190674. lajstromszámú szabadalom • Stabil, vizes polimerdiszperziók, eljárás előállításukra és ilyen diszperziókat tartalmazó készítmények

22 190674 23 gítjük és a folyékony keményítőt körülbelül 60 °C-ra hűtjük. Ezt követően 60 °C-nál nem magasabb hőmérsékleten a nitrogénbefúvást megindítjuk és 12,5 g Triton X-200 felületak­tív anyagot adunk az elegyhez, Ezután az elegyhez hozzáadunk 278,5 g etil-akrílátot, majd 48-52 °C-on 6,13 g cérium-ammónium­­nitrátot 15 g ionmentesített vízben oldva vi­szünk az elegybe. Az exoterm reakció leját­szódása után (körülbelül 20 “C-os hőmérsék­letemelkedés) a reakcióhőmérsékletet 75 °C­­-on tartjuk három óra hosszat. Ezután 0,5- -0,5 g ammónim-perszulfátot és nátrium-me­­tabiszulfitot adunk a reakcióelegyhez a rea­­gálatlan monomerek mennyiségének a csök­kentése érdekében. Az elegyet további egy óra hosszat 75 °C-on tartjuk, utána szobahő­mérsékletre hűtjük és a pH-t 8,5-re állítjuk be 28 t%-os ammónium-hidroxid-oldat segítsé­gével. A kapott készítmények szilárdanyag­­-tartalma 45,0 t%. A következő táblázatban összefoglaljuk a minták viszkozitásstabilitására kapott ada­tokat. 3. táblázat A 100%-os viszkozitásnövekedésig eltelt na­pok száma Helyette-DEAE‘ acetil ciano­karba­sitôt-etil mii-etil D of S 0.023 0.030 0.032 0.035 <1 2-3 <1 1-2 0.049 0.052 1-2 1-2 0.061 0.066 0.068 0.069 »60 15-16 7-8 5-6 0.081 16-17 0.101 0.103 >60 >60 0.111 0.130 0.152 0.161 ++ ++ • - + + 57-58 0.192 ++ + dietil-amino-etil ++ nincs jelentős változás a viszkozitás­ban 60 nap után. 6. példa Ez a példa a hidrolizált keményítők va­lódi (belső) viszkozitásának a viszonyát mu­tatja be a hidrolizált keményitőből készült ojtott kopolimerek húzószilárdságához és dörzsállóságához viszonyítva. Az 5. példa szerint készített A-6 (D of S - 0,161) ciano-etil-szubsztituált kukorica­­keményítő négy mintáját enzimesen hidroli­­záljuk különböző viszkozitásokra az 5. példa E. pontja szerint. Ennek a négy mintának mindegyikét ojtásos polimerizációnak vetjük alá az 5. példa E. pontjában leírt módon. Az ojtott kopolimerekből szabad filmeket öntünk Mylar-on (T. M.). A filmeket szárít­juk, ezekből 12,7 mm széles csíkokat vágunk, majd ezeket a csíkokat körülbelül 65% lég­nedvességű térben (R. H.) 5 napig tároljuk 21 °C-on A filmek étlagvastagságát meghatá­rozzuk és megmérjük azok szakítószilárdsá­gát egy Instron-TM Universal Testing Inst­rument segítségével. A derivált és hidrolizált kemény;tóminták belső viszkozitásaira vonat­koztatott szakítószilárdság-értékeket a 4. táblázatban adjuk meg. Négy ojtott kopolimert appretáló anyag­ként 5C% pamut/50% poliészter fonalon rögzí­tünk, 65% R. H. értéken és 21 "C-on körül­belül 2 napig kondicionálunk, majd a négy minta dörzsállóságát ezután egy Walker Ab­­reder segítségével határozzuk meg a Stal­lings and Worth, „Textile Industries", March, 1950 módszer szerint. Ez a módszer abban áll, hogy . 36 fonalsorozatot dörzsölünk és meghatározzuk azoknak a ciklusoknak a szá­mát, amelyeknél az első 11 törést (szakadást) észleljük. Az eredményeket a 4. táblázatban adjuk meg. 4. táblázat Valódi (bel-Szakító-Dörzsállóság só) viszko­szilárd­(11 töréshez zitás dl/g öág g/mmJ szükséges cik­lusok száma) 0.1 1470 825 0 14 2030 1150 0.185 1950 1120 C.273 1870 1020 A 7. és 8. példa a találmány szerinti ke­menyitő ojtott kopolimerek pap ír be vonó-anya gokként való felhasználását mutatják be. A következő alapösszetételt alkalmaztuk papír be vonó-anyagokként való a kalmazásnál a 7. és a 8. példában. Papírbevonóanyag Súlyrész összetétel Edgar HT kréta Tetranátrium­-pirofoszfát Ragasztóanyag Melamin-formaldehid oldáscsökkentő (Parex 613) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom