190774. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyhayású éter származékok előállítására

1 . 190 774 2 ilyen betegségben szenvedők állapotának javítására használhatók. A vegyületek alkalmazhatók rend­szeresen vagy pedig heveny tünetek enyhítésére is. Az embergyógyászatban a vegyületek adagolha­tok orálisan, parenterálisan (beleértve a szubkután, intradermális, intramuszkuláris és intravénás ada­golást) és rektárlis úton. A tüneti kezelés céljára elegendő dózismennyiség számos tényezőtől függ. így a kezelt személy tulaj­donságaitól, a hemoglobinopathia típusától, a ke­zelendő személy állapotának súlyosságától, az ada­golás módjától, és végül a kezelőorvos megítélésé­től. A hatékony és a tűrőképesség kérdésében az or­vost nem csupán a páciens állapotának alakulása tájékoztatja, hanem ennek eldöntésére standard in vitro hematológiai vizsgálatok is végezhetők, pél­dául amilyeneket a korábbiakban leírtunk, továb­bá a vörösvérsejtek szűrhetőségének vizsgálata, amelyet Dean és Schechter ismertetett a 4 137 309. lajstromszámú USA-beli szabadalmi leírásban. A hatásos dózis általában napi 1-500 mg/testsúly kg között változhat embereknél, célszerűen 5-100 mg/testsúly kg naponta, de leggyakrabban a hatá­sos dózis 10-50 mg/testsúly kg naponta. Hacsak külön nem jelöljük, az összes megadott súlyt az (I) általános képletű vegyület karbonsav vagy 5-tetra­­zolil-sav formájára értjük. A sók, észterek, amidok és nitrilek esetében ezek az értékek megfelelő arányban változnak. A kívánt dózist célszerűen két- illetve négy részben adagoljuk naponta. így például, ha három részben adagoljuk, az egyes dó­zisok súlya 0,33-167, vagy célszerűen 1,67-33,3 vagy még inkább 3,33-16,7 mg/sav/testsúly kg­­onként. Optimálisan 6,67 mg/sav/testsúly kg­­onként. így egy 50 kg-os ember napi adagja 50 mg és 25 g/sav között változhat, célszerűen 250 mg és 5 g/sav között, amelyet leggyakrabban napi három egyenlő dózisban adagolnak, melyek súlya 16,7 mg és 8,33 g között változik, de célszerűen 83,3 mg és 1,67 g között, és legelőnyösebben 167 mg és 833 mg között. Optimális esetben egy ember napi adagja 1,0 g/sav/, melyet napi három részben adagolnak, egyébként 333 mg mennyiségben (a fenti értékek mind az (I) általános képletű vegyület sav formájá­ra vonatkoznak). Annak ellenére, hogy az (I) általános képletű vegyületet magát is adagolhatjuk, célszerű azt vala­mely gyógyászati készítmény formájában alkal­mazni. így az (I) általános képletű vegyületet egy vagy több alkalmas hordozóval, illetve adott eset­ben más hatóanyagokkal együtt gyógyszerré alakit­­hatjuk. Az „alkalmas” hordozó azt jelenti, hogy az kompantibilis a gyógyszer más hatóanyagaival is, és a kezelt személyre nézve nem deleterius. A gyógyszert elkészíthetjük orális, parenterális (beleértve a szubkután, intradermális, intramusz­kuláris és intravénás adagolást) és rektális adago­lásra alkalmas módon, de az adagolás legalkalma­sabb módja függhet például a kezelt személy álla­potától. A készitményeket általában egységdózis formájában forgalmazhatjuk és a gyógyszeripar­ban jól ismert módszerek bármelyikével előállíthat­juk. A módszerek mindegyike abban áll, hogy az (I) általános képletű vegyületet, azaz a hatóanyagot. az egy vagy több komponensből álló hordozóval elegyítjük. A gyógyszerré alakítás általában úgy történik, hogy a hatóanyagot egyenletesen és na­gyon alaposan elkeverjük a folyékony halmazálla­potú hordozóval, vagy finoman eloszlatjuk a szi­lárd halmazállapotú hordozóval vagy mindkettő­vel, és a terméket kívánt alakban forgalmazzuk. Az orális adagolásra alkalmas készítmények le­hetnek kapszulák, tabletták vagy bevont tabletták, melyek a hatóanyagot kívánt mennyiségben tartal­mazzák. Lehetnek továbbá porok vagy granulátu­mok, oldatok, vizes vagy nem-vizes szuszpenziók, továbbá olaj-víz vagy víz-olaj típusú emulziók. A hatóanyagot paszta, bolus vagy szirup formájá­ban is elkészíthetjük. A tabletta elkészíthető préseléssel vagy összeol­vasztással, adott esetben egy vagy több összetevő felhasználásával. A sajtolt tablettákat elkészíthet­jük úgy, hogy a granulátum- vagy poralakú tiszta hatóanyagot adott esetben kötőanyaggal, felület­aktív anyaggal vagy diszpergálószerrel összekever­ve alkalmas berendezésen tablettává sajtoljuk. Az olvasztott tablettákat úgy készíthetjük el, hogy kö­zömbös folyadékkal megnedvesített poralakú ve­gyületek elegyét alkalmas berendezésen összeöm­­lesztjük. A tablettákat adott esetben bevonhatjuk vagy rovátkával elláthatjuk, és elkészíthetjük úgy is, hogy a hatóanyag lassú vagy kontrollált felsza­badulását biztosítsuk. A parenterális adagolás céljaira vizes vagy nem vizes steril oldatokat készíthetünk, amelyek tartal­mazhatnak antioxidánsokat, puffer-anyagokat, baktériumölő anyagokat és olyan oldott anyago­kat, amelyek a készítményt a paciens vérével izotó­­niássá teszik. Készíthetünk továbbá vizes vagy nem-vizes steril szuszpenziókat, amelyek szuszpen­­dálóanyagot és hígítóanyagokat is tartalmazhat­nak. A készítmény forgalmazható egységdózis vagy multidózis formájában, például lezárt ampullában vagy fiolában. De tárolhatjuk fagyasztva szárított (liofilizált) állapotban is, amelyhez csupán a steril hordozót, például vizet kell hozzáadni az injekció elkészítéséhez, közvetlenül a felhasználás előtt. Rögtönzött injekciós oldatokat: vagy szuszpenzió­kat is készíthetünk az előbb leírt steril porokból, granulátumokból és tablettákból. A rektális adagolásra alkalmas készítmények forgalmazhatók végbélkúpok formájában a szoká­sos hordozókkal, mint például a kakaóvaj. Az egységdózisok célszerűen egy napi dózist vagy ennek nagy részét tartalmazzák az (l) általá­nos képletű vegyületből, a fenti, ismertetett meny­­nyiségben, vagy ennek megfelelő törtrészét. Meg kell jegyezni, hogy a készítmények a fent említett alkotókon kívül más szokásos anyagokat is tartalmazhatnak, például az orális adagolásra szánt készítmények illatosító anyagokat. Az (I) általános képletű vegyületeket olyan, a szakmában ismert formában is forgalmazhatjuk, amelyből a hatóanyag csak hosszabb idő múlva szabadul fel, mikor a készítmény a páciens testé­ben, a felszívódásra alkalmas helyen van. Az (I) általános képletű vegyületeket használhat­juk továbbá a beteg testéből vett vér kezelésére is. Az ilyenfajta kezelést elvégezhetjük úgy, hogy a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom