190774. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyhayású éter származékok előállítására

1 190 774 2 A találmány tárgya eljárás az új (I) általános képletű éterek, valamint sóik előállítására. Az (I) általános képletű éterek gyógyászatilag értékes ve­­gyületek, melyek a hemoglobinopathies, különösen pedig a sarlósejtes vérszegénység tüneti kezelésére használhatók. Minden felnőtt ember hemoglobinja négy poli­­peptid (globin) láncból áll, közülük kettő alfa, ket­tő pedig nem alfa jellegű, melyek együtt alkotják a hemoglobin tetramert. A láncok egy porfirin mo­lekulát vesznek körül (haem), amely egy központi vas atomot tartalmaz, amelyhez az oxigén reverzi­bilisen kötődik. Az alfa és nem alfa láncokat kis mértékben különböző hosszúságú aminosav mara­dékok különböző egymásutánja alkotja, de ezek hasonló háromdimenziós szerkezettel rendelkez­nek. Az átlagos felnőttnél (szemben az újszülöttel) a nem alfa láncok 96-97%-a a béta lánc, amely az alfa lánccal kapcsolódva alkotja az A (felnőtt) he­moglobin tetramert, alfa2 béta2-t, melyet HbA-val jelölünk. A savmaradékok sorrendje a láncban genetikai­lag meghatározott, és mint ilyen, örökletes jellem­ző, tehát az öröklődési képet mindkét szülő saját öröklődő hemoglobin típusa befolyásolja. A spe­cifikus, ritka genetikai hibák következtében a nor­mál béta láncot egy abnormális bétas lánc helyette­síti, amely az alfa lánccal egyesülve alkotja a sarló alakú hemoglobin tetramert, az alfajbéta^-et, me­lyet Hb-S-el jelölünk. A béta8 láncú gén szempont­jából homozigóta egyedeknél, azaz az SS genotípu­­súaknál, akiknél nincs jelen Hb-A, fellép a sarlósej­tes vérszegénység, mig a sarlósejtes jelleg azoknál a heterozigotáknál alakul ki, akik mind béta mind pedig bétas láncú génekkel rendelkeznek, azaz, AS genotipusúak, és így Hb-A és Hb-S keverékek. A sarlósejtes vérszegénység tulajdonképpen gyermekbetegség, és tünetek csecsemőkorban kez­denek kialakulni. Főbb megnyilvánulásai a króni­kus hemolitikus anaemia és az érelzáródásos krí­zis, amely heves fájdalmat vált ki, valamint hosszan tartó és széles körű szervi károsodást okoz. Ilyenek például az ischemiás ulcusok, csont infarktusok, a proliferativ retinopátia, és az agyi trombózis. Ezen túlmenően szisztémás hatások is jelentkeznek, mint például a fertőzésekkel szemben növekvő fogé­konyság, és csökkent mértékű növekedés és fejlő­dés. A klinikai esetek széles skálája ismeretes, és a betegek közül sokan már gyermekkorban meghal­nak, míg a túlélők is rendszerint 30 éves koruk előtt elhaláloznak. (Úgy látszik, hogy a sarlósejtes jelle­gű egyedek megbetegedése és halandósága úgyszól­ván nem nagyobb, bár a tünetek azoknál is megje­lenhetnek, akik két abnormális hemoglobint örö­költek, sarlósejtes hemoglobin C betegség illetve thalassaemíás sarlósejtes betegség formájában.) A betegségért felelős genetikus mutáció leggya­koribb a fekete afrikaiaknál és az afro-amerikaiak­­nál, de előfordul a görögöknél, olaszoknál, Izrael­ben, Szaud-Arábiában és Indiában. Az USA-ban a gén gyakoriságát a fekete népesség 8-10%-ára be­csülik, ami körülbelül 50 000 homozigotás egyedet jelent. A hemoglobin viselkedése (a Hb-S dominán­soknál) az erythrocitákbart (vörös vérsejtekben) a sarlósejtes vérszegénységben szenvedőknél más, mint a normál felnőtteknél (Hb-A dominánsok­nál). Az eltérések az alábbiak: A. Oxigén disszociációs görbe Ha grafikont készítünk, melynek ordinátáján a hemoglobin oxigénnel való telítettségét ábrázol­juk az oxigén parciális nyomás függvényében (néha oxigén tenziónak is nevezik) jellegzetes S-alakú görbét kapunk. A normális ember véréből kapott görbéhez viszonyítva a sarlósejtes vérszegénység­ben szenvedők vérével elvégzett vizsgálat során ka­pott görbe jobbra tolódik el. Ez azt jelenti, hogy a sarló alakú vörös vérsejtekben a hemoglobinnak csökkent oxigén affinitása van a normális vörös vérsejtekéhez képest, azaz nagyobb oxigén nyomás szükséges ugyanolyan arányú telitettség eléréséhez. (A sarlósejtes jellegben szenvedő egyénektől vett vér esetében a görbe nem tér el jelentősen a normá­listól.) B. Dezoxihemoglobin tét ramér Ha a sarlósejtes vérszegénységben szenvedők vö­rös vérsejtjét in vitro dezoxigénezzük fiziológiás körülmények között, a Hb-S hosszú polimerekké aggregálódik. Az aggregátum nem kovalens kötésű dezoxi Hb-S molekulából áll, melyek viszkózus pa­­rakristályos géllé rendeződnek, ami folyékony kris­tálynak vagy taktoidnak is tekinthető. Ezt a dezoxi­­génezés-függő gélképződési, amely az intakt vörös vérsejteknél is megfigyelhető különböző fizikai módszerek segítségével, például az optikai kettős­­töréssel és az elektron mikroszkópiával, a vörös vérsejtek jellegzetes sarló alakú vagy maggal levél formájú deformációja (sarlösodás), illetve alakítha­­tóságának elvesztése kíséri. A normális felnőtt egyedek vörös vérsejtjeinél ilyen viselkedés nem figyelhető meg. A gélképződés és a sarlösodás visszafordítható oxigénezéssel, azaz ha a deoxo Hb-S-et oxigénezett formára alakítjuk vissza, kivéve azt a részt, amelye­ket irreverzibilis sarló-celláknak nevezünk (ISC- nek), melyekre az jellemző, hogy nem képesek nor­mál bikonkáv lemez alakúvá válni még a Hb-S gél feloldódása után sem. Bár a pontos összefüggések még nem teljesen tisztázottak, ismeretes, hogy a gélképződés, a sarló­­sodás és az alakíthatóság megszűnése a betegség kórélettanában szerepel : a sarló-sejtes vérszegény­ségben szenvedők vénás vérében a vörös vérsejtek 30-60%-a sarló alakú, míg a sarló-sejtes jellegű egyének esetében ez az arány csak körülbelül 1 % nagyságrendű. Mivelhogy a betegség eredete genetikus jellegű a sarló-sejtes vérszegénység gyógyítása igazából nem lehetséges semmiféle genetikai beavatkozással. Je­lenleg a gyógyszeres kezelés csak a fájdalom és az aplasztikus krízis megszüntetésére korlátozódik, továbbá a fertőzés kezelésére és a kérdéses szerv terápiájára. Például műtéti beavatkozás vagy szülés előtt megelőzés céljából transzfúziót adnak (nor­mális donoroktól). A jelenlegi kutatások elsődleges célja olyan gyógyszert találni, amely kompenzálja a sarlósejtes vérszegénység alapvető defektusát, de 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom