190736. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-anilino-izokinolin- 5,8-kinonelőállítására
1 190 736 2 A deuterált kloroformban felvett mágneses magrezonancia spektrum a következőket mutatja: a(ppm) 7.1 hidrogén-atom a 6-os és 7-es helyzetben 7.9 hidrogén-atom a 4-es helyzetben 9.2 hidrogén-atom a 3-as helyzetben 9.4 hidrogén-atom az 1-es helyzetben Elem-analizissel a következő eredményt kaptuk C9H5N02-re számítva: számított: C 67.93; H 3.17; N 8.80 mért: C 67.73; H 3.25; N 8.56. 1. példa 7-Anilino-izokinolin-5,8-kinon Három és fél gram izokinolin-5,8-kinont oldunk 250 ml etanolban, majd 6 g cérium-kloridot és 2,2 g anilint adunk hozzá. A reakció-elegyet néhány órán át forraljuk, majd hagyjuk lehűlni és éjszakán át szobahőmérsékleten kevertetjük. Az etanol ledesztillálása után a kapott szilárd maradékot diklórmetánban oldjuk. A diklórmetános oldatot kétszer mossuk vizes nátrium-kloriddal és egyszer vízzel. Az oldatot ezután nátrium-szulfáton szárítjuk és az oldószert ledesztilláljuk. A terméket etanolból kristályosítjuk, így 1,5 g vörös kristályt kapunk. A tömegspektrumban a várt m/e = 250 molekula-iont találjuk. 66%-os vizes dimetilformamid oldatban pKa érték 12,3 volt, a látszólagos molekulasúly pedig 278. Az infravörös spektrumban 1685 és 3360 cnr'-nél találunk csúcsokat. A mágneses magrenonancia spektrum (denterált kloroformban) a következő csúcsokat tartalmazza: a(ppm) = 6,15 hidrogén a 6-os helyzetben 7,4 az anilin gyűrűs hidrogénjei 7,8 hidrogén a 4-es helyzetben 9,15 hidrogén a 3-as helyzetben 9,2 hidrogén a 2-es helyzetben Elem-analizissel a következő eredményeket kapjuk: C15H10N2O2-re számítva: számított: C 71,99; H 4,03; N 11,19 mért: C 71,88; H 3,90; N 11,04 Az I képletű vegyület jól használható az anafilaxis lassan reagáló vegyületeinek (leukotriének, SRS-A) fölös mennyiségben való kibocsátásával jellemzett klinikai állapot kezelésére, beleértve az asztma típusú azonnali hiperszenzitivitási reakciókat. Az elmúlt néhány év során bebizonyosodott, hogy krónikus hörghurutban [Tumbull és mtsai, Lancet II, 526, 1977] vagy cisztás fibrózisban [Cromwell és mtsai, Lancet II, 164, 1981] szenvedő betegek köpetében leukotriének találhatók, ezeknek a vegyületeknek a fenti betegségek kortanában játszott szerepére utalva ezzel. Ennélfogva a találmány szerinti vegyületek, a leukotriének felszabadulását gátló tulajdonságuk alapján, szintén enyhíthetik a krónikus hörghurut és a cisztás fxbrózis néhány tünetét. A következő vizsgáló-eljárások bemutatják a vegyületek használhatóságát a leukotriének felszabadulásának gátlásában. Általában 1—2 hetes hím Hartley tengerimalacokat érzékenyítünk ovalbuminra 0,15 ml, ovalbuminra aktívan érzékenyített tengerimalacokból nyert hiperimmun szérium intraperitonális adagolásával. Két vagy több nap múlva az állatokat lefejezzük, tüdejüket kivágjuk és a tudő-verőéren keresztül a következő összetételű Krebsféle hidrogénkarbonát oldattal perfundáljuk (az értékek mól/literben vannak): kálium-klorid 4,6; két kristályvizes kalcium-klorid 1,8; kálium-dihidrogén-foszfát 1,2; hét kristályvizes magnézium-szulfát 1,2; nátrium-klorid 118,2; nátrium-hidrogén-karbonát 24,8 és glükóz 10.0. A gyengén perfundált és véres részeket eldobjuk. A normál tüdőt 1 mm-es kockákra vágjuk Mcllwain-féle szövetaprítóval, Krebs oldattal mossuk és 400 mg-os részekre osztjuk. A felaprított szövetet ezután 37 °C-on 15 percig az SRS-A kibocsátás optimalizálása céljából indometacin-tartalmú Krebs oldatban inkubáljuk, a kísérleti hatóanyag megfelelő koncentrációban van jelen. Antigént (ovalbumin) adunk hozzá lxlO'5 g/ml végkoncentrációban. Tizenöt perc múlva az inkubáló közeget leöntjük és 3000 g vei 5 percig 4 °C-on centrifugáljuk. A felüluszót SRS-A jelenlétében vizsgáljuk, izolált tengerimalac végbelet használó számítógépesített bio-esszével [Fleisch és mtsai, J. Pharmacol. Exp. Then, 209, 238—243 1979]. A kísérleti hatóanyag jelenlétében kibocsátott SRS-A menynyiségét hasonlítjuk a konrollhoz és az eredményt az SRS-À kibocsátás százalékos gátlásában fejezzük ki. Az 1. példában szereplő vegyület 55 százalékban gátolja az SRS-A kibocsátást lxlO'5 M koncentrációban. A találmány szerinti vegyületet vagy készítményeket adhatjuk szájon át vagy végbélen keresztül, tipikus módon parenterálisan, például injekcióval és folyamatosan vagy nem-folyamatos intra-artériás infúzióval. Ezek a készítmények lehetnek tabletta, nyelv-alatti tabletta, kapszula, oldat, szuszpenzió, permet és kenőcs formában az aktív hatóanyagból megfelelő mennyiséget tartalmazva alkalmas alapban. Ráadásul ezek lehetnek lágy és kemény zselatin kapszulák, kúpok, injekciós oldatok és szuszpenziók fiziológiailag elfogadható közegben, vagy injekciós oldatok készítéséhez hordozóanyagra adszorbeált sterilen csomagolt porok. Erre a célra előnyösen egység-dózis formában készíthetjük a készítményeket, mindegyik egység-dózis 5—500 mg (parenteriális adagolás eseten 5—50 mg, inhalálás esetén 5—50 mg és szájon vagy végbélen át történő adagolás esetén 25—500 mg) I képletű vegyületet tartalmaz. 0,5—300 mg/kg/nap dózisokat, előnyösen 0,5—20 mg/kg aktív adalékanyagot adhatunk, habár az természetes, hogy az adagolt I képletű vegyület aktuális mennyiségét orvos határozza meg az összes vonatkozó körülmény figyelembe vételével, ideértve a kezelendő állapotot, és az adagolás módját. A leírásban az „egység-dózis forma” kifejezés jelentése az aktív adalékanyag egyéni mennyiségét tartalmazó fizikailag külön egység, általában gyógyászati hígítószerrel keverve, gyógyászati hordozóanyaggal kapcsolatban. Az aktív adalékanyag mennyisége olyan, hogy rendesen egy vagy több egység kell egy adagolásnál, vagy elválasztható egységek, például hornyolt tabletták esetében az elválasztható egység egy része, például fele vagy negyede szükséges egy adagoláshoz. A jelen szabadalmi leírásban szereplő készítmények az I képlett! vegyületet tartalmazzák, hordozóanyaggal keverve; vagy hordozóanyaggal van hígítva vagy emészthető hordozóba van zárva vagy kapszulázva kapszula, papír vagy más tároló formájában, vagy eldobható tárolóban, például ampulában vannak. A hordozó vagy hígító anyag lehet szilárd, félig-szilárd vagy folyékony anyag, mely hordozóként, kötőanyagként szolgál, vagy a gyógyászatiig aktí\ hatóanyag közege. A találmány szerinti gyógyászati készítményekben használható hígító és hordozó anyag lehet laktóz, szacharóz, glükóz, szorbit, mannit, propilén-glikol, folyékony paraffin, fehér lágy paraffin, kaolin, füstölt szilícium-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
