitúdójú és hosszúságú im­pulzusokat állít elő, amelyeknek frekvenciája a mág­nesező impulzusok frekvenciájával azonos, míg ezen impulzusok hosszát az alábbi egyenletnek megfele­lően állítjuk be: r = — + t v ahol 1 = a mágneses tér mérete statikus állapotban való mágnesezésnél, v = sebesség, amellyel a vizsgálandó tárgy az ellen­őrzés során mozog, és t = a mágnesező impulzusok hossza. Az ellenőrzendő eszköz segítségével mérjük a mért hitelesített impulzusterek nagyságát. Ezután változtatjuk a hitelesített impulzusok amplitúdóját és ismételjük az ellenőrző eszközzel való mérést, amivel a méréstartományt úgy állítjuk be, hogy a mé­rés linearitása biztosítva legyen. Ily módon megvaló­sítjuk az impulzusüzemű mágneses vizsgálóeszközök hitelesítését és ellenőrzését. A fentiekben ismertetett, találmány szerinti eljá­rás valós mágneses foltoknak mágnesességgel szem­ben érzékeny elemek közötti elhaladásának reprodu­kálhatóságát biztosítja oly módon, hogy figyelembe veszi a vizsgálandó anyag mozgási sebességét, mivel a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom