190843. lajstromszámú szabadalom • 2,2-diklór-vinil-dimetil-foszfát és 2-klór-vinil-dimetil-foszfátot tartalmazó, szinergiált inszekticid készítmény-kombinációk
1 190 843 2 A találmány 2,2-diklór-vinil-dimetil-foszfátot és 2-klór-vinil-dimetil-foszfátot tartalmazó szinergizált inszekticid készítményekre és adott esetben szerves foszforsav-észter-származékokat és/vagy piretroidszármazékokat is tartalmazó kombinációira vonatkozik. Ismeretes, hogy a 2,2-diklór-vinil-dimetil-foszfát (diklórfosz) kiváló rovarölő tulajdonságokkal rendelkezik, így a hatóanyagként ezt a vegyületet tartalmazó készítmények mind a növényvédelemben, mind a raktári és egészségügyi rovarkártevő-irtásnál jelenleg is széles körben használatosak. A 2,2-diklór-vinil-dimetil-foszfát-tartalmú irtószerek közismert hátránya - ha nem zárt térben kerülnek felhasználásra -, hogy a hatóanyagot illékonysága miatt nagy koncentrációban kell tartalmazniuk, különben - kevés hatóanyag jelenléte esetén - a kezelések során a hatóanyag elpárologna, mielőtt rovarirtó hatását kellő mértékben kifejthetné. Különösen a 2,2-diklór-vinil-dimetil-foszfáttartalmú kistérfogatos (LV és ULV) készítmények felhasználása esetén lehet jelentős a párolgási veszteség, mivel a két permetezési technológiánál az előállított kis (15—110 pm) cseppméret a párolgási felületet nagyon megnöveli. Tovább fokozza a veszteséget a repülőgépes ULV-kezeléseknél az, hogy a cseppek viszonylag hosszú ideig tartózkodnak a levegőben, emiatt csak igen nagy hatóanyagtartalmú készítmény permetezése járhat egyáltalán eredménnyel. Például repülőgépes ULV-szúnyogirtásra eddig csak 70 tömeg %-nál nagyobb 2,2-diklór-vinil-dimetil-foszfát-tartalmú készítményeket használtak, mérsékelt sikerrel. A készítményekben szükséges nagy 2,2-diklórvinil-dimetil-foszfát-koncentráció korlátozza annak a lehetőségét is, hogy ezt a hatóanyagot más, ugyancsak inszekticid hatású vegyületekkel kombináljuk. A találmány célja olyan megnövelt aktivitású készítmény biztosítása, amelyben a 2,2-diklórvinil-dimetil-foszfát koncentrációját csökkenthetjük, és így az ismert készítményekkel kapcsolatos alkalmazási nehézségeket kiküszöbölhetjük. Azt tapasztaltuk, hogy a 2,2-diklór-vinil-dimetilfoszfát-tartalmú ismert inszekticid készítményekkel kapcsolatos hátrányok kiküszöbölhetők, és a fenti cél elérhető olyan készítménnyel, amely a 2,2- diklór-vinil-dimetil-foszfát mellett 2-klór-vinildimetil-foszfátot is tartalmaz. A találmány alapja az a felismerés, hogy a 2,2- diklór-vinil-dimetil-foszfát rovarölő hatása 2-klórvinil-dimetil-foszfát jelenlétében jelentősen megnő, és ennek következtében az ismert készítményeknél tapasztalható rovarirtó hatást kisebb mennyiségű 2.2- diklór-vinil-dimetil-foszfáttal is elérjük, vagy a 2.2- diklór-vinil-dimetil-foszfát mennyiségének változatlanul hagyása mellett lényegesen nagyobb rovarölő aktivitást érhetünk el az ismert készítményekkel. A szakember számára meglepő, hogy a 2-klórvinil-dimetil-foszfát szi.nergizálja a 2,2-diklór-vinildimetil-foszfát rovarölő hatását, mivel más inszekticidek, ezeken belül szerves foszforsavészterek és 2-klór-vinil-dimetil-foszfát kombinációinál szinergizmus nem figyelhető meg. Az a meglepő megfigyelés, hogy a 2-klór-vinildimetil-foszfát jelentősen megnöveli a 2,2-diklórvinil-dimetil-foszfát rovarirtó hatását, lehetővé teszi ez utóbbi mennyiségének csökkentését a készítményben Vizsg fink során azt is megállapítottuk, hogy a színét .<kus hatás szempontjából korántsem közömbös 2,2-diklór-vinil-dimetil-foszfátot és a 2- klór-vinil-dimetil-foszfátot tartalmazó készítményekben a két komponens részaránya. Úgy nis, ha a készítményben a diklórfoszra számítva kevesebb, mint 2 tömeg% 2-klór-vinil-dimetil-foszfát van jelen, a szinergizmusból eredő aktivitásnövekedés még nem számottevő, 30 tömeg %-nál nagyobb 2- klór-vinil-dimetil-foszfát-tartalom esetén pedig a szinergizmus hatásaként létrejött aktivitásnövekedés más alig ellensúlyozza az aktív komponens, a 2,2-diklór-vinil-dimetil-foszfát részarányának csökkenését a keverékben. A szinergizmust a két anyag különböző arányú keverékeinél az alábbi módon vizsgáltuk. 2-klórvinil-dimetil-foszfát, 2,2-diklór-vinil-dimetil-foszfát, továbbá inert oldószerként izopropil-mirisztát felhasználásával különböző koncentrációjú hatóanyag-oldatokat, illetve a két hatóanyag keverésével különböző komponens-arányú oldatokat készítettünk. Az így készített mintaoldatok jelölését és összetételét az 1. táblázatban foglaltuk össze. Az I.A-IX.A minta-sorozat tehát 1-50 tömeg% 2-klór-vinil-dimetil-foszfátot tartalmazó izopropilmirisztátos oldat (az izopropil-mirisztát közömbös oldószer), az I.B-IX.B jelű minta-sorozat 99-50 tömeg%-os 2,2-diklór-vinil-dimetil-foszfátot tartalmazó izopropil-mirisztátos oldat, végül az I.C-IX.C minta-sorozat (1 : 99)-(50 '• 50) tömegarányú 2-klór-vinil-dimetil-foszfát és 2,2-diklórvinil-dimetil-foszfát keverék. A mintákból ezután 0,04 tömeg/térfogat% koncentrációjú oldatokat készítettünk metil-etil-ketonnal. Az oldatokból 0,5-0,5 mikroliter mennyiséget csepegtettünk mintánként összesen 120 db, széndioxid narkózisban levő Stomoxis clacitrans (szurortyos istállólégy) torára, és 24 óra múlva megszámoltuk az elhullott rovarokat. Az egyes minták inszekticid aktivitásának jellemzésére az elhullott és az egy-egy mintával exponált összes rovar %-ban kifejezett részaránya (mortalitás %) szolgál. A vizsgálatok során a kontroll csoport kezeléséhez hatóanyag nélküli metil-etil-ketont (kontrolig, illetve 0,04 tf% izopropil-mirisztát tartalmú metil-etilketont (kontroll,) használtunk. A kapott eredményeket, mintánként a mortalitás %-ot a 2. táblázatban foglaltuk össze. Az I.A-IX.A és az I.B-IX.B minták mortalitás % adataiból Colby-módszerével kiszámítottuk a keverékek (I.C-IX.C) várható mortalitás % értékeit, továbbá az észlelt és várható érték különbségét [S. A. Colby: Weeds 15, 20-22 (1967) II. képlet]. E két utóbbi adatsort a 2. táblázat utolsó két oszlopa tartalmazza. Szinergetikus hatást azoknál a hatóanyagkeverékeknél regisztráltunk, amelyeknél a mért és a várt mortalitás % érték különbsége elérte a + 10%-ot, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
