190553. lajstromszámú szabadalom • Nagyérzékenységű ultrahangos mozgásérzékelő kapcsolási elrendezés

2 190553 3 A találmány tárgya nagyérzékenységű ultrahangos mozgásérzékelő kapcsolási elren­dezés. A kapcsolási elrendezéssel élő és élet­telen reflektáló és abszorbeáló tárgyak moz­gását, elmozdulását lehet érzékelni és jelezni. Régóta ismert jelenség a fizikában a hullámok interferenciája. Köztudott, hogy ha egy reflektáló tárgyakkal ellátott térben hul­lámokat gerjesztünk, akkor a tárgyakról szó­ródó hullámok találkozásukkal a fázishelyze­tüknek megfelelően gyengítik vagy erősítik egymást, és Így kialakulnak az úgynevezett állóhullámok. Ha kiválasztjuk a tér egy pont­ját és oda egy érzékelőt helyezünk, akkor az érzékelő az adott pontban egy bizonyos jel­amplitúdót fog érzékelni, aminek nagysága az állóhullámok kialakulásától függ. A kialakult állóhullám rendszert bármilyen tárgy (reflek­táló vagy abszorbeáló) elhelyezésével vagy mozgatásával módosíthatjuk, ami azt jelenti, hogy a kiválasztott pontban is megváltozik az érzékelő által érzékelt jelamplitúdó. A Doppler elven működő készülékekben a mozgó tárgy által visszvert jel frekven­ciája a mozgó tárgy sebességének a függvé­nyében változik meg. Az érzékeléshez szük­séges frekvencia változás lassan tárgy ese­tén kicsi, esetleg nem is észlelhető. Az ál­lóhullámok megváltozásához nagyon lassú mozgás is elégséges, hiszen a változást nem a tárgy mozgása, hanem a tárgy térbeli he­lye okozza. Belátható tehát, hogy az állóhul­lámok megváltoztatásának elvén működő kap­csolási elrendezés rendkívül érzékeny. Az elvnek nagy hátránya is van, és va­lószínű, hogy ennek köszönhetően mindeddig a kizárólag az állóhullámok megváltoztatásá­nak elvén működő mozgásérzékelőt nem hasz­nálták. A hátrány pedig az, hogy az érzékelő által mért jelamplitúdó időben nem állandó hanem változó. Ezt a változást a reflektáló tárgyak kismértékű mozgása vagy rezgése a hullám terjedési sebességének vagy frekven­ciájának igen kismértékű változása okozhatja. Ezen változások hatására az érzékelő által érzékelt jelamplitúdó akár több nagyságren­det is változhat és a változás frekvenciája 0,01 Hz-0,1 Hz között van. Ismert a 174 806 Isz. magyar szabadalmi leírás, amely az állóhullámok megváltoztatásá­nak elvét is felhasználja mozgás érzékelésé­re, de csak mint a Doppler elven működő ké­szülékek kiegészítőjeként olyan esetekre, amikor reflexiómentes tárgyak mozgását is kell észlelni. Ez a megoldás sem szünteti meg a fent említett hátrányt. A találmány célja, hogy a különböző té­nyezők változása útján létrejövő jelamplitúdó változást kiküszöböljük, és a kapcsolási el­rendezés működését megbízhatóvá tegyük az érzékenység megváltoztatása nélkül. A találmány nagyérzékenységű ultrahan­gos mozgásérzékelő kapcsolási elrendezés működésének elve a következő. Az érzékelő a tér adott pontjában érzé­keli az adó által kisugárzott és az állóhullá­mok által meghatározott jelet. Ezt a jelet felerősítjük majd demodulál­­juk. A kiintegrált, demodulált jelet felhasz­nálva az erősítő erősítését úgy szabályozzuk, hogy a demodulátor kimenetén a jel közei ál­landó érték maradjon. Ez a visszaszabályozás valósítja meg a találmány célját hiszen Így elérhető, hogy a különböző hatások miatt lassan ingadozó jelamplitúdó a demodulátor kimenetén már közel állandó érték marad. A mozgó testek és tárgyak által okozott ampli­túdó változás viszont az integrátor megfele­lően megválasztott időállandója miatt nem je­lent visszaszabályozást. A demodulált jelet felerősítjük majd egy feszültség szinthez képest komparáltatjuk. A komparátor kimenetén megjelenő határozott jelváltozásokkal vezéreljük a jelzőárarakört. A nagyérzékenységű ultrahangos moz­gásérzékelő kapcsolási elrendezés működését az 1. ábra alapján érthetjük meg, ahol 1 ér­zékelő, 2 szabályozható szelektív erősítő, 3 demodulátor, 4 integrátor, 5 szabályozó erő­sítő, 6 erősítő, 7 komparátor, 8 jelzóáramkőr, A 2 szabályozható szelektív erósitő egyik bemenetére csatlakozik az 1 érzékelő, míg a másik bementére az 5 szabályzó erősítő kimenete kapcsolódik, kimenete pedig a 3 de­modulátor bemenetéhez van kötve. A 3 demo­dulátor kimenete a 6 erősítő bemenetéhez és a 4 integrátoron keresztül az 5 szabályzó erősítő bemenetéhez kapcsolódik. A 6 erósitő kimenete a 7 komparátoron keresztül csatla­kozik a 8 jelzőáram körhöz. A 9 adóáramkör a 10 adóátalakitóhoz csatlakozik. A találmány szerinti kapcsolási elrende­zés működése a következő. Az 1 érzékelő érzékeli a tér adott pont­jában lévő jelamplitúdót, amit feszültség in­gadozásként a 2 szabályozható szelektív eró­sitő egyik bemenetére vezetünk (lásd 2. áb­ra). A 2 szabályozható szelektív erősítő a 9 adóáramkör frekvenciájára van hangolva és így csak az adó által kibocsátott hullámokat erősíti. A 2 szabályozható szelektív erósitő által felerősített jelet a 3 demoduláborra vezetjük ahol megtörténik a jel egyenirányí­­tása és a vivőfrekvencia leválasztása (lásd 3. ábra). A demodulált jelet a 4 integrátoron ke­resztül vezetjük az 5 szabályozó erősítő be­menetére. Az 5 szabályozó erősítő ezzel a ki­integrált és felerősített jellel (lásd 4. ábra) szabályozza a 2 szabályozható szelektív erő­sítő erősítését úgy, hogy a 3 demodulator kimenetén csökkenő jel esetén az erósitéa növekedjen, mig növekvő jel esetén csökken­jen. Ezáltal biztosítottuk a 3 demodulátor ki­meneti jelének közel állandó értéken tartását. A 4 integrátor integrálási ideje olyan, hogy a visszaszabályozás a hasznos jelre azaz a mozgás, elmozdulás által okozott kb. 1 Hz- 5 KHz közötti frekvenciájú jelekre ne jöjjön 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom