190700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás távtartó közbenső hőre lágyuló lemezréteget tartalmazó, teherbíró, hő- és hangszigetelő szendvicselemek, ajtók előállítására
A találmány tárgya hőre lágyuló műanyag a(k lemez vákuumformázássai éa/vagy préslevogővol történő alakítása, melynek révén ajtók, térhatároló azendvicaelemek, teherbíró lapok közbenső rétogeként alkalmazható lapokat, lemezeket nyerünk. A találmány tárgya eljárás távtartó közbenső hőre lágyuló réteget tartalmazó teherbíró, hő- és hangszigetelő szendvicselemek, ajtók, rakodó lapok előállítására, ahol a két fedő célszerűen farost lemez közt távtartó és szigetelő rétegként mindkét irányban formázott műanyag lemezt alkalmazunk. A korábban lécből, deszkából, majd később rétegelt furnir lemezekből készített ajtókat főleg a farostlemez borítású ajtók váltották fel. Ezeket úgy készítették, hogy a fából készített keretet, vázat mindkét oldalról farostlemezzel borították. A föllépő vetemedések, deformációk elkerülése céljából merevítő és távtartó bordákat, elemekei helyeztek a farostlemezek közé. Az így kialakított ajtók mér kevésbé deformálódtak, azonban hó- és hangszigetelésük csekély. Elkészítésük körülményes és munkaigényes. Egyéb kialakítások általában még költségesebbek és a kapott ajtók pedig a kívántnál nehezebbek voltak, ezért ilyeneket csak speciális célra készítettek. Az energiahordozók nagyméretű drágulásával fokozottabb igény jelentkezett a nagyobb hőszigetelést biztosító, de nem köllségigényesebb és nem nehezebb nyílászárók, ajtók előállítására. Teherbíró szendvicselemeknek a gyakorlatban sokféle változata ismeretes. Nagy részük különböző tulajdonságokkal rendelkező anyagok rétogezésével, tömör kivitelben készülnek. Ismeretesek olyan szendvicselemek is, ahol a záró lapok között habosított vagy üreges rétegek íb vannak. Legtöbbször ezek teherbíró képessége azonban - éppen a közbenső réteg miatt - kisebb, ezért felhasználásuk korlátozottabb. Az olyan üreges elemek viszont, amelyek a kívánt teherbírással rendelkeznek és az ezzel járó esetleges mechanikai igénybevételnek is ellenállnak, általában nagyon költségesek, ezért használatuk csak korlátozottan terjedt el és sok helyen nem voltak képesek a hagyományos anyagokat kiváltani. Ilyen terület az anyagmozgatásnál és raktározásnál használatos rakodólapok is, melyek jelenleg is fából készülnek, drágák és nehezek. Feladatul azt a célt tűztük ki, hogy olyan összetett réteges szendvicBelemoket alakítsunk ki, amelyek kedvező áron állíthatók elő és alkalmazásuk a nagyobb teherbírású, jó hő- és hangszigetelő hagyományos anyagokból vagy költséges eljárással vagy drága műanyagokból készült elemek kiváltáséra alkalmasak. Kísérleteink során a korábbinál jobb hó- és hangszigetelő, az eddigieknél nem nehezebb és kodvező árfekvésű ajtókat sikerült előállítanunk oly módon, hogy önhordó ajtószerkezetet alakítottunk ki úgy, hogy a két külső célszerűen farost-fedőlemez közé távtartó és szigetelő rétegként préslovegővel és/vagy vákuumformázássai sakkláblaszerűen, egymás után ellentétes iránybun formázott, folyamatosan szűkülő körkcrcszlmotszetü, végén érdesített vagy perforált közel sík felülettel zárt csonkukúp kiugrásokkal rendelkező műanyag lemezt helyezünk, amelyet a két fedőlemezhez a kiugrások záró sík felületével oldhatatlan kötéssel, előnyösen ragasztással rögzítünk és Bzükség szerint az éleket zárószegéllyel, célszerűen faléccel fedjük. Hasonló céllal végeztünk kísérleteket teherbíró szendvicselemek kialakítására. Itt a cél például az volt, hogy a drága és nehéz faanyagból készült rakodólapok helyett könnyebb, de hasonló teherbírású ób mechanikai igénybevételnek ellenálló rakodólapokat alakítsunk ki. Úgy találtuk, hogy ha a találmányunk szerint járunk el a rakodólap rakfelületének kialakításánál, akkor a fából készült rakodólapnál lényegesen könnyebb rakodólapokat nyerünk, amelyek a rakodólappal szemben támasztott követelményeket kielégítik. A továbbiakban példaként a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesebben az eljárást. Az 1 ábra a szendvicseién« metszetét mutatja. A 2 ábra a közbenső műanyaglemoz egy-egy kiugrását ábrázolja külön. A 3. ábra a müanyaglemezt ábrázolja a kiugrások helyeinek Bakktáblaszerü elhelyezésével sematikusan, felülnézetből. Az 1. ábra szerinti szendvicselemet úgy állítjuk elő, hogy az 1 müanyagloinez záró 7,8 slkfelületét 5 ragasztóval látjuk el, majd a 2 és 3 farost-fedőlemezek közé helyezzük éB a kötést (enyhe) nyomással biztosítjuk. A közbenső távtartó és szigetelő rétegként préslevegővel és/vagy vákuumformázással sakktáblaszerűen (3. ábra) egymás után ellentétes irányba formázott, folyamatosan Bzűkülő kőrkeroszmetszetű, a végén érdesített vagy perforált közel 7,8 sík felülettel zárt csonkakúp alakú 6 kiugrásokkal rendelkező 1 műanyag lemezt alkulmuzunk és szükség szerint az éleket 9 zárószegéllyel látjuk el. A találmány szempontjából lényeges a közbenső réteg előállítási módja (vákuumformázás vagy próslevegő használata), - mert ez a lemez zsugorodási értékét és a gazdaságosságot befolyásolja - és a közbenső távtartó réteg kialakításának formája (sakktéblaszerűen egymást kővetően ellentétes irányban formázott, folyamatosan szűkülő kör keresztmetszetű, a végén érdesített vagy perforált közel s:k felülettel, zárt csonkakúp kiugrásokkal rendelkező lemez), mert ez viszont a teherbírás, a hó- és hangszigetelés szempontjából meghatározó. Hasonló célra korábban is alkalmazott lemezek a védeni kir> 10 ir> 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
