190712. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és lézerinterferométer megadott útszakaszon optikai úthossz mérésére

1 190 712 A találmány méréstechnikára vonatkozik, a tárgya eljá­rás megadott útszakaszon optikai úthossz mérése és lé­­zerinterferométer az eljárás foganatosítására. A találmány az aerodinamikában gázsűrűség mezők vizsgálatára a gáz csatornákon való átáramlásakor vagy repülőgépek körüláramlásakor alkalmazható, hidrome­­chanikában réteges folyadékok mozgásának vagy felületi hullámok kutatására, továbbá az optikában optikai ele­mek felületi alakjának és optikai nyersanyagok ellenőrzé­sére, mechanikában és gépiparban különböző célú tár­gyak geometriai paramétereinek meghatározására, azok elmozdulásának és deformálódásának mérésére, vala­mint a tudomány és technika más területein széles körben alkalmazható. A találmány alkalmazása akkor a leghatásosabb, ha a fény optikai úthosszának érintésmentes automatikus mé­rése vagy azzal egyértelműen összefüggő paraméter mé­rése idegen mechanikus, akusztikai, termikus és más ha­tások jelenlétében szükséges. A fény ő optikai úthosszát egy fénysugár szakaszon be­lül az útszakasz 1 geometriai hossza, valamint a közeg n törésmutatójának a sugár hosszában ezen útszakaszon való eloszlása határozza meg: 5 = 2n • n • 1 X ahol X a fény hullámhossza. Ha a fénysugár útszakaszának 1 geometriai hossza is­mert, a fény ő optikai úthosszának mérési eredménye le­hetővé teszi a fénysugár teljes útszakaszán belül a közeg törésmutatójának középérték meghatározását, amely le­hetőséget nyújt arra, hogy pl. gáznemű vagy folyékony anyagok sűrűségének középértékét, optikai nyersanyagok vagy vegyi összetételek egyneműségét stb. határozzuk meg, valamint ezeknek az értékeknek a fénysugárra me­rőleges irányokba való eloszlását, valamint időbeli válto­zásait megállapítsuk. Ha a közeg törésmutatójának eloszlása ismert, a fény mérendő ô optikai úthossza a fénysugár út 1 geometriai hosszának meghatározását teszi lehetővé és az alapul szolgálhat a vizsgálandó tárgy geometriai paraméterei­nek és elmozdulásának meghatározására. Ennek megfelelően a fény optikai úthosszának mérése aktuális, de viszonylag bonyolult feladatot képez a mo­dern technikában. Több eljárás és berendezés ismert a fény optikai úthosz­­szának mérésére, amelyek sugárelhajlást, fénytörést, in­terferenciajelenséget, lézer-, holográfiái, elektronikai és számítástechnikai berendezést alkalmaznak. A „Jenaer Rundschau” 1978. 3. szám 137. oldalán található I. Rein­hardt , .Optikai nyersanyagok egyneműségének ellenőrzé­se” című cikkéből ismertek a Dvorák és Tepler eljárások, melyek megállapítják a fény optikai úthosszának instabi­litását a fénynyaláb keresztmetszetében. A Dvorák-eljárásnál a vizsgálandó közeget kis átmérőjű fényforrás és ernyő közé helyezik. A fény optikai úthosz­­szának a fényforrástól az ernyőig a fénysugárra merőle­ges irányban történő változása sugáreltérítést idéz elő. Ezért az ernyő azon helyén, amely egy optikai inhomo­genitáson áthaladt fénysugár meghosszabbításán találha­tó, fényintenzitás csökkenések keletkeznek, amelyek közvetlen függőségben állnak a fény optikai úthosszának egy térbeli koordináta p = (x,y) szerinti másodrendű dif­ferenciálhányadostól dj dr2 a fénynyaláb keresztmetszetében. Az intenzitás a fény op­tikai úthosszától való pontos függősége nagyon összetett, ezért ennél az eljárásnál a kvantitatív adatok közvetlen megszerzése nem lehetséges. A Tepler-e(járásnál a megvizsgálandó közegen áthaladt fény nyalábot fókuszálják, míg a fényforrás képe nem je­lenik meg, ezután ezt átalakítják, amíg az ernyőn a vizs­gálati darab képe meg nem jelenik. Azon a síkon, ame­lyen a fényforrás képe megjelent, optikai szűrést végez­nek. A legtöbb esetben a zavarmentes fényforrás képét az ernyőig nem engedik át, miközben az optikai inhomoge­nitás által eltérített fénysugarak az ernyőn az optikai in­homogenitás képét állítják elő világos körvonalak alakjá­ban sötét alapon. Ilyen eljárás azonban érzékeny a fény optikai úthosszának a térbeli koordináta szerinti derivált­jával szemben, azaz az optikai úthossz gradiens mértéké­vel szemben. A gradiens nagysága a fényforrás képének síkjában elhelyezett öv-fényszűrők vagy több nyílással el­látott fényrekeszek elrendezésével megközelítőleg meg­határozható. A Tepler-eljárásnál elérhető méréspontos­ság kicsi és lehetetlennek bizonyult az optikai úthosszát mennyiségileg megvizsgálni homogén optikai köze­gekben. Ismertek olyan eljárások a fény optikai úthosszának mérésére, amelyek két fénynyaláb a vizsgálandó interfe­renciáját használják fel, amelyekből az egyik fény nyaláb a vizsgálandó közegen halad át, ahol a homogén közeg törésmutatója ismert és amelyben a fényút geometriai hossza is ismert. Azonkívül az irodalomból ismertek olyan (Michelson-, Mach-Zehnder és hasonló típusú) kétsugaras interféro­­méterek, amelyek ezen eljárások végrehajtására szol­gálnak. Az összehasonlító nyaláb, amely az ismert geometriai 10 hosszal rendelkező útszakaszt ismert törésmutatóval rendelkező közegben megtette, fényhullám fáziskéslelte­tést tapasztal, amely egyenlő a fény ő0 optikai úthosszá­val, ezen az összehasonlító útszakaszon 2nn0l0 ahol az ismert törésmutató n0. A mérőnyaláb olyan fáziskésleltetést tapasztal, amely egyenlő a ő optikai úthosszái, 1 geometriai hosszal ren­delkező mérőútszakaszon n törésmutatóval rendelkező közegben. A mérőnyaláb és az összehasonlító nyaláb hullámfront­jai által olymódon fedik át egymást, hogy interferencia keletkezik és interferenciakép képződik periodikus inten zitás eloszlással J(g). Az interferáló mérő- és összeha­sonlító nyalábok keresztmetszetében, ahol az intenzitáse­loszlás a fény optikai úthosszának eloszlásával ö (q) = 2n — n (q) 1 (q) a mérőnyaláb keresztmetszetének függvé- X nyében következőképpen függ össze: J (e) = J (e) • U + cos [ő (e)—ő0]j ahol q — az interferáló nyalábok keresztmetszetében levő pontok koordinátáinak rádiuszvektora, és J0(e) — az interferenciakép középintenzitásának eloszlá­sa. Az interferenciakép egy sereg egymást váltogató sötét 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom