190432. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nagyfelületű aktív alumínium-oxid előállítására

1 190 432 2 A találmány tárgya eljárás nagyfelületű aktív alumínium-oxid por előállítására olyan céllal, hogy abból ismert formázó eljárásokkal aktív, nagyfelü­letű, porózus és/vagy nagyszilárdságú formatestek készüljenek, és berendezés a nagyfelületű aktív alu­mínium-oxid por üzemszerű folyamatos gyártásá­ra. A találmány szerint előállított termék és az abból előállított formatestek alkalmasak adszorp­­ciós műveletek kivitelezésére, gázok és folyadékok szárítására, kromatográfiás célokra, felhasználha­tók katalizátorként, katalizátor hordozóként, sav- és lúgálló töltetként, valamint tűzálló szigetelőtes­tek előállítására. A szakirodalomból számos olyan eljárás ismert, amelyek révén különböző alumínium-oxid módo­sulatokból és különböző mértékben hidratált alu­­mínium-oxidokból nagyfelületű aktív alumínium­­oxid port lehet előállítani. Ezekben az eljárásokban a kiindulási alumínium-oxidot különböző hőmér­sékleten és változó ideig hőkezelik, hogy az alap­anyag vízmentesítése, azaz - az adott szakmai terü­leten elfogadott kifejezéssel - hőbontása által nagy­felületű aktív alumínium-oxidot kapjanak. A víz­­mentesités mértéke többnyire olyan, hogy a kapott aktív termék 0,5-15 m/m% víztartalmú. Ehhez eljá­rásoktól függően 550-1273 K közötti hőmérsékle­ten végzik a hőbontást. A hőbontott tennék fajla­gos felületét, a formázás során felmutatott hidrauli­kus kötőképességét és ezzel a formatestek szilárdsá­gát döntően a hőbontás hőmérséklete, ideje, az alkalmazott eljárás jellege és a kiindulási alapanyag szemcsemérete határozza meg. Különösen fontos, hogy a hőbontás során átmeneti termékként ne képződjék böhmit, mivel az a fajlagos felület nagy­ságát csökkenti és rontja a kötőképességet (Kirk- Othmer: Encyclopedia of Chemical Technology. 1963. 2. 49. o.). Ennek elkerülésére a kiindulási alapanyagot sokszor finom szemcseméretben alkal­mazzák, de akkor az anyag adagolása jelent problé­mát. Nagyfelületű aktív alumínium-oxid előállítására kiindulási anyagként a legújabb szakirodalmi isme­retek szerint egyre inkább a Bayer-eljárás során keletkező alumínium-oxid-trihidrátot (timföldhid­rát) alkalmazzák. Ennek oka az, hogy ez a köztiter­mék olcsó és megfelelő szemcsézeténél fogva gördü­lékeny, ami folyamatos üzemű adagolását problé­mamentessé teszi. Az alumínium-oxid-trihidrát hő­­bontása során nagy felületű chi, gamma, éta, kappa módosulatú aktív, erősen rácshibás alumínium­­oxidok keletkeznek, feltéve, hogy a hőbontást rö­vid idő alatt ún. hőlökés révén vitelezik ki. Ilyen eljárást és annak kivitelezésére szolgáló berendezést ismertet a 3 021 195 sz. amerikai sza­badalmi leírás, amely szerint a timföld-hidrátot alkalmas berendezésben forró füstgázzal hozzák forgó mozgásba, majd a gázból a szilárd terméket ciklonban leválasztják. Ehhez hasonló eljárást és berendezést ismertet a 2 227 804 sz. NSZK-beli szabadalmi leírás. Az eljá­rás során 773-1473 K között turbulens gázáram­ban 0,1-2 másodperc tartózkodási idő alatt bont­ják a Bayer eljárás szerinti timföld-hidrátot chi módosulatú, 300-330 m2/g fajlagos felületű aktiv alumínium-oxiddá. A szabadalmi leírás szerinti