190632. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a sejtlégzést serkentő hatóanyagok előállítására borjúvérből
10 190632 11 rendszerbe 10 litcr/óra lérfogalaobességgel. Ezzel egyidejűleg a betápláló Ps és P7 szivattyúkkal 10 liter/óra sebességgel 4-hidroxi-benzoesav-metilószter és 4-hidroxi-benzoosav-propilésztor 9:1 súlyarányé elegyének 1 vogycs%-os alkoholos oldatát tápláljuk a Ti és Ti tartályokba, hígítószer gyanánt. Az elszállító Ps....Pio szivattyúkat úgy szabályozzuk, hogy a Ti....Ta tartályokban a szint állandóan 150 liternél marad. A Ti és Ta tartályokba tehát annyi KL hígítószert kell juttatnunk, hogy az elfolyó UF ultraszűrletként távozó folyadékmennyiséget kompenzáljuk. Amikor a Ti tartály a 3. lépcsőből származó oldat már mintegy 120 literjét tartalmazza, a P4 szivattyút bekapcsoljuk. A Ti tartály túlfolyójából kilépő hulladék vért eldobjuk. MinLegy 36 óra elteltével az összes lépcsőben egyensúly alakul ki. Az ultraszűrő csőmodulokból kilépő UF ultraszűrletel felfogjuk a további feldolgozás (a szűrést követő belöményítés) céljából. Az 1. lépcsőből óránként kb. 4,7 liter, a 2. lépcsőből kb. 11 liter, a 3. lépcsőből kb. 10,4 liter és a 4. lépcsőből kb. 1,8 liter ultraszűrlet lép ki, azaz az elszállító Pa szivattyú 5,3 l/ó, a P9 -szivattyú 4,3 l/ó és a P10 szivattyú 3,9 l/ó mennyiségű ultraszűrletet szállít, míg a Ti tartály túlfolyóján kilépő AB hulladékvér mennyisége 2,1 liter/óra. Betöményítés A leírt négylépcsős ultraszűrés után kapott ultraszűrletet csökkentett nyomáson (3 kPa) és 35 °C hőmérsékleten 1,130 g/ml (20 °C-on) sűrűségre bepároljuk, és így a konzerváló oldattal együtt bevitt alkoholt eltávolítjuk. A betöményítés során a tartósítószer nagy része kicsapódik, a csapadékot leszűrjük. A szűrlethez kis adagokban tömény sósavat adunk, míg a pH-érték 5 nem lesz. Ezen a pH-értéken a konzerváló szer maradéka is kiválik; a csapadékot leszűrjük. Az ultraszűrés és a betöményítés során kapott anyagot összegyűjtjük. Ezt a koncentrátumot (gyári szám: 733.10) a találmány szerinti elektrodialízis kiindulási anyagaként alkalmazzuk. Az ultraszűrés és a betöményítés ismétlése A fenti két eljárási lépést egy későbbi időpontban, más eredetű borjúvér felhasználásával megismételjük, így további kiindulási koncentrátumhoz (gyári szám: 350.03) jutunk. Elektrodialízis A fenti módon kapott kiindulási koncentrátumokal részmennyiségekre osztjuk, mégpedig a 733.10 sz. koncentrátumot két részmennyiségre, a 350.03 sz. koncentrátumot hat részre bontjuk, így - a 2. ábra szerinti dializisberendezósben külön-külön elvégzett dialízis után - a 733.10. sz. koncenlrálum felhasználásával a 12. és 13. sorszámú adatsort, a 350.03 sz. koncentrátumot felhasználva a 14-19. sorszámú adatsorokat kapjuk. A Berghof GmbH BEL2-típusú elektrodialízis-berendezését alkalmazzuk, felépítését és működését a 2. ábra szemlélteti. A berendezés fő része a cella, amelyben egy a anionos cseremembránból és egy k kalionos cseremembránból álló hét lemezpár (SELEMION CMV illetve SELEMION AMV típusú membránok, gyártó cég: Asahi Glass, Japán) foglal helyet, mindkét oldalon egy-egy járulékos k membránnal lezárva (a rajzon az egyszerűség kedvéért csak három lemezpárt tüntettünk fel). Az alkalmazott membránok áteresztőképessége 400 mólsúlyig terjed. A cellához az alábbi három folyadék körfolyam csatlakozik. A Ti tartályból Pi szivattyúval mozgatva Ki hűtőn keresztül a sótalanítandó oldal cirkulál. Ezt az oldatot az irodalommal összhangban D diluátumnak nevezzük. A Tj tartályból kiindulva Pj szivattyún és K2 hűtőn keresztül körbe áramlik az a vizes oldal, amelyekben a sók feldúsulnak; ezt az oldatot K koncentrátumnak nevezzük. A Ta tartályból kiindulva végül a Pa szivattyún keresztül körbeáramlik 2 vegyes%-os nátrium-szulfát-oldat, az un. EL eleklróda-öblító oldat. A Ki és K2 hűtők a súrlódás okozta hő elvezelésél szolgálják és az oldatokat 25 °C-on tartják. A D diluátum körfolyamatában a Ki hűtő után a vezetőképességet mérő LF cella van beépítve. A kiindulási ultraszűrlet betáplálását R szabályozó szabályozza. A koncentrátum oldalán a Ta tartályból a feldúsult KA sóoldat egy részét folyamatosan elvezetjük, és az elvezetett mennyiséget a P5 szivattyún keresztül desztillált W vízzel pótoljuk. Emellett a cellán belül bizonyos víztranszport zajlik le a diluátum oldaláról a koncentrátum oldala felé. A D diluátum egy részét a vezetőképességet mérő LF cellában történt mérés után folyamatosan elvezetjük, majd SF sterilszűrőn sterilre szűrve kész PR termékként a T« tartályban 0 “C-on a további feldolgozásig, azaz a gyógyszerkészítmény kiszereléséig tároljuk. Az elektrodialízis berendezés üzembe helyezése céljából a 2 liter térfogatú Ti tartályba 1,2 liter ultraszűrletet töltünk. Az azonos méretű T2 tartályba 1 liter desztillált vizet, és az egyliteres Tj tartályba 750 ml 2%-os nátrium-szulfát-oldatot töltünk. Miután a cella és mind a három vezeték feltöltődött, a rendszert légtelenítjük, és a P1....P3 szivattyúkat bekapcsoljuk (egy-egy szivattyú mintegy 90 l/ó teljesítményű). A két elektróda lemezre (+ és -) egyenáramot kapcsolunk, amelynek feszültségéi úgy választjuk meg, hogy a membrán szabad keresztmetszetére vonatkoztatva az áramsűrűség 20 mA/dm1 legyen. Az alkalmazott cella esetében, amelyben a membrán szabad keresztmetszete 37 cm2, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
