190558. lajstromszámú szabadalom • Sínváltó
4 190558 5 kizárólag a könyökökkel kell helyzetükben tartani. Ilyen kialakításnál a könyököket a vágányok között kell elrendezni, mivel azok a rugós tárolón át működnek egymással együtt. Ha minden könyök egy külön erötároló által egy rögzített támaszhoz van támasztva, a könyökök a vágányokon kivül annak mindkét oldalán is elrendezhetek. A találmány értelmében a biztositó berendezés tartományában mindkét csúcssin összekapcsolható egymással egy a biztositó berendezéshez csuklósán rögzített, adott esetben hosszában állítható kapcsolórúd segítségével, miközben az ütközőt a mindenkor a tősínhez felfekvő csúcssin képezi. Ez különösen akkor jár előnnyel, ha a biztositó berendezés olyan tartományban vagy olyan tartomány közelében van elrendezve, amelyben a felfekvö csúcssin még a tősinnél fekszik. A felfekvö csúcsslnt a tősinhez való ütközés tartja ebben a helyzetben és a kapcsolórúd tartja a távoleső csúcsslnt az állásában. A találmány értelmében azonban a biztosító berendezés is rendelkezhet egy kétkarú könyökkel vagy egyenes vonalú emelővel, amelynek egyik karjához mindkét csúcssin csuklósán van rögzítve és másik karjára az erötároló hat. Ebben az esetben minden csúcsslnt egy kapcsolórúd köt össze a könyök megfelelő karjával, amelyből mindkét csúcssin egymással való kapcsolat is adódik. Azonban a megfelelő emelökar egy mindkét csúcsssint összekötő kapcsolórúdhoz is lehet csuklósán rögzíteni, amely esetben az emelő működtetésére a kapcsolórúdra merőlegesen kiterjedő hosszú furattal kell rendelkeznie. A találmány értelmében a biztositó berendezés egy háromkarú könyökkel is rendelkezhet, amelyből két kar egy-egy csúcssinhez van csuklósán rögzítve, harmadik karja pedig az erőtárolóhoz támaszkodik. Ebben az esetben mindkét a könyökkarokhoz csuklósán rögzített kapcsolórúd által a két váltósln közötti kapcsolat is biztosítva van. A találmány a rajzokon ábrázolt kiviteli példák kapcsán ismerhető meg részletesebben, ahol az 1. ábra a sinváltó felülnézetét, a 2-6. ábrák a biztositó berendezés különböző kialakításának nagyobb mértékarányú felülnézetét mutatják be. Az 1. ábra az egész váltótartományt felülnézetben mutatja be az 1 és 2 tőslnekkel és a 3 és 4 csúcsslnekkel. Az A csúcstartományban a váltó állása szerint vagy a 3 csúcssin váltósine fekszik az 1 tősinhez vagy a 4 csúcssin váltósine fekszik a 2 tösinhez. A váltó állítása a szokásos módon egy összekötőzárat képező, a rajzon nem ábrázolt biztositó berendezéssel történik, amely az A csúcstartományban a 3 és 4 csúcssinekre hat. A csúcsslnek rugalmassága következtében nem biztosított nagy sugarú váltóknál a csúcsslnek helyzete a váltó közbenső tartományában. Ezért a váltó ill. csúcsslnek állásának egy közbenső ill. középső tartományában egy B biztosító berendezés van elrendezve, amely meghatározza a csúcsslnek állását ebben a tartományban. Ez a B biztositó berendezés a 2. ábrán nagyobb mértékarányban van ábrázolva. A vágányok között egy 5 lemez van a talpfákhoz erősitve. Az említett lemez tart egy 6 forgótengelyt, amelyen 7 és 8 könyökök vannak forgathatóan rögzítve. A 9 és 10 karok végei hosszában állítható 11 rudakon keresztül vannak a csúcsinekhez csuklósán rögzítve. A 12 és 13 karok egy nyomórugó által képzett 14 erőtárolóval vannak egymásnak támasztva. A 2. ábrán a 4 csúcssín a 2 fősíntől távol esik, ahol a 2 tősín é6 4 csúcssín közötti átfutás 15 hivatkozási számmal van jelölve. A 3 csúcssin váltósine az 1 tősinhez fekszik. A 8 könyök véghelyzetét, amely a 2 tősín 4 csúcssin közötti legnagyobb 15 átfutást meghatározza egy 16 ütköző határozza meg. A 7 könyőkemelő véghelyzetét hasonló módon egy 17 ütköző határozza meg. A 6 tengely és a 16, 17 ütközők az 5 lemezhez elmozdíthatatlanul vannak rögzítve, amely a nem ábrázolt talpfákhoz van rögzítve. A váltó állításánál a 11 rudak magukkal viszik a könyök 9 és 10 karjait. A 7 és 8 könyökök elmozdulnak, és a 3 csúcssin távolodik az 1 tősínről, miközben a 4 csúcssin a 2 tősinhez fekszik. Ez a 2. ábrán ábrázolt elrendezés tükörképszerű állása. A 14 erőtároló a másik irányban áll ferdén és ebben az új állásba történő átmenetnél a 14 erötároló átlépi azt a billenőpontot, amelyben az erőtároló a 12 és 14 karokkal egy vonalban fekszik és ezáltal a legkisebb mértékre nyomódik össze. Ebben az átállított helyzetben a 12 kar a 17 ütközőhöz fekszik és a 13 kar a 16 ütközőről eltávolodik. Mivel a 14 erötároló a 12 és 13 karokat állandóan az egyik 16, 17 ütközőhöz nyomja (a rajzon ábrázolt állánál a 13 kar a 16 ütközőhöz nyomódik), a 4 csúcssin és a 2 tősin közötti legszűkebb 15 átmenetet a 14 erőtárolóval együttműködő 7 és 8 könyök határolják be és e legszűkebb átmenet biztosításától függő, hogy a kerekek nyomkarimái akadálytalanul gurulhassanak át az 1 és 2 tősineken. A váltó átállításnál tehát a 12 és 13 karok 18 és 19 csuklóhelyei ill. végei egymással ellentétes irányban mozdulnak el. Ezáltal az oc szög, amelyet a 14 erőtároló erejének 20 hatóvonala és a 12 és 13 karok zárnak be, lényegesen nagyobb, mintha a 14 erötároló rögzítetten lenne letámasztva, és a 7 és 8 könyökök véghelyzete, amely a tősin és a csúcssin közötti 15 átfutást határozza meg, nagyobb biztonsággal van megtartva. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
