190770. lajstromszámú szabadalom • Mágneses buboréktároló

3 190770 1 A találmány tárgya mágárieses buborék­­tároló. Ilyen tárolókat alkalmaznak a digitális számítógépek memóriájában. A mágneses buboréktárolók jól ismerlek az irodalomból. Az ilyen buborék tárolóknak az a lényege, hogy nem a tároló anyaga mo­zog valamilyen mechanikus mozgatás segítsé­gével, egy vagy több fix kiolvasófej előtt, mint pl. a mágneslemez, illetve szalagtárolók esetében, hanem az anyag belsejében mágne­ses buborékok formájában jelen levő infor­máció mozog a kiolvasás helyéhez képest. A buborékok létezéséhez a buborékhordozó lapkára merőleges tér ún. előfeszítő tér szükséges. A buborékhordozó anyagban levő buborékok mozgatásának egyik módja az, hogy mágneses anyagból ábrákat helyezünk el a hordozóhoz közel fekvő síkban, annak felületére. Az ábrákat fotolitográfia segítsé­gével alakítjuk ki. A továbbiakban ezeket az ábrákat mozgatóstruktúráknak, alapelemeit pedig mozgató elemeknek nevezzük. Ezen struktúrák leggyakrabban permalloyból áll­nak, de lehetnek ionimplantált csatornák, be­mélyedések, stb. A síkban forgó mágneses tér az egymás után következő mozgató ele­meket időlegesen mágnesezi úgy, hogy rajtuk haladó pólusok jönnek létre, s ezek segítsé­gével a buborékok is haladó mozgást végez­nek. A mozgatásnak ezt a módját térhozzáfé­­résű, vagy más néven field-access mozgatás­nak, az ilyen elven működő tárolót pedig fi­eld-access buboréktárolónak nevezik. Azt az előfeszítő mágneses tér tartományt, amelyben az eszköz működik, működési tartománynak vagy marginnak nevezik. Gyakran a mozgató elemeket zárt hurokba helyezik, hogy az in­formációt recirkuláltatni lehessen. Ilyen bu­borékmemória szervezést ismertet a 3 618 054 lajstromszámű amerikai szabadalmi leírás. Eb­ben az esetben az analógia a mágneslemez tárolókkal mégínkább szembetűnő. A jelenleg használatos permalloy mozga­tó elemek közül T-I, Y-I, Y-Y és X-X alakúak a legelterjedtebbek. A mozgatóstruktúrák to­vábbi fejlődése során az aszimmetrikus chev­ron mozgatóelemek szintén alkalmazást nyer­tek. A 4 007 447 lajstromszámú amerikai sza­badalmi leírás aszimmetrikus chevron mozga­tóelemekből felépített réses mozgatóstruktú­rát ismertet. Ezekben a mozgatóstruktúrák­ban a korábban alkalmazott szimmetrikus chevron mozgató elemek megvastagításával és egyik szárának felhasításával nagyon jó mű­ködési tartományt értek el. A megvastagítás szerepe elsősorban a kedvezőbb startstop tulajdonság elérése volt. A fenti mozgatóstruktúrák közös vonása az, hogy az egyes mozgató elemek között rés helyezkedik el. Az ilyen résekkel tagolt, per­malloy mozgatóstruktúráknak számos hátrá­nya van. A buborék alakja a résen való át­haladás közben jelentősen torzul és ez a tény jelentős működési tartomány csökkenés­hez vezet, továbbá a buborékok mozgás köz­ben rendszerint megállnak ezeknél a rések­nél, ami súlyos megbízhatósági problémákat c koz. Mindezeken felül a buborékokra vi­szonylag nagy energiával kell hatni, hogy a réseken áthaladjanak, és ez nagyobb ampli­túdójú forgó mágneses tér igénnyel jár együtt. További komoly hátrányuk, hogy a mozgató elemek közötti rések végső soron a tárolási sűrűséget is megszabják, mivel a fo­­t ^litográfiával megvalósítandó legkisebb mé­retű részlet éppen a rés. Végezetül a rések kialakításánál csak kis tűrések engedhetők ii eg, ami a fotolitográfiában komoly nehézsé­get okoz. Az eddigi permalloy mozgatóslruk­­tűrákkal kapcsolatban egy további nehézség lép fel éppen a fotolitográfia során. A rések­kel tagolt mozgató elemek ugyanis nem kí­vánt lift-off-ja, azaz eltűnése figyelhető ineg. Ez a nehézség abból fakad, hogy a résekkel elválasztott mozgató elemek felületén csak egy viszonylag kis helyen tapad fel a lakk, s így az előhívás, illetve a kémiai maratás uTán a legkisebb erő is könnyen eltávolíthat­ja. Ez a jelenség súlyos kihozatali problémá­kat okoz. A réses mozgatóstruktúrák sok-sok hi­bájának kiküszöbölésére az irodalomban né­hány résnélküli mozgatóslruklúrát javasol­nak. így pl. a 3 516 077 lajstromszámű ame­rikai szabadalmi leírás a buborékhordozó kristálylapka mindkét oldalára elhelyezett, egymással érintkező, lágy mágneses tárcsákat jav ásol. Ez a mozgatási módszer azonban a kor­szerű buborékanyagok, gránátrétegek eseté­ben nem használható, mert a mozgatóstruktú­ra csak az egyik oldalra helyezhető el, a má­sik oldal a szubsztrát miatt nem hozzáférhe­tő. A 3 518 613 és a 4 021 790 sz. amerikai szabadalmi leírások permalloyból készült, oik­­-cakk alakú résnélküli mozgató elemeket is­mertetnek. Ezek a mozgató elemek speciális, a mozgató elemek síkjában oszcilláló terekben működhetnek, de a buborék mozgásának irá­nyít, kizárólag a tér oszcillálási iránya szab­ja meg. Ezekkel a mozgatóstruktúrákkal te­­hát a buborékok egyirányú mozgatása meg­valósítható, de zárt hurkokban történő bubo­rékcirkuláció nem érhető el. Mindezen okok miatt a korszerű főhurok - mellék hurok szervezésű huhorékl.árolókhan nem alkalmaz­hatók. A 1 027 297 sz. amerikai szabadalmi le­írás T-I elemek összekapcsolásával nyert mozgatóstruktúrát mutat be. Ez a mozgató­­struktúra nagy helyigénye miatt kedvezőtlen. Az előbbiekben ismertetett mozgató ele­mei; közös hátrányai, hogy rossz működési tartományt mutatnak, ha egyáltalán működ­nek, és csak kb. hasonló tárolási sűrűség érhető el velük, mint a réses mozgalóstruk­­túr ík kai. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom