190372. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poli (tetrametilén-tereftalát) és poli (alkilén-alkenil vagy alkil) szukcionát) kopolimer elemi szálaból álló sebészeti varrószál előállítására

1 190 372 2 szeti eljárásban, ahol a varróanyagot olyan seb lezárására használják, amely megduzzad vagy hely­zete megváltozik. A kis Young-modulus és a nagy nyúlás jelentős mérvű hajlékonyságot és plasztikus­ságot biztosít a varróanyagnak már csekély erő hatására is. Ennek következtében a varrat képes engedni és így követni a seb területének duzzadá­sát. Ezen túlmenően a varróanyag, hajlékonysága és nagy szakítószilárdsága révén a varróanyag el­kötésekor kinyúlhat úgy, hogy a csomó „maga javítja” a csomózhatóságot és csomóbiztonságot kiszámíthatóbb és következetesebb geometriával, tekintet nélkül a kötési technikákban és a húzóerő­ben jelentkező eltérésekre. A találmányban szereplő polimerek dimetil­­tereftalát, alkil vagy 2-alkenil-szukcinil-anhidrid és polimetilén-diol polikondenzációjával állíthatók elő az A reakcióvázlaton bemutatott reakció sze­rint. A szükséges diolok kereskedelmileg hozzáférhe­tők. A szubsztituált szukcinil-anhidridek maleinsav és olefin (előnyösen terminális olefin) „-én” reak­ciójával állíthatók elő, melyet a B reakcióvázlaton mutatunk be. A reakció stabilizátor nélkül és - előnyösen - stabílizátor jelenlétében egyaránt lefolytatható. Stabilizátorként módosított fenolok (pl. Irganox 1098) vagy szekunder aromás aminok (pl. Naugard 445) alkalmazhatók. Katalizátorként számos több­­értékű fém acetátja, oxidja és alkoxidja kerülhet alkalmazásra, mint például cink-acetát vagy mag­­nézium-acetát és antimon-oxid kombinációja, vagy cink-acetát és antimon-acetát együtt. A polimeri­­záció katalizátorául azonban előnyösen 0,1 tö­­meg% (a reakcióelegy összsúlyára vonatkoztatva) tetrabutil-ortotitanát és 0,005 tömeg% magnézium­­acetát elegye használható. Amennyiben színes ter­méket kívánunk előállítani, valamilyen kompatibi­lis színezék (pl. D & C Green No. 6.) adható a polimer vagy a monomer keverékhez a képződő polimerre számított 0,5 tömeg% koncentrációig. A polimerizáció két lépésben történik. Az elsőt nitrogénatmoszférában 160-250 °C-on végezzük, ennek során észterezés és átészterezés útján pofi­­kondenzáció történik, ami alacsony mólsúlyú poli­merek és oligomerek keletkezését eredményezi. Ezek a következő lépésben 240-255 °C-on, 133,3 Pa alatti nyomáson alakulnak át nagyobb mólsúlyú anyagokká. A keletkező polimerek belső viszkozi­tása 0,8-1,4 (hexafluor-izopropanolban mérve) kristályosságuk 20-50% körüli. A polimerek egyi­kének jellemző mólsúlya fényszórással mérve 78-103 daltonnak adódott. A polimerek Tm értéke az összetételtől függően a 180-210 °C tartomány­ban változik. Az olvadékviszkozitások az alkalmas extrudálási hőmérsékleten 3-102 és 9T02 Pa s kö­zött mozognak. A polimertulajdonságok az I. táb­lázatban vannak összefoglalva. A polimereket saj­toló extruderen hirtelen extrudáljuk (pl. Instron Kapilláris rheométer) 10-50 °C-kal a gyanta Tm fölött, a polimer mólsúlyától függően. A keletkező extrudátumok nyújthatók, a teljes nyújtási arány 3-7-szeres lehet. Az orientált szálak a tulajdonságok meglepő kombinációjával rendelkeznek. A 170-260 p átmé­rőjű szálak például 2,45-3,15T03 kg/cm2 csomószi­­lardságúak, szakítószilárdságuk 3,5-5,6T03 kg/cm2 és Young modulusuk rendszerint kisebb, mint 10,5T03 kg/cm2. A százalékos nyúlás 25-55%. A fentieket összegezve a leírt polimereket hirte­len extrudálva és nyújtva erős és ruganyos szálak keletkeznek, amelyek alkalmasak nagy plasztikus­­sígú „ultrahajlékony” varróanyagnak. A kétlépé­­ses nyújtással - amely egyaránt történhet két, egy­mást követő glicerines fürdőben vagy fűtött papu­csot követő glicerines fürdőben - kapott szálak tulajdonságait a II. táblázat foglalja össze. A szálak sugárzással vagy etilén-oxiddal