190596. lajstromszámú szabadalom • Biztosító elem, elsősorban bányabeli térségek biztosításához és csatlakoztató szerkezet biztosító elemek egymáshoz való kapcsolására
4 190596 5 lenti. A csatlakoztató szerkezet vázolt hiányossága révén tulajdonképpen tovább fokozódik a biztositó elemek kihasználatlansága. Igen sok esetben hiányossága az ismert csatlakoztató szerkezetnek, hogy túl sok elemet tartalmaznak, Így az összeszerelés, vagyis a csatlakoztató szerkezet és a biztositó elemek egymáshoz való kapcsolása, bonyolulttá válik. Ez jelentős hátrány, ha figyelembe vesszük, hogy pl. bányabeli térségek biztosításához való alkalmazás- esetében igen mostoha viszonyok mellett, szűk helyen kell a biztositó elemeket átlapolt végeik mentén összefogni a csatlakoztató szerkezetek segítségével. Szükségszerű cél tehát, hogy a csatlakoztató szerkezet minél egyszerűbben, minél kevesebb elemből legyen összeállítható. Az a körülmény, hogy a csatlakoztató szerkezeteknél alkalmazott csavaranyák alatt alátétet alkalmaznak, nem változtat a lényegen, mert az alátét és a csavaranya között is föllép olyan nagy súrlódó erő - sok esetben forgácsolási munka is előfordul - ami a csavar meghúzására fordított nyomatékot részben felemészti, így ez a felemésztett nyomaték nem vált ki a csavarorsó által kifejtett erőt. Példaként lehet említeni az ismert csatlakoztató szerkezetekre a korábban már hivatkozott 172 571 HU PS szerinti szerkezetet, ahol meghajlított kengyelek egyenes végeinél vannak a menetes csapok kialakítva, és csavaranya révén vannak a bilincstagok összehúzva és rögzítve alátét alkalmazása mellett. Ennél a szerkezetnél különleges részletek szolgálnak a biztositó elemek végeinek ütköztetésére, amely különleges kialakítások megdrágítják az egész szerkezet előállitását. A 175 043 számú HU PS-ből olyan szerkezet ismerhető meg, amelynél lényegében a biztositó elemekből egymással koncentrikus két körgyűrűszerű biztosító szerkezet állítható össze. Az említett, egymással koncentrikus két gyűrű közé távtartó testeket, vagy általánosságban teherátadó elemeket iktatnak az üzemszerű terhelések közvetítésére. A biztositó elemek átlapolt végeinek összefogása kampós csavarokkal és ezeket áthidaló bilincstagokkal történik, de szintén csavaranyákkal és alátétek alkalmazásával. Az ilyen szerkezetek használata - a kampós csavaroknak az adott helyre való illesztése, mindaddig ott tartása, araig a csavaranyával legalább a helyzetük nem biztosított - bonyolult szerelési munkát igényel. Ismeretessé váltak olyan csatlakoztató szerkezetek is, amelyknél a kengyelek illetve a kengyelekkel kapcsolatban alkalmazott kötőelemek csúszó anyagot tartalmaznak, legalábbis az egymással érintkező felületeik mentén. Ezek lehetnek műanyagok, vagy lágy fémből készült betétek. Az ilyen csúszó anyaggal ellátott felületrészekkel rendelkező biztosító elemek és csatlakoztató szerkezetek azonban rendkívül drágák, a mostoha helyi behatásoknak nem tudnak ellenállni. Az egyéb káros tulajdonságaik miatt - amelyeket a korábbiakban már részleteztünk mind a biztosító elemek, mind a csatlakozó szerkezet vonatkozásában - nem tudnak maradéktalanul eleget tenni feladatuknak. A találmány szerinti biztositó elem és csatlakoztató szerkezet az ismert hasonló célú megoldások hiányosságait, hibáit csaknem maradéktalanul kiküszöböli. A találmány szerinti biztositó elem elé kitűzött cél az volt, hogy a biztosító elem azonos fajlagos súlya mellett - azonos anyagminőség figyelembevételével - nagyobb teherbírású legyen, ennek megfelelően biztonságosabban lássa el feladatát, mint az ismert biztosító elemek. A találmány szerinti biztositó elem a kitűzött célt azért éri el, hogy a szárvégeknél lévő vastagitása a keresztmetszeti profilban szimmetriatengely irányával párhuzamos irányban hosszúkás alakú, és hogy a szimmetriatengelyhez képesti keresztirányú zárt részénél, lényegében a szimmetriatengelyre merőleges egyenes konturszakaszai vannak a metszeti profiljának, továbbá, hogy a szárvégek úgy vannak kialakítva, hogy egymásba illesztett végszakaszaiknál, az egymás folytatását képező szomszédos szárvégeknél az egyik szárvég talpa és a mindenkori másik szárvég válla között rés van. Ez utóbbi körülmény tulajdonképpen azt jelenti, hogy az egymásba illesztett végszakaszok esetében a szárvégek nem érintkeznek egymással. Előnyös, ha a biztositó elem szárvégeinek befoglaló idoma téglalap, amelynek a szimmetriatengellyel párhuzamos mérete és az ehhez képest keresztirányú mérete közötti arány 1,6-2,4. A találmány szerinti csatlakoztató szerkezet elé kitűzött cél az volt, hogy lehető legkevesebb számú elemet foglaljon magába és ezek révén az összeszoritó erő hatásosabban legyen biztosítható az egymáshoz képest átlapolt végszakaszok között, ami mindenkor kellő merevséget eredményez a biztosító elemek kapcsolatában. További cél volt a csatlakoztató szerkezet esetében, hogy a legmostohább helyi adottságok mellett is egyszerűen lehessen összeszerelni. A találmány szerinti csatlakoztató szerkezet az eléje kitűzött célt azáltal éri el, hogy a bilincstagok összefogására szolgáló olyan csavart tartalmaz, amelynek a csavarfeje tagolt, mégpedig egy kisebb átmérőjű és egy nagyobb átmérőjű részből áll, melyek átmeneti szakaszainál olyan váll alakul ki, ami az egyik bilincstagban kiképzett vájatnál ütköző felületet képez, igy elfordulás ellen biztosítja a csavart. Célszerű kialakítása a találmány szerinti csatlakoztató szerkezetnek az olyan megoldás, amelynél a bilincstagokat a biztositó elemek nyitott részeit áthidaló heveder, illetve az említett hevederrel párt képező 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
