190567. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés váltakozóáram előállítására, különböző feszültségű áramkörök közötti átvitelére és stabilizálására

3 11)0567 4 A találmány tárgya kapcsolási elrende­zés váltakozóáram előállítására, különböző feszültségű áramkörök közötti átvitelére és stabilizálására, amelynek egy szaggató áram­köre, egy áramérzékelő egysége, egy szűrő áramköre, egy önrezgő invertere, valamint egy szabályozó áramköre van. A gyakorlatban és a szakirodalomban számos olyan kapcsolási elrendezés ismeretes, amely stabil váltakozóáramot állít elő külön­böző feszültségű áramkörök közötti átvitel céljára. Erre többek között nagyfeszültségű vákuumcsövek fűtőáramának biztosításakor van szükség. Ezek között is megkülönbözte­tett helyen szerepelnek j azok az alkalmazá­sok, amelyeknél a cső ánódáramának szabá­lyozása a fűtőáram effektiv értékének változ­tatásával történik. Tipikus példaként a rönt­gencsövek fűtőáramszabályozását említjük, ahol adott anódfeszültségnél az anódáram és ezen keresztül a sugárzás intenzitásának kézbentarthatósága a fűtőáram értékének nagypontosságú beállithatóságától függ. A fentiekben leírt feladatokat ellátó megoldások egy része elöstabilizált feszült­ségből ellenállásváltoztatással állítja be az áram effektiv értékét. Korszerűbb, elektroni­kus működésű áramköröknél a tényleges áram valódi effektiv értékének mérésével és a szabályozást végző egységbe való vissza­csatoláséval gyakorlatilag tökéletes megoldást lehet kialakítani. Az első csoportba tartozó kapcsolásokra az egyszerű, robosztus felépí­tés, az alacsony működési frekvencia - tipi­kusan 50 vagy 100 Hz - és az alacsony költ­ségszint a jellemző. Az elöstabilizált feszült­séget általában ferrorezonanciás módszerek­kel állítják elő (pl. a MEDICOR EDR 750/B vagy NEODIAGNOMAX típusú röntgenkészülé­kei fűtőáramköreiben). Hátrányuk, hogy vi­szonylag nagy geometriai és súlyméretekkel realizálhatók, rossz a hatásfokuk, a váltako­zóáram effektiv értékének beállítása hossza­dalmas és körülményes munkát igényel, vala­mint nem minden esetben elégítik ki a pon­tossági követelményeket. A korszerűbb, elek­tronikus áramkörökkel a működési frekvencia a kHz-es tartományba emelhető, ami méret és súlycsökkenést eredményez, és az elérhető pontosság az alkalmazott áramköri egységek minőségi jellemzőitől - és ezen keresztül az árától - függ. A hatásfok kapcsolóüzemű sza­bályozás alkalmazásával jelentősen növelhető. Hátrányként itt az emelhető ki, hogy a tény­leges áram effektiv értékének a mérését többnyire a szabályozó egység potenciáljától jelentős mértékben különböző potenciálú (50...100kV nagyságú) szekunder áramkörben kell végrehajtani és nagy feszültségkülönb­ség áthidalásával kell a feldolgozás helyére továbbítani a mért értéket. Ez jelentősen megnöveli az áramkör költségeit és bonyo­lultságát, amivel fordítva arányos a megbíz­hatóság. A műszaki fejlődés, a minőségi és meg­bízhatósági követelmények növekedése szük­ségessé tette a nagy pontossággal szabályoz­ható effektiv értékű, különböző feszültségű áramkörök közötti átvitelre alkalmas váltako­­zóéramok előállítását. Az ezt biztosító áram­körökkel szemben követelmény, hogy kis tér­fogatiak és súlyúak, jó hatásfoknak, megbíz­ható működésűek és olcsók legyenek. A (.alálmány tárgya olyan kapcsolási el­rendezés, amely a fenti igényeket kielégíti. Alapját az a felismerés képezi, hogy egy oh­­mos-induktív jellegű terhelőkört tápláló, négyszögfeszültséget előállító, önrezgő inver­ter kapcsolás bemenóáraménak középértéke és kimenóáramának effektiv értéke közötti arány terhelököri időállandótól függő válto­zása az önrezgési frekvencia alkalmas meg­választásával tetszőlegesen kicsi, jól megha­tározott érték alatt tartható. Ez viszonylag magas önrezgési frekvencián lehetőséget biz­tosít a kimenóáram effektiv értékével ará­nyos jel szabályozóköri potenciálon való le­képzésére. így egyszerű felépítésű, olcsó, megbízható működésű, kis térfogatú és sú­lyú, jó hatásfokú kapcsolási elrendezés való­sítható meg véltakozóáram előállítására, kü­lönböző feszültségű áramkörök közötti átvite­lére és stabilizálására. A találmány tehát kapcsolási elrendezés váltakozóáram előállításéra és különböző fe­szültségű áramkörök közötti átvitelére és stabilizálására, amelynek szaggató áramköre, áramérzékelő egysége, szűrő áramköre, ön­­rezgő invertere van, amelyek sorba vannak kapcsolva. A találmányt az jellemzi, hogy az áramérzékelő egység áramközépértékkel ará­nyos jelet szolgáltató kimenete és az áram­­alapjel szabályozó áramkörön át jut a szag­gató áramkör vezérlő bemenetére. Az önrezgő inverternek szinkronjel kimenete van, ame­lyik közvetlenül csatlakozik az egyenáramú szaggató szinkronizáló bemenetére, így az egyenáramú szaggató frekvenciája az inver­ter önrezgési frekvenciájának kétszerese. A találmány szerinti kapcsolási elrende­zés előnyös kiviteli alakjában az önrezgő in­verter oly módon van kialakítva, hogy az egy transzformátoros kimenetű önmagában ismert astabil multivibrator kapcsolás, amely­nek időzítő áramkörét külön stabilizált egyenfeszültség táplálja, szinkronjelkimenete pedig egy összegző erősítő kimenete, amely­nek bemenetel a multivibrátor két tranzisz­torának bázisára csatlakoznak. Az önrezgő inverter bemenete a transzformátoros kime­netű astabil multivibrátor primér tekercsének középpont kivizetése, az önrezgő inverter váltakozóáramú kimenete pedig a transzfor­mátor szekunder tekercse. A szaggató áramkör előnyösen egy jel­­forditó és egy nem jelforditó bemenettel ren­delkező komparátor, és egy logikai vezérlő­­bemenettel rendelkező önmagában ismert 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom