190673. lajstromszámú szabadalom • Stabil, vizes polimerdiszperziók és eljárás előállításukra

4 190673 5 mer kompozícióknak az előzőleg ismerteiéit keményítőkből való előállításánál, ahogyan a 3 984 361. számú amerikai szabadalmi leírás­ban leírják. E leírás szerint vizes diszper­ziók készítésére vinil-monomerrel polimerizált gélesített keményítőket ultrahanggal stabili­zálnak, a 4 029 616. számú amerikai szaba^ dalmi leírásban pedig azt közük, hogy etílén­­vegyülettel polimerizált, elszappanosítotl vi­zes diszperziók abban különböznek a kemé­nyítő alapú diszperzióktól, hogy stabilisak és nem gélesednek vagy nem „öregednek". A találmány szerinti kompozíciók stabilis vizes diszperziók - amelyek homogének és folyékonyak maradnak legalább 60 napig a szokásos tárolási hőmérsékletek mellett legalább 25 t% amilopektin-keményító ojtott kopolimer szilárdanyagot tartalmaznak, ame­lyet legalább egy vinil-monomer és olyan, derivált és hidrolizált aroilopektin-keményitc ojtásos kopolimerizálása útján kaptunk, amelynek a helyettesítési foka legalább 0,01 és előnyösen legfeljebb 0,4, valódi (belső; viszkozitása pedig legfeljebb 0,12 deciü-­­ter/gramm (dl/g), előnyösen legfeljebb 0,28 dl/g és az ojtott kopolimerben a kémé - nyitó/monomer arány legfeljebb 4/1. Az „amílopektin-kemónyílő” megjelölés azt jelenti, hogy az ilyen keményítők egé­szen vagy csaknem egészen amilopektinből állnak. Ilyen keményítők például azok a ke­ményítők, amelyeket viaszos magvakból, így viaszos kukoricából, viaszos kölesből, viaszos árpából és viaszos rizsből kapunk, vagy olyan keményítőfrakciók, amelyekben a kemé­nyítő egészét az amilopektin teszi ki. A találmány szerinti ojtott kopolimsr kompozícióknál nincs fázisszétválás, nem-kí­vánt viszkozitásnövekedés a tárolás során és gélesedés, mint az ismert eljárásokkal készí­tett kompozíciók esetében. A kompozíciók könnyen hígíthatok a kívánt szilárdanyag­­-tartalomra. Következésképpen, ezeknek a kompozícióknak a nagy szilárdanyag-tartalma jelentős gazdasági előnyt biztosít, mivel a tárolással és felesleges mennyiségű víz szál­lításával kapcsolatos problémák nagy mérték­ben csökkennek. A találmány szerinti stabilis diszperziók appretálóanyagokként használhatók hidrofób szálakhoz, valamint bevonó és ragasztó anya­gokként alkalmazhatók papíripari termékek­hez, ézenkívül bevonatokban, így festékek­ben, adalékanyagokként használhatók. A találmány szerinti ojtott kopolimer diszperziókat úgy állítjuk elő, hogy derivált és hidrolizált keményítő ojtott kopolimerjét állítjuk elő vinil-monomerrel vagy vinil- mo­nomerekkel, olyan szabadgyökös iniciálor al­kalmazásával, amely megindítja a polimerizá­­lást a keményítővel és lényegében kizárja a vinil-monomer vagy -monomerek homo- vagy kopolimerjeinek a képződését. Optimális eredmények elérésére a stabi­lis vizes ojtott kopolimer diszperziók előál­lításánál a keményítőnek mentesnek kell len­nie olyan anyagoktól, amelyek zavarják a po­­ümerizációs reakciót vagy kedvezőtlen hatás­sal vannak a kapott diszperzióra. A deriválá­si lépésben olyan anyagok, sók vagy mellék­­termékek keletkezhetnek, amelyeknek ilyen hatásuk van. Az ilyen anyagokat könnyen el­távolíthatjuk úgy, hogy mossuk a derivált amilopektin-keményítől, feltéve, hogy a ke­ményítő szemcsés formában marad. Kis mérté­kű oldhatóság megengedhető a szemcsés ke­ményítőnél, mivel ez könnyen visszaszorítha­tó, ha vízzel elegyedő Bzerves folyadékot - például etilalkoholt - adunk a mosóvízhez. Az amilopektin-keményító kémiai módsze­rekkel, például savas hidrolízissel hidroli­­zálható, ezt követi a deriválás, eközben a keményítőt szemcsés formában tartjuk. Eljár­hatunk úgy is, hogy a keményítőt először deriváljuk, majd a szemcsés terméket ezt kö­vetően gélesítjük és hidrolizáljuk. Savas és enzimes hidrolizálás kombinációban ugyan­csak alkalmazható. Abban az esetben, ha a deriválás az első lépés, akkor előnyös, ha a hidrolizálást enzimes úton végezzük. Ez a sorrend előnyös derivált és hidrolizált kemé­nyítők előállításánál. További előny, hogy a derivált keményí­tő könnyen gélesíthető és vízben diszpergál­­ható az ezt követő polimerizációs reakció megkönnyítése érdekében. Ezenkívül - mivel a hidrolizált derivált keményítő hatással van a kapott ojtott kopo­limer diszperzió viszkozitására - a derivált keményítő viszkozitását úgy kell megválasz­tani, hogy a kapott diszperzió viszkozitása megfeleljen a kívánt szilárdanyag-tartalom­­nak. Viaszos kukoricakeményitö előnyösen al­kalmazható amilopektin-keményí tőként. Derivált keményítők előállítása jól ismert a szakterületen. Azt tapasztaltuk azonban, hogy olyan amilopektin-keményító készítésé­hez, amely vinil-monoinerekkel ojtott polime­­rizációhoz alkalmas stabil diszperziókhoz ve­zet, arra van szükség, hogy szabályozzuk a helyettesítési fokot. A helyettesítő típusa ha­tással van a diszperziók stabilitására. Hason­lóképpen szükség van a keményítők hidroli­­zálási fokának szabályozására is, ha optimális fizikai tulajdonságokat, így jó szakítószilárd­ságot és dörzsállóságot akarunk biztosítani a kopolimereknek. Ugyanazon helyettesítési fok esetén a nagy és töltéssel rendelkező helyettesítők a keményítőn hajlamosak viszonylag stabilabb diszperziók képzésére, mint a kis és töltéssel nem rendelkező helyettesítők. Bármilyen he­lyettesítő, amelyik nem vesz részt a polimeri­­zóciós reakcióban és olyan derivált keményí­tőt szolgáltat, amely stabilis viszkozitású kö­rülbelül 30-45 t% szilárdanyag-lartalom ese­tén hidrolizálás után, alkalmas szubsztituens. A szubsztituensek anionosak, kationosak és nemionosak egyaránt lehelnek. Az előnyös helyettesítők kationos és nemionos típusúak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom