190484. lajstromszámú szabadalom • Sorozatelemzésre alkalmas eljárás és berendezés kémiai reakciókban résztvevő anyagok mennyiségének meghatározására a reakció során fejlődő reakciőhőnek a kiindulási hőmérséklethez viszonyított hőmérsékletváltozás függvényében történő kalometriás mérésével

1 190 484 2 cm-ben olvassuk le, és súlyegységre vonatkoztat­juk. Ismert víztartalmú minták sorozatából a fent ismertetett módon kalibrációs egyenest veszünk fel. Az abszcisszán a %-os víztartalmat, az ordinátán a digit/mg vagy cm/mg értéket tüntetjük fel. Végül a kalibrációs egyenesről leolvassuk a minta víztartal­mát. h) Szilárd anyagok víztartalmának meghatározása Kellően finomra aprított, porszerü anyagot be­csiszolt dugós méröedényben lemérünk. Portölcsé­ren keresztül vegyszerkanállal körülbelül 100 mg-t a mérőtérbe szórunk. A súlykülönbséget szintén analitikai mérlegen észleljük. A továbbiakban az a) pont szerint járunk el. Ha a kalibrációs egyenes az origóból indul ki, azt jelenti, hogy mellékreakció (egyéb energetikai fo­lyamat) nem játszódik le. így például többkompo­nensű anyagokban csak a víz reagál a Fischer­­reagenssel; azaz a vizet tartalmazó matrix indiffe­­rens. Ilyen esetben, például könnyen széteső gyógy­szergranulátum esetén a granulátumot előzetes po­­rítás (sőt mérés) nélkül egészben a mérőtérbe dob­hatjuk. Ilyen esetekben úgynevezett termometriás fak­tort vehetünk fel, azaz folyadékok mérése esetén tiszta vízzel, poroknál p.a. A1203 ismert víztartal­mú porával végezhetjük a mérést. Az eredményt a bemérés súlyegységére vonatkoztatjuk. Az ismeret­len víztartalmú minta mérésénél észlelt azonos di­­menziójú jelet ezzel elosztjuk. 100-zal szorozva köz­vetlenül a %-os víztartalmat kapjuk. A találmány szerinti mérési eljárás előnye, hogy gyors és pontos termometriás sorozatelemzési módszert nyújt. Az eljárást az alábbi példákkal szemléltetjük. I. példa Hogy mapor víztartalmának meghatározása Becsiszolt dugós méröedényben levő hagyma­porból 100 mg-ol bemérünk az ábrán látható kato­­riméter mérőcellájában elhelyezkedő pohárban le­vő Kari Fischer-reagensbe, majd a mérőedényt visszamérjük. A fejlődő reakcióhönek megfelelő kitérést leolvassuk és a vizsgálandó anyag súlyegy­ségére vonatkoztatjuk. A kapott eredmény valami­vel alacsonyabb, mint a szabvány által előírt, vá­kuumszárítószekrényben 70 °C-on 2 órán át végzett szárítással meghatározott érték, így azonban nem mérjük hozzá a víztartalomhoz az illóolajokat is. 2. példa Paradicsompüré víztartalmának meghatározása Paradicsompüréből bő nyílású műanyag fecs­kendővel I 2 ml-t felszívunk, majd analitikai mér­legen lemérjük a fecskendőt. Ezután a püréből 50-100 mg-ot a mérőcella poharában levő Kari Fischer-reagensbe juttatunk és a fecskendőt vissza­mérjük. A műszer kitérését leolvassuk és az értéket az anyag súlyegységére vonatkoztatjuk. 3. példa Aszkorhinsavtartalmú vitamingranulátum víztartalmának meghatározása A vizsgálandó granulátumot egészben bejuttat­juk a mérőcellában levő, Kari Fischer-reagenst tar­talmazó pohárba és leolvassuk a kitérést. Ezután ismert víztartalmú p.a. A1203 porral meghatároz­zuk a termometriás faktort, és az eredményt a be­mérés súlyegységére vonatkoztatjuk. Az ismeretlen víztartalmú granulátum mérésekor kapott azonos dimenziójú jelet ezzel elosztjuk. Az eredményt 100- zal megszorozva közvetlenül a %-os víztartalmat kapjuk 4. példa Szénporok nedvességtartalmának a meghatározása Becsiszolt dugóslé mérőedényben levő szénpor­ból 100 mg-ot bemérünk a mérőcella poharában levő Kari Fischer-reagensbe, majd a mérőedényt visszamérjük. Leolvassuk a kitérést és a vizsgálan­dó anyag súlyegységére vonatkoztatjuk. 5. példa Vizelet maradék-nitrogén tartalmának meghatározása A kaloriméter mérőcellájában levő pohárba be­mérünk 200 ml 0,1 mólos vizes nátrium-hipobro­­mit-oldatot. A vizsgálandó vizeletmintából 0,1 ml-t mikrofecskendővel beadagolunk a reagensbe. Leol­vassuk a kitérést. Ezután 0,5 mólos karbamid­­oldatból szintén 0,1 ml-t adunk a reagenshez, és a kitérési újra leolvassuk, A két jel hányadosa köz­vetlenül megadja a vizelet karbamidban kifejezett molaritását. A vizelet térfogatának és a mért kon­centrációnak az ismeretében a maradék-nitrogén mennyiségét is kiszámíthatjuk. Szabadalmi igénypontok 1. Sorozatelemzésre alkalmas eljárás kémiai re­akcióban résztvevő anyagok mennyiségének meg­határozására a reakció során fejlődő reakcióhőnek a kiindulási hőmérséklethez viszonyított hőmérsék­letváltozás függvényében történő kalorimetriás mé­résével, különösen víztartalom meghatározására a vizsgálandó minta Kari Fischer-reagenssel való re­­agáltatásával, illetve vizelet maradék-nitrogén tar­talmának meghatározására nátrium-hipobromittal való reagáltatással, azzal jellemezve, hogy a kalori­metriás meghatározások folyamán a kaloriméter­­ben a reagens térfogatát állandó értéken tartjuk. 2. Folyadékkaloriméter az 1. igénypont szerinti mérési eljárás megvalósítására, amely jó hőszigete­­lésü, felül adagolónyílással (10) ellátott mérőcellá­ból (1), a cellában elhelyezkedő pohárból (2) és mágneses keverőbői (3), a cellába benyúló hűtő­­fűtő egységből (9), Wheatstone-hídba kapcsolt ter­­misztorból (4) és ahhoz kapcsolódó digitális kijel­zőből (6) vagy kompenzográfból (7) áll, azzal jelle­mezve, hogy a pohárba benyúló szivornyával (8) van felszerelve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 1 oldal rajz 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom