190533. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műtárgyak, főleg gáz- és/vagy gőzképződésre hajlamos talajokban kialakított földműtárgyak lepelszigetelésének készítésére

1 190.533 2 A találmány tárgya eljárás műtárgyak, főleg gáz­­és/vagy gőzképződésre hajlamos talajokban kialakított földműtárgyak lepel-szigetelésének készítésére. Mint ismeretes, a gyakorlatban egyre szélesebb körben alkalmaznak a beton, illetve vasbeton meden­cék mellett földmedencéket tűzvíz, ipari szennyvíz, kommunális szennyvíz, mezőgadasági szennyvíz és ha­sonlók tározására. A tározási célokra felhasznált vasbetonműtárgyak építése a tárolt anyagok vegyi összetétel miatt gyak­ran igen bonyolult eljárást igényel, elsősorban a szük­séges korrózióvédelem miatt a tárolt anyaggal érintke­ző felületeken. Továbbá, ezeknél a műtárgyaknál a külső felületeken való vízszigetelés készítése gyakran a környezet szennyezésével is járhat. Más szigetelési eljárásoknál - amikor a szigeteléstartó falra kerül a szigetelés - az építés több szakaszra oszlik, ami pedig a műtárgy létesítését túl hosszadalmassá teszi. Épp a technológiai folyamat lerövidítése céljából használnak újabban egyre szélesebb körben tározási célokra is lepellel szigetelt földműtárgyakat, - hiszen ezeknél a műtárgy készítése magára a földmunkára korlátozódik és ene fektetik az általában konfekcio­­náltan előregyártott vízszigetelő leplet, amelyet leg­alább a szélei mentén a rézsűhöz lehorgonyoznak. Ilyen megoldásokat ismertet például a PME-TAURUS "TAURUS.W vízszigetelő lémez alkalmazástechnikai dokumentáció" c. kiadványa (Budapest, 1978). A jelenlegi gyakoáat szerint a szigetelés aljzatát képező földművek kellően simának, növényzetből és gyökerektől megtisztítottnak és kellő tömörségűnek kell lennie. A szigetelő lepel fektetését általában a műtárgy legmélyebb részein kezdik, lehetőleg a teljes keresztmetszetet átfogóan. A lepleket egymááioz ra­gasztó, tömítő szalag közbeiktatásával, vagy vulka­­nizálással, vagy hegesztéssel rögzítik. Vízszigetelő lepelként általában műgumi vagy PVC fóliát alkalmaz­nak. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy az olyan szigetelt földműveknél, ahol a földmű mélyebb rétegeiben, vagy a földmű felszínhez közelebbi ré­tegeiben szerves anyag van, az anaerob bomlás követ­keztében óhatatinul gázok, illetve gőzök (többnyire metán) keletkeznek. Ezek a $zok, illetve gőzök a talaj kapilláris rendszerén, a talajszemcsék közötti hézagokon keresztül feljutnak a szigetelés alsó felü­letéig, és mivel azon áthatolni nem tudnak, bizonyos Idő eltelte után felfelé nyomó hatást gyakorolnak a szigetelőlemezre. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez az alsó gáznyomás olyan nagy mértékű lehet, hogy a szigetelő lemezt a vízszint fölé emelheti, amikoris például a víztározónál "bálnahát"-szerű kidudorodá­­sok keletkeznek. Ez nyilvánvalóan nem kívánatos és túlzott igénybevételt jelent a szigetelőlemezre nézve, amely a szigetelés tönkremenetelét is ered­ményezheti. A találmánnyal célunk a fenti hiányosság kiküszö­bölése, azaz olyan eljárás létrehozása, amellyel a lepel­­szigetelés élettartama és funkcionális megbízhatósága még gázok- és/vagy gőzök képződésére hajlamos tala­­jókban is jelentősen növelhető, a helyszíni munka pedig minimálisra csökkenthető. A kitűzött feladat megoldásához műtárgyak, főleg gz- és/vagy gőzképződésre hajlamos talajokban kiada­tott földműtárgyak lepel-szigetelésének készítésére való olyan ismert eljárásból indultunk ki, amelynél a műtárgy szigetelendő'felületére vízzáró leplet fekte­tünk, és adQtt esetben a ylzzáró leplet legalább a szé­lei mentén lehorgonyozzuk. Ezt a találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, hogy fektetése közben, vagy után a vízzáró leplet a talajban képződő gázok­nak és/vagy gőzöknek a vízzáró lepel alatti körzetből való kivezetésére alkalmas, legalább a műtárgy felőli oldalán gázáteresztő, tömlőszerű gázelvezetőegységgel látjuk el. A találmány további jellemzője szerint célszerű, ha főleg laza talajoknál a vízzáró lepel fektetése előtt a gázelvezetőegység tervezett nyomvonala alatt a föld­műtárgyban előnyösen V-alakú csatornát alakítunk ki, amelynél a gázelvezetőegység gázáteresztő részével érintkező, de annak perforációjánál nagyobb szemcse­méretű szemcsésanyag töltetet, előnyösen kavicsot töltünk. Előnyösen a tömló'szerű gázkivezetőegy séget a víz­záró lepel anyagából például műgumilemezből egy felső vízzáró szalag és gázáteresztő alsó szalag rögzí­­tésvonalak menti összekötésével alakítjuk ki, és az így előregyártott gázkivezetőegység felső vízzáró szalagját a vízszigetelő lepel kétoldalt csatlakoztatott szegélyével vízzáróan összekapcsoljuk. A gázkivezetőegység készítésénél célszerűen a felső vízzáró szalag rögzítésvonala közötti kiterített széles­ségi méretét az alsó gázáteresztő szalag szélességénél nagyobbra előnyösen legalább «másfélszeresére vá­lasztjuk. A találmányt részletesebben a rajz és példák kap­csán ismertetjük, amelyeken a találmány szerinti el­járás néhány példaként! módját szemléltettük. A raj­zon: Az 1. ábra a találmány szerinti eljárással készült szigetelés részletének metszete; A 2. ábra az 1. ábrán II-II vonal mentén vett met­szet, viszonylag kisebb léptékben. Amint a rajzon feltüntettük, nyílt csatorna vagy földmedrű tározó képezi a jelen esetben a 8 liivatko­­zási számmal jelölt földműtárgyat. Jelen esetben V- keresztmetszetű C csatornát alakítottunk ki, amelybe szerre sésanyag töltetet, a jelen esetben kavicsot töl­töttünk. Vízszigetelő 6 lepelként szerepelhet például TAURUS W néven ismert 2 mm vastagságú műgumi lemez. Amint az 1. ábrán jól látható, a vízszigetelő 6 lepel két része közé a találmány szerint G gázelve­zetőegység van iktatva, mégpedig 5 iögzítővonalak mentén történt vízzáró rögzítéssel, például ragasztó­­tömítő szalagok alkalmazásával A G gáz elvezetőegy­ség 5 rögzítésvonalak közötti szélességi méretét L-lel jelöltük. A G gázelvezetőegység az ábrázolt esetben a víz­szigetelő 6 lepel anyagából készült vízzáró felső 1 szalagból, és alsó perforálással gázáteresztővé tett 2 szalagból áll. A felső vízzáró 1 szalag és az alsó gázát­eresztő 2 szalag 4 rögzítésvonalak mentén vannak egy­mással például ugyancsak ragasztással rögzítve. A G gázelvezetőegység célszerűen előregyártható az 1. áb­rán feltüntetett kivitelében, amelynek során előnyös a felső 1 szalag szélességi kiterített Lt méretét az alsó 2 szalag kiterített szélességi Lj méreténél nagyobbra, legalább másfélszeresére választani. Ennek következ­tében a felső 1 szalagnak a 4 rögzítésvonalak közötti része az ábrázolt módon kissé felpúposodva helyez­kedik el, így az 1 és 2 szalagok között a talajból érkező gázok és/vagy gőzök összegyűjtésére belső 3 teret hozunk létre. Az alsó gázáterésziő 2 szalag perforációját a jelen esetben 15-20 mm furatokkal alakítottuk id, a szem­csés 7 anyagtöltetként alkalmazott kavicsot pedig e 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom