190421. lajstromszámú szabadalom • Nematóda és talajlakó rovarkártevők elleni szer
1 2 .190 421 . INSZEKTICID'NEMA TOCID granulátumok hatóanyagai B. karbofurán 2,7 x 10~8 33,0* oxamil 3,1 x 10~7 25,0 diazinon 1,9 x 10~7 20,0 etoprop 4,7 x 10“7 26,0 forat 1,1 x KT6 20,0 aldikarb 1,3 x 10~7 25,0 fenamifosz 1,3 x.lO"9 30,0 kinalfosz 5,1 x IQ'15 20,0 * (A karbofurán tenziója 33 °C alatti hőmérsékleten nem ismert, a tenzióértékek a hőmérséklet csökkenésével azonban csökkennek.) Az inszekticid-nematocid granulátumok hatóanyagának tenzióértékei 6-9 nagyságrenddel kisebbek, mint a fumigánsoké. A „B” csoportban ismertetett hatóanyagok tenzióértékei alapján a karbofuran és a kinalfosz a legkisebb, a forât a legmagasabb tenziójú. A forat hatékonysága a kártevők ellen ezért nem függ olyan erősen - a hatóanyag és a kártevő véletlenszerű találkozásától. Mind a kontakt, mind a szisztemikus tulajdonságú- inszekticidek hatékonyságát alapvetően befolyásolják a talajok fizikai-kémiai tulajdonságai; a hatóanyag(ok), a hatóanyago(ka)t tartalmazó készítményekben a hatóanyag(ok) deszorbciós tulajdonsága(i), a károsítok elhelyezkedése a talajban; fejlődési alakjuk (pete, lárva, báb, kifejlett egyed), valamint, hogy a károsítok nyugalmi fázisban (anabiózis, diapauza), illetve ez után vannak-e. A károsítok életfolyamatát elemezve szoros öszszefüggés állítható fel az egyes granulátumokkal végzett kezelések hatékonysága tekintetében. A mérsékelt égövi területeken az őszi talajkezelések hatékonysága minimális, mivel a károsítok (nematodák, pajorok, drótférgek pl.) a talaj mély rétegeibe húzódnak, illetve nyugalmi fázisban vannak. Tavasszal - különösen sorkezelés végzésekor - a magasabb hatékonyságot- a növények csalogató hatása,- a károsítok „érzékenysége”, aktív élettevékenysége, és- az azonos talajszintben lévő károsítok és a „méregzóna”, illetve méregcsík eredményezik. Mindezen jellemzők optimális megléte esetén is a kontakt hatású készítményeknél, illetve a szisztemikus készítmények kontakt hatásakor az egyes hatóanyagok ölöhatása csak a károsítok és a hatóanyag véletlenszerű érintkezése után valósul meg. A hatóanyag és a károsítok érintkezésének „véletlenszerűsége” a kijuttatás technológiájának optimalizálásával és a dózisok növelésével, valamint a granulátumok lehető legtökéletesebb eloszlatásával csökkenthető. Az ilyen módszereknek egyrészt növényfiziológiai korlátái (a hatóanyagdózis növekedésével nő a fitotoxicitás), illetve kijuttatás technológiai akadályai (nagy felületeken történő védekezések esetén nem lehet korlátlanul növelni a gazdaságosan kijuttatható készítmények dózisait) vannak, másrészt alkalmazásuknak a hatóanyag-dózi< sok emelkedésével együtt jelentkező, környezetvédelmi szempontból rendkívül kedvezőtlen, káros hatások (a kifejezetten erős mérgek peszticid nyomásának növekedése a bioszférában) szabnak ha- 5 tárt. A nematoda és talajlakó károsítok fiziológiai folyamataira és biológiájára alapozva, elvi megfontolások alapján másik módszer is követhető a hatóanyag - kártevő találkozások „véletlenszerűségé- 10 nek” csökkentésére, és ezáltal az egyes hatóanyagok és készítmények hatékonyságának növelésére. A különböző talajfertőtlenítő szerek hatékonysága akkor a legnagyobb, ha- a kezelt talajrétegben nagy számban vannak 15 jelen az egyes kártevők ;- a kártevők nem nyugalmi alakban (tojás, báb) és nem nyugalmi fázisban (diapauza, anabiózus), hanem az adott hatóanyagra legérzékenyebb fejlődési stádiumban vannak - előnyösen lárva, illetve 20 nyugalmi időszak utáni kifejlett alakban - amikor is fő céljuk a táplálkozás, gazdanövény megtalálása, a táplálék megszerzése. A talajlakó károsítok „tevékenységét” (nematodák, drótférgek, pajorok) szabadföldi körülmé- 25 nyék között alapvetően a talajhőmérséklet, talajnedvesség, valamint a rendelkezésükre álló tápnövények határozzák meg. A mérsékelt égövi területeken a talajhőmérséklet-emelkedés a jellemző küszöbértéket elérve a 30 nyugalmi fázisok megszakítását eredményezi. A termesztésbe vont területeken fejlődő növények gyökerei által kiválasztott anyagok - a táplálkozási inger kiváltásával a fitoparazita károsítok aktív élettevékenységének megindulását - táplálék felke- 35 resése, szaporodás - váltják ki. A növények gyökereinek élettevékenysége során kiválasztott anyagok - pl. széndioxid, szerves savak, aminosavak, stb. a talajban élő kártevőkre csalogató hatást fejtenek ki, így azok felkeresik a táplálékforrást. 40 \ széndioxid csalogató hatását a kártevők széles köre (nematodák, talajlakó rovarkártevők) érzékeli és a táplálékforrás keresése, megtalálása során mozgásuk célirányossá válik. A Manninger által kidolgozott „búzacsalogatós” 45 előrejelzési módszer [Bognár-Huzián : Növényvédelmi Állattan, Mezőgazdasági Kiadó, 1974; Benedek-Surján-Fésüs : Növényvédelmi előrejelzés, Mezőgazdasági Kiadó (1974)] a csírázó búza gyökerei által fejlesztett széndioxid csalogató hatásán 50 alapszik. A módszerrel a drótférgek és pajorok mennyisége és így a várható kár előre megállapítható. Balachowsky [Entomologie appliquée, Paris, Masson et Cie, (1963)] közli, hogy a kis szamócaormányos (Otiorrhynchus ovatus) lárvák a gyökerek 55 széndioxid-leadását 10 cm távolságból érzékelik, és a széndioxid-koncentráció változás segíti a lárvákat a gyökerek felkeresésében. Találmányunk azon a felismerésen alapszik, hogy a nematodák és a talajlakó károsítok elleni gQ védekezés hatékonysága növelhető, ha a készítményben mozgásirányt befolyásoló kemotaktikus ingerforrást alkalmazunk. Különösen előnyös a hatás akkor, ha a készítmény alacsony tenziójú inszekticid és/vagy nemato„ cid hatóanyagot tartalmaz - pl. karbofuránt, oxabo 3
