190469. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott aljzatelem padlófűtéshez, főleg műanyagcsöves padlófűtéshez
1 190 469 2 A találmány padlófűtéshez, főleg műanyagcsöves padlófűtéshez alkalmazható előregyártott aljazatelemre vonatkozik. A padlófűtés igen régi módja a fűtésnek - már a rómaiak is alkalmazták olymódon, hogy a padló alatti járatokban egy külső tüzelőtér füstgázait áramoltatták át. A legújabb időkben ismét terjedni kezdett, immár meleg vizet áramoltatva a padló alatt elhelyezett csövekben. Ám, mivel az újabbkori épületek határoló szerkezeteit csak minimális hővédelemmel tervezték, így az épületek hőveszteségét csak magas (az egészségre káros) padlóhőmérséklettel lehetett pótolni, a padlófűtés alkalmazása átmenetileg megtorpant. Ezt követően a kritikussá vált energiahelyzet miatt az épületek fokozott hővédelmét általában már rendeletek, szabványok biztosították. Megfelelő hővédelemmel épített épületek fütőpadlója olyan hőmérsékletű lehet, amely az ember számára egészséges és kellemes mikroklí mát szolgáltat. Ehhez azonban figyelembe kell ven ni az ember hőegyensúlyát és az emberi szervezet nek a külső tényezők hatására jelentkező szabályo zó képességét. Erre vonatkozóan a higiénikus kuta • tók csak kb. 25-30 éve tették közzé az első komfortérzés kutatásával foglalkozó eredményeiket ; ez lendületet adott a fűtő és klímatechnika és ezen belül a padlófűtés újabb fejlődéséhez. Megállapították, hogy a padlófűtésnek - minden más fűtéssel ellentétben - hőfiziológiai határai vannak, melyek függetlenek az épület (helyiség) hőveszteségétől és a külső hőmérséklettől. A korlátozás abból következik, hogy az ember a futófelületként szolgáló padlón áll és így azzal közvetlenül érintkezik. A hőátadás a talp bőrhőmérséklete és a padló közötti hőmérsékletkülönbség hatására sugárzással és hővezetéssel történik. Az érintési felületen hőmérsékletkülönbségnek kell lennie a láb hőleadása érdekében. A szervezet vegetatív mechanizmusa úgy szabályozza a talp hőmérsékletét, hogy a szükséges hőleadás bekövetkezzék. Ezt a szabályozó képességet azonban a vér hőmérséklete behatárolja. Megállapították, hogy a különböző burkoló anyagok (pl. fa, beton) között a láb hőleadásában a harisnya, cipőtalp hőszigetelő hatása miatt különbség nem volt. Meztelen talpnál már lényeges eltérések mutatkoztak, mert ez esetben az érintett anyag hővezetési tényezője határozza meg érzéseinket. A talp huzamosabb ideig tartó 2,32 W-hővesztesége felett érezhetővé válik a láb fázása, míg 1,16 W-hővesztesége alatt túlmelegedés érezhető. Újabban ezek a kutatási eredmények, valamint az épületek fokozott hővédelme együttesen tették lehetővé a műanyagcsöves padlófűtés növekvő elterjedését. Ezt az elterjedést indokolják a padlófűtés előnyei. Ezek: alacsony hőfokú fűtőközeggel üzemel, így az alacsony hőkoncentrációjú termálvizek közvetlen hasznosítására egyedül alkalmas fűtési rendszer, . fűtőenergia felhasználása 30-40%-kai kisebb a hagyományos (konvekciós) fűtésnél, karbantartási igénye nincs, élettartama a hagyományos fűtőberendezés többszöröse, a térség teljes egészében kihasználható, mivel külön fűtőtestekre nincs szükség és ez egyben esztétikai előnyökkel is jár, a hőérzet kellemes és a helyiségek minden pontján azonos. Mivel a padlófűtésnél a fűtőenergia alacsony hőfokú, fokozott mértékben kell törekedni arra, hogy az átadott hő felfelé, a fütendő helyiségbe áramoljon. Ezért lefelé, a fűtőcsövek alatt hőszigetelést kell alkalmazni, felfelé pedig minél jobb hővezetést kell biztosítani. A korszerű padlófűtés alkalmazása kezdetekor ennek megfelelően a födémre hőszigetelő réteget pl. műanyag habot helyeztek, erre általában műanyag fólia nedvességszigetelő került, erre jött a fűtőcsőhálózat, amelyet csaknem kizárólag hajlékony műanyag csőből fektettek le különféle vonalvezetésben, erre kiegyenlítő osztrichbetonréteg került, amire végül a megfelelő padlóburkolatot (parkettát, műkövet, pvc-t, vagy szőnyegpadlót) fektették. Mivel az osztrichbeton öntése előtt a fűtőcsövet a tervezett vonalvezetésnek megfelelően rögzíteni kellett, ezt a rögzítést túlnyomórészben úgy hajtották végre, hogy egy gömbvasból készült acél-hálót fektettek le és a fűtőcsöveket ezekhez rögzítették. Nyilvánvaló, hogy e rétegek és az acélháló egyenkénti elkészítése, lefektetése, csak több munkamenetben, meglehetős nagy munkaigénnyel volt végrehajtható s ezek közül különös gondot okozott a fűtőcsőnek az acélhálóhoz való rögzítése. Ez a rögzítés az osztrák Salen-cég rendszerében egyszerű kötözéssel történt, ami igen hosszadalmas munkának bizonyult. Ezen kívántak segíteni azok a rendszerek, amelyek a fűtőcsövek rögzítésére az acélhálóba bepattintható rugalmas anyagú fülekkel ellátott bilincsklipszeket képeztek ki. Ilyen bilincs-klipszeket alkalmazott Velta-Komfort névvel a D. F. Liedelt KG norderstedti cég, az NSZK-beli Kellner cég és az osztrák Röhrich-cég. Ezek az idomok már egyszerűsítették a szerelést, ami azonban még így is igen hosszadalmasnak bizonyult. E rögzítő bilincs-klipszek mellőzését teszi lehetővé az NSZK-beli TA ROKAL cég rendszere, amely az acélhálót olyan előregyártott rács-elemekből állítja össze, amelyeknek az őket alkotó gömbvasakból álló lábuk és a csövek leszorítására alkalmas, felülről lefogó fülük van kiképezve. Ezeket az elemeket egymásba lehet tolni. Ez a rendszer egyszerűsíti a szerelést, de bizonyos mértékben korlátozza a vonalvezetés kialakításának lehetőségét és költségesebbé teszi az acélhálót. Lényegesen egyszerűsítette a szerelést az a rendszer, amelyben a fűtőcsöveket nem acélhálóba, hanem sínekbe illesztett bilincs-klipszek rögzítették. E bilincs-klipszeket a síneken tetszés szerinti távolságban lehetett rögzíteni s így igen alkalmasak voltak az általában párhuzamos vonalvezetésben lerakandó csőhálózat részére, amely csak a kígyózásukhoz szükséges kanyarulatokban maradt rögzítetlenül. Ilyen rendszert ajánl többek között az NSZK-beli Multibeton GmbH cég, valamint az ugyancsak NSZK-beli Kellner cég. Ennek egy vál5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
