190822. lajstromszámú szabadalom • Eljárás korlátozott szénhidrogén-vaporizációs,szén-dioxidos olajkitermelésre

!

. 190 822

2

oldódási viszonyokat figyelembe véve, fokozatosan emeljük a nyomást az eredeti rétegnyomás értékig.

Ilyen körülmények között a szén-dioxid és a könnyű párlatok is az olajfázisban maradnak. A kedvező kiszorítási paraméterek: olajtérfogatnövekedés, olajra vonatkozó áteresztőképességnövekedés, viszkozitás-csökkenés összeadódik, azaz együttesen érvényesül az olaj szén-dioxid oldásából adódó hatás, a könnyű párlatok kiszorító hatása és a könnyű párlatokban oldódott széndioxid hatása.

Az utolsó szén-dioxidos ciklus során könnyű párlat bekeverésével csökkentjük a vaporizációt abban az esetben is, ha a termelés beindításánál bizonyos mennyiségű szén-dioxid-áramlás bekövetkezik, mert a könnyű párlatok jelenléte a gázfázisban nem teszi lehetővé, illetve csökkenti a folyadékfázis vaporizációját.

Az utolsó ciklus után is megvárjuk a nyomáscsökkenés befejeződését, és ezzel a tárolót hatékony leművelésre előkészítettük. Ezt követően a termelő kutakat megnyitjuk és 5-15% pórustérfogatnak megfelelő telített szén-dioxidos vizet sajtolunk be. Ezután vízzel kiszorítjuk a szén-dioxidos elegyet addig, amíg a termelt fluidum víztartalma 95-98%-ra növekszik.

A végső művelet a tároló fokozott megcsapolása és a rétegnyomás maximális csökkentése.

Ha a tároló nyomása nem, vagy csak minimális mértékben csökkent, az utolsó szén-dioxidos ciklusra vonatkozó eljárást, illetve ezt követő eljárásokat alkalmazzuk.

A találmány szerinti eljárás biztosítja az olajtermelésnél kedvező hatások összegződését, ugyanakkor csökkenti a kedvezőtlen hatásokat.

A találmányt az alábbi példákkal részletesen ismertetjük :

1. példa

Az olajtelep eredeti rétegnyomása 140 bar volt, amely a telep kimerülése után 20 barra csökkent.

Kezdeti olajtelítettség Soi = 70%

víztelítettség Swi = 30%

gáztelítettség = 0,0%

az olaj térfogatváltozási tényezője B01 = 1,280 Kiszorítás utáni :

olajtelítettség S0 = 45%

víztelítettség Sw = 35%

szabad gáztelítettség Sg = 20%

az olaj térfogatváltozási tényezője B0 = 1,100 A telepre vonatkozó kihozatal

0,70 _ 0,45 1,280 1,100 0,70 1,280

0,252, azaz 25,20%.

Ezt követően szénhidrogén gázkiszorítást alkalmaztak, ennek hatására az olajtelítettség 41,5%-ra csökkent, a gáztelítettség 23,5%-ra nőtt. A kihozatal ezalatt 31,0%-ra növekedett. Végül a gáz minden irányban áttört a termelő kutak felé, mert a

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

23,5%-os gáztelítettségnél a gázra vonatkozó áteresztőképesség igen nagy a víz és olaj áteresztőképességéhez viszonyítva, ezért a víz és olaj gyakorlatilag nem áramlik. Ilyen körülmények után kezdték meg C02 gáz besajtolását a benyomó kutakba, és a termelő kutakat folyamatosan üzemeltették.

A nagy gáz-áteresztőképesség miatt a széndioxid gáz minden irányba áttört a termelő kutak felé. A kialakult csatornák mentén magával ragadta a könnyű szénhidrogéneket, ezért a rétegnyomás-növekedés ellenére sem következett be a telepben az olajtérfogat duzzadása. Rövidesen a teljes gázosodás, majd a vízbesajtolást követően teljes vizesedés miatt a végső kihozatal csak 36,00 %-ra növekedett. A többlet termelés 5% volt. A technológiai mutatók romlottak, az 1 m3 többlet olajra eső szén-dioxid felhasználás meghaladta a 3000 m3 értéket. A gázzal együtt 2-3 térfogat% 3-5 szénatomos szénhidrogén távozott a levegőbe.

Egy másik ugyanilyen kifejlődésű telepben, a kezdeti olajtelítettség S0, = 70%, víztelítettség Swi = 30% volt, kimerítéses termelés után gázbesajtolást alkalmaztak, így a végső kihozatal 31,5%-ra növekedett.

A teljes elgázosodás után korlátozott vaporizációs eljárással műveltük le a telepet. A korlátozott vaporizációs eljárás beindításakor a termeltetést leállítottuk, majd négy ciklusban felemeltük a rétegnyomást víz és szén-dioxid gázbesajtolással az eredeti 140 bar körüli értékre.

A tároló teljes kőzettérfogata A pórustérfogat (í> = 20%)

A kezdeti olajtartalom felszíni viszonyok között elsődlegesen és gázkiszorítással kitermelve

A területen 4 fordított 5 pontos kútháló elemet alakítottunk ki. A termelő kutak 250 m-es háló sarokpontjában voltak. Középen a benyomókutak helyezkedtek el.

Az 1. ciklusban 4 besajtoló és 9 termelő kúton keresztül benyomtunk 90 000 m3 vizet, majd 2 700 000 m3 szén-dioxid gázt, ennek hatására a nyomás 52 barra növekedett, majd 48 barra lecsökkent. Az olaj térfogatának duzzadása mintegy 15% értéknek felelt meg.

A 2. ciklusban besajtoltunk 120 000 m3 vizet, majd 6 800 000 m3 szén-dioxidot, a nyomás 83 barra növekedett, majd lecsökkent 79 barra. Az olaj térfogat-duzzadása körülbelül 25% volt.

A 3. ciklusban besajtoltunk 120 000 m3 vizet és 9 000 000 m3 szén-dioxidot, a nyomás 115 barra növekedett, majd 110 bar körül állandósult. Az olaj térfogatának duzzadása körülbelül 30%.

A 4. ciklusban 100 000 m3 víz és 8 000 000 m3 szén-dioxid besaj tolásával a nyomást először 143 bar értékre állítottuk be, ami 138 barra csökkent. Az olaj duzzadása miatt 41,5%-os olajtelítettség 57%-ra növekedett, a víztelítettség 40% volt, a szabad gáztelítettség 3%-ra csökkent. Ezáltal a gáz szabad áramlási lehetősége megszűnt.

Ezt követően a termelőkutakat üzembe állítottuk, 4 db benyomó kúton keresztül három évig napi 100-100 m3 vizet nyomtunk be, és 9 termelő kúton keresztül 400 m3-nek megfelelő fluidumot

6 000 000 m3 1 200 000 m3

656 250 m3

206 719 m3

4