el­járás célszerűen rotációszimmetrikusan kiképzett kúpos berendezésben valósítható meg, amelybe a szilárd anyagot a felső kibővülő részben axiálisan préslevegővel injektálják be és a nagy hőmérsékletű füstgázt a készülék alsó elszűkülő részébe tangenci­­álisan vezetik be, a terméket pedig a készülék tete­jén tangenciálisan vezetik el. A szilárd anyag kon­centráció a forró gázáramban 0,15 kg/m3 körüli érték. A termék szemcseméret-eloszlása megegye­zik a kiindulási anyag szemcseméret-eloszlásával. Az ismert eljárások főbb hátrányai a követke­zők. Mivel a kiindulási anyag heterogén szemcse­eloszlású és szemcseméret változás a folyamat so­rán nem következik be, az egyes szemcsefrakciók a készülékben különböző ideig tartózkodnak, bizo­nyos eljárásoknál a nagyobb szemcsék rövidebb ideig, a kisebb szemcsék hosszabb ideig. A hőbon­tás teljessé tételére éppen ennek az ellenkezője lenne kívánatos. Nagy szemcsék hőbontásakor fennáll továbbá annak a veszélye, hogy böhmit keletkezik, ami csökkenti a termék fajlagos felületének nagysá­gát és adszorpciós képességét. Az is hátrányos, hogy a terméket a további feldolgozáshoz, formá­záshoz őrölni kell, hogy a formatestek kellő szilárd­­ságúak legyenek, mivel az aprószemcsézet növeli a hidraulikus kötőképességet. Az ismert eljárások­ban a hőbontás hőszükségletét rendszerint a forró, nagy hőmérsékletű gázok érzékelhető hője biztosít­ja. A gázok fajhője azonban kicsi, szemben a hő­bontás nagy hőszükségletével, ezért, hogy a hőbon­táshoz szükséges hőmérsékletet a szilárd anyag elérje a gázokban a sziláid anyag koncentrációját viszonylag kis értéken kell tartani. Ez a szükségsze­rűség azzal a hátránnyal jár, hogy a bontáshoz nagyobb készülék-teret kell választani a kielégítő tartózkodási idő biztosítására. A találmány célja az ismert eljárások hátrányai­nak a kiküszöbölése olyan műszaki intézkedések foganatosításával, amelyek lehetővé teszik, hogy a könnyen adagolható nagy szemcseméretű és hete­rogén szemcseméret eloszlású alumínium-oxid­­hidrátok szemcsefrakciói a hőbontásra használt ké­szülékben azonos ideig tartózkodjanak, a folyamat során ne keletkezzék böhmit, a termék olyan szem­csemérettel keletkezzék, hogy további feldolgozá­sához ne legyen szükség járulékos őrlésre, és a fo­lyamat kis készülék-teret igényeljen. A találmány szerinti eljárás azon az elméleti meg­fontolásokból és kísérleti tapasztalatokból szárma­zó felismerésen alapul, hogy a hőbontáshoz szüksé­ges hő mennyiségét közvetlenül hőátadó felületek­től és nem nagy hőmérsékletű gázok érzékelhető hőjéből célszerű elvonni. Ennek érdekében a szilárd anyagot viszonylag kis mennyiségű vivőgázzal, cél­szerűen levegővel, szűk járatokkal rendelkező kí­vülről fűtött készüléken nagy sebességgel átáramol­tatjuk. Ezáltal a bontáshoz szükséges hőt elsődlege­sen a nagy hőmérsékletű hőátadó fal közvetíti a szilárdanyag tartalmú közeggel konvekció, vala­mint sugárzás útján. Szűk járatok itt olyan térbeli geometriai kiterje­déseket jelentenek, amelyek legkisebb keresztmet­szeti hosszmérete a járatok hosszméretének mint­egy a százada vagy ennél kisebb és abszolút érték­ben 0,5 és 10 mm közötti érték. A legkisebb kereszt­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom