190764. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés villamos jelekből alkotott függvény koordinátáinak transzformálására

5 190764 6 lásí elem és áramkör meghibásodhat,, téves mérési eredményt szolgáltathat. Célunk a függvénytranszformáció két­pontos illesztéssel végrehajtható megoldására az ismert bonyolult és költséges automatikus elektronikák helyett egy, azoknál lényegesen egyszerűbb, olcsóbb eszközökkel való függ­vénytranszformálásra szolgáló kapcsolási el­rendezés kialakítása. Ennek lényege az, hogy a jelfeldolgozás folyamatában összetartozó be- és kimenőjel értékpárok közül legalább két órtékpár ismeretében (Wl, XI, és W2, X2) a kívánt transzformációt úgy hajtjuk végre, hogy a jelátalakítót egy feszültségösszegező bemenetéhez kötjük, amelynek kimenete egy változtatható erősítésű feszültségerősítőhöz csatlakozik. Ezen feszültségerősitő kimeneté­hez egy második feszültségösszegező egység Demenete van kötve, amelynek kimenetén je­lenik meg a kívánt transzformált jelsorozat. A találmány egyik előnyös kiviteli alak­jánál a bemenőjel egy tetszőleges jelről vil­lamos jelet adó jelátalakítón keresztül csat­lakozik a kapcsolási elrendezés bemenetén lévő feszültBégösszegző áramkörhöz. A találmány lényege abban van, hogy a lineáris átviteli karakterisztikájú jelátalakító egy első feszültségösszegező egyik bemene­tére csatlakozik, másik bemenetére pedig egy első potenciométer csúszóérintkezője van kötve, amelynek két vége stabilizált feszült­ségforrásokra vagy egyetlen feszültségforrás két sarkára van kötve, az első feszültség­­összegező kimenete egy változtatható erősítő feszültségerősítő bemenetére csatlakozik, amelynek kimenete egy második feszültség- ÖBBzegző egyik bemenetére van kötve. A má­sodik feszültségösszegző másik bemenetére kélállású váltókapcsoló középérintkezője van kötve, amely kapcsoló egyik állásában a kap­csolás hideg sarkához, másik állásában egy második potenciométer csúszóérintkezőjéhez csatlakozik, amely potenciométer két vége feszültségforrásokhoz vagy egyetlen feszült­ségforrás két sarkához van kötve. A talál­mány egy előnyös kiviteli alakjánál a beme­netre villamos jelet villamos jellé alakító mé­rőátalakító van kötve. A találmány Bzerinti kapcsolási elrende­zés példakénti kiviteli alakját a csatolt blokkvázlat alapján ismertetjük részleteseb­ben. A bemenőjel a csupán közelítő pontossá­gú és az idő függvényében változó X/Y line­áris átviteli karakterisztikával rendelkező 1 jelátalakító bemenetére kerül, amelynek az Y feszültséget szolgáltató kimenetén az 5 első feszültségösszegező egyik 4 bemenete van kötve. Az 5 első feszültségösszegző másik 3 bemenetére csatlakozik egy első 2 potencio­méter csúszóérintkezője, amelynek két vége stabilizált U1 és U2 feszültségforrásokra kapcsolódik (vagy egyetlen feszültségforrás két sarkára). Az 5 első feszültségösszegező kimenele a 7 változtatható erősítésű erősítő 6 bemenetére csatlakozik, amely 7 erősítő fe­­szültségerősítése a 8 változtatható ellenállás útján állítható. A 7 erősítő kimeneté a 13 má­sodik feszültségöszszegző egyik 12 bemene­tére kapcsolódik. A 13 második feszültség­­ösBzegező 11 másik bemenete a kélállású 10 váltó kapcsoló középéririlkezőjére van kötve. A 10 váltó kapcsoló egyik állásában egy má­sodik potenciométer csúszóérintkezöje, másik állásában u kapcsolás hideg sarka kapcsoló­dik a 11 bemenetre. A 9 potenciométer két vége a már említett stabil tápforrás pozitív, illetve negatív UI és U2 feszültségforrás sarkaira van kötve. A 13 feszültségösszegező 14 kimenő pontja szolgáltatja a kívánt W ki­menőjelet. Az X beinenőjel és a W kimenőjel összetartozó értékjiái'jainak a W=p (X) összefüggést kell kielégíteniük. XI bemenőjel esetén a kimenőjel értéke Wl, míg X2 beme­­nőjel esetén a kimenőjel értéke W2. Ez az a két összetartozó értékpár, ame­lyet ismernünk kell, hogy a kívánt transz­­formációt megvalósító beállításokat elvégez­hessük. A találmány szerinti kapcsolási elrende­zés működése a következő: Az 1 jelátalakító bemenetére XI bemenő­jelet adva a 10 váltó kapcsolót olyan irányba kell kapcsolni, hogy középérintkezője földpo­tenciálra kerüljön. Ezzel a 13 második fe­­szültségősszegzőben nulla értéken jelet ad­tunk a hasznos jelhez. Ezután a 2 potencio­méter csúszóérintkezőjének helyzetét addig kell változtatni, amíg a 14 kimenőponton a W kimenőjel értéke nulla feszültségű lesz, ezzel a W jelet nulla szintre toltuk el. Ekkor az 1 jelátlakltó Y kimenőjeléhez a 2 potenciomé­­terrel olyan feszültséget adtunk, amelynek nagysága megegyezik az Y jellel, de ellenke­ző előjelű. Ezután a 10 váltó kapcsolót ellen­kező állásba kapcsolva a 9 potenciométer csúszóérintkezőjének helyzetét addig kell változtatni, amig a W kimenőjel értéke Wl ér­tékűre válik. (Összetartozó értékforrás XI és Wl.) Ezzel a művelettel létrehoztuk a kívánt feszültségeltolást. Ezen beállítások elvégzése után az 1 jelátalakító bemenetére az X2 érté­kű bemenöjel adva, a 8 változtatható ellenál­lás értékét addig változtatjuk, amíg a W ki­menőjel értéke W2 értékűvé válik. Ezzel az eredeti X/Y transzformált görbe meredeksé­gét változtattuk a kívánt mértékben, miáltal a kívánt erősítést hoztuk létre. További be­állítások most már nem szükségesek, mert az X bemenőjel és W kimenőjel között fennáll a W=p (x) összefüggés. A találmány szerinti kapcsolási elrende­zés a célkitűzést megvalósította. Nem szüksé­ges, hogy az X/Y jelátalakító bemeneli jele villamos jel legyen. Az X/Y jelátalakító he-6 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom