190674. lajstromszámú szabadalom • Stabil, vizes polimerdiszperziók, eljárás előállításukra és ilyen diszperziókat tartalmazó készítmények
22 190674 23 gítjük és a folyékony keményítőt körülbelül 60 °C-ra hűtjük. Ezt követően 60 °C-nál nem magasabb hőmérsékleten a nitrogénbefúvást megindítjuk és 12,5 g Triton X-200 felületaktív anyagot adunk az elegyhez, Ezután az elegyhez hozzáadunk 278,5 g etil-akrílátot, majd 48-52 °C-on 6,13 g cérium-ammóniumnitrátot 15 g ionmentesített vízben oldva viszünk az elegybe. Az exoterm reakció lejátszódása után (körülbelül 20 “C-os hőmérsékletemelkedés) a reakcióhőmérsékletet 75 °C-on tartjuk három óra hosszat. Ezután 0,5- -0,5 g ammónim-perszulfátot és nátrium-metabiszulfitot adunk a reakcióelegyhez a reagálatlan monomerek mennyiségének a csökkentése érdekében. Az elegyet további egy óra hosszat 75 °C-on tartjuk, utána szobahőmérsékletre hűtjük és a pH-t 8,5-re állítjuk be 28 t%-os ammónium-hidroxid-oldat segítségével. A kapott készítmények szilárdanyag-tartalma 45,0 t%. A következő táblázatban összefoglaljuk a minták viszkozitásstabilitására kapott adatokat. 3. táblázat A 100%-os viszkozitásnövekedésig eltelt napok száma Helyette-DEAE‘ acetil cianokarbasitôt-etil mii-etil D of S 0.023 0.030 0.032 0.035 <1 2-3 <1 1-2 0.049 0.052 1-2 1-2 0.061 0.066 0.068 0.069 »60 15-16 7-8 5-6 0.081 16-17 0.101 0.103 >60 >60 0.111 0.130 0.152 0.161 ++ ++ • - + + 57-58 0.192 ++ + dietil-amino-etil ++ nincs jelentős változás a viszkozitásban 60 nap után. 6. példa Ez a példa a hidrolizált keményítők valódi (belső) viszkozitásának a viszonyát mutatja be a hidrolizált keményitőből készült ojtott kopolimerek húzószilárdságához és dörzsállóságához viszonyítva. Az 5. példa szerint készített A-6 (D of S - 0,161) ciano-etil-szubsztituált kukoricakeményítő négy mintáját enzimesen hidrolizáljuk különböző viszkozitásokra az 5. példa E. pontja szerint. Ennek a négy mintának mindegyikét ojtásos polimerizációnak vetjük alá az 5. példa E. pontjában leírt módon. Az ojtott kopolimerekből szabad filmeket öntünk Mylar-on (T. M.). A filmeket szárítjuk, ezekből 12,7 mm széles csíkokat vágunk, majd ezeket a csíkokat körülbelül 65% légnedvességű térben (R. H.) 5 napig tároljuk 21 °C-on A filmek étlagvastagságát meghatározzuk és megmérjük azok szakítószilárdságát egy Instron-TM Universal Testing Instrument segítségével. A derivált és hidrolizált kemény;tóminták belső viszkozitásaira vonatkoztatott szakítószilárdság-értékeket a 4. táblázatban adjuk meg. Négy ojtott kopolimert appretáló anyagként 5C% pamut/50% poliészter fonalon rögzítünk, 65% R. H. értéken és 21 "C-on körülbelül 2 napig kondicionálunk, majd a négy minta dörzsállóságát ezután egy Walker Abreder segítségével határozzuk meg a Stallings and Worth, „Textile Industries", March, 1950 módszer szerint. Ez a módszer abban áll, hogy . 36 fonalsorozatot dörzsölünk és meghatározzuk azoknak a ciklusoknak a számát, amelyeknél az első 11 törést (szakadást) észleljük. Az eredményeket a 4. táblázatban adjuk meg. 4. táblázat Valódi (bel-Szakító-Dörzsállóság só) viszkoszilárd(11 töréshez zitás dl/g öág g/mmJ szükséges ciklusok száma) 0.1 1470 825 0 14 2030 1150 0.185 1950 1120 C.273 1870 1020 A 7. és 8. példa a találmány szerinti kemenyitő ojtott kopolimerek pap ír be vonó-anya gokként való felhasználását mutatják be. A következő alapösszetételt alkalmaztuk papír be vonó-anyagokként való a kalmazásnál a 7. és a 8. példában. Papírbevonóanyag Súlyrész összetétel Edgar HT kréta Tetranátrium-pirofoszfát Ragasztóanyag Melamin-formaldehid oldáscsökkentő (Parex 613) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 13
