190586. lajstromszámú szabadalom • Eljárás maleinsav-hidrazid előállítására

4 190586 5 zótti hőmérsékleten. Egy másik készülékben 650 tőmegrész 50 tómegXos vi2es karbamid­­-oldatot készítünk. A két szobahőmérsékletű oldatot olyan ütemben vezetjük a hőcserélő­be, hogy abban mindig 1 tőmegrész nátrium­­-hipoklorit-oldat keveredjen 0,284 tömegrész karbamid-oldattal. Az oldatok tartózkodási ideje a hőcserélőben 0,1-1 percet tesz ki, ez alatt felveszik a berendezés hőmérsékletét és kilépve is 100-130 °C-os az oldat, ezt azután egy olyan keverővei és visszafolyató hűtővel ellátott készülékbe vezetjük, melybe előzőleg 1350 tőmegrész 50 tömegX-os vizes kénsavat és 280 tőmegrész maleinsavanhidridet adagol­tunk. Az adagolás végére a reakcióelegy hő­mérséklete 80-90 °C lesz. A készülék tartal­mát ezután felforraljuk és még 30-120 percig 80-90 °C hőmérsékleten tartjuk. Ezután le­hűtjük, szűrjük és a szűrőn maradt malein­­sav-hidrazidot vízzel sav- és sómentesre mossuk. Maleinsavanhidridre számolva 90-95X-os kitermeléssel kapjuk a malein6av-hidrazidot, melynek olvadáspontja 292-296 °C és tiszta­sága olyan, hogy kiválóan alkalmas növényi növekedésszabályozd készítmények előállítá­sára. A malein6av-hidrazid leszűrt anyalúgja erősen savas, mert a (CHCO)zO + NHz­­-NH2.H2SO4 = C4H4N2O2 + HzO + H2SO4 reak­cióegyenlet szerint a maleinsavanhidrid és hidrazinszulfát közötti reakció során minden mól maleinsavanhidrid reakciójával egy mól kénsav szabadul fel. Ezt az anyalúgot éppen ezért a következő gyártási folyamatokban mindaddig felhasználjuk, amíg a kénsav kon­centráció olyan kicsi, illetve a térfogat olyan nagy nem lesz, hogy az eljárás már nem gazdaságos. A kénsavnak a fent említett re­­cirkuláltatását azonban természetesen már korábban is megszűntethetjük. A találmány szerinti eljárásunkban új és előnyős az, hogy nem különítjük el sem a hidrazinhidrátot, sem annak valamely sóját, hanem magát a keletkezett hidrazinsó-oldatot használjuk fel a további reakcióhoz, mely olyan tökéletesen megy végbe, hogy a vég­termék maleinsav-hidrazidból leszűrt anyalúg analitikai vizsgálata azt mutatja, hogy ez az oldat nem tartalmaz hidrazint vagy hidrazin­­sót. Ez azt jelenti, hogy a nátrium-hipoklorit és karbamid között lejátszódó reakcióban képződő hidrazin mindennemű feldolgozási, betöményítési vagy tisztítási veszteség és e műveletekre történt műszaki-, apparativ és munkaráfordítás nélkül hasznosul. Az eljárás szakember számára is meglepő, mert az ilyen híg oldatban, melyben a reagáló anyagból ugyanolyan térfogatban gyakorlatilag egy nagyságrenddel kisebb mennyiség van jelen, mint azokban az oldatokban, amelyeket az irodalom szerint használnak, feltétlenül kisebb kell, hogy legyen a molekulák talál­kozásénak valószínűsége az időegység alatt, mint az utóbbiban. De meglepő e2en kívül az a tény is, hogy a maleinsav-hidrazid képző­dése az eddig ismertté vált módszerekhez viszonyítva gyorsabb vagy legalább ugyan­olyan gyors a karbamid és nátrium-hipoklorit reakció közegéül szolgáló oldatban, pedig ez az oldat nagymennyiségű nátrium-kloridot, nátrium-szulfátot, ammónium-szulfátot, nátri­­um-klorétot és mindazokat a mellékterméke­ket is tartalmazza, amelyek a hidrazin mellett keletkeznek. A vázolt hidrazin szintézis kon­verziója a legkedvezőbb esetekben is alig éri el a 80%-ot, de általában 60-70% között válto­zik, tehát a nyers .szintézis oldat* szükség­képpen tartalmaz a felsoroltakon kívül még más melléktermékeket is. Ezeknek a keletke­zése elkerülhetetlen, hiszen közismert az a tény, hogy a hidrazin szintézisben bármely kiindulási anyagot választjuk is, a konverzió 75-80X közé esik. Nézetünk szerint az a ma­gyarázat, hogy a felsorolt kísérő anyagok vagy közülük legalább egy, kedvezően befo­lyásolja a maleinsavanhidrid és hidrazinBZul­­fát között végbemenő reakciót. Az eljárásunk folyamán lejátszódó reak­ció, amint azt a közölt reakcióegyenlet mu­tatja, vizkilépéssel is együttjár, ezért vá­ratlan az a tény is, hogy az ilyen hig oldat­ban - amelyben már eleve óriási vizfelesleg mellett vannak jelen a reaktánsok - a reak­ció egyensúlya nem szorul vissza, a kiterme­lés nem romlik, hanem javul és mindig eléri legalább a 90X-ot. A találmány ismertetése céljából az aláb­bi példákat közöljük, azonban ezek a szaba­dalom oltalmi kórét nem korlátozzák. 1. példa Zománcozott duplikátorban nátrium-hipo­­klorit-oldatot készítettünk ügy, hogy 160 tömegrész nátrium-hidroxidot 325 tömegrész vízben oldottunk. Ebbe az oldatba 10-30 °C közötti hőmérsékleten 71 tömegrész klórgézt nyelettünk el. Egy másik készülékben 140 tömegrész 50 tómeg%-os vizes karbamid-olda­­tot készítettünk. A két szobahőmérsékletű oldatot olyan arányban vezettük egy 100- -130 °C-ra melegített hőcserélőbe,, hogy 1,0 tőmegrész nátrium-hipoklorit-oldatra 0,284 tömegrész karbamid-oldat jusson. A két oldat a hőcserélőben 0,25-0,5 perc alatt összekeve­redett és felmelegedett. A kifolyó forró ol­datot egy harmadik, keverős készülékbe ve­zettük, melybe előzőleg 280 tömegrész cc. só­savat és 78,5 tőmegrész maleinsavanhidridet töltöttünk. A két oldat egyesülése közben a hőmérséklet 80-90 °C-ra emelkedett. Az olda­tot 40 percig forraltuk és kevertük. Lehűtve szűrtük és a szűrőn maradt maleinsav-hidra­­zidot hideg vízzel savmentesre mostuk. Kitermelés: 85 g maleinsav-hidrazid. Olva­dáspont: 293 °C. Színtelen kristályok. (96,7X1. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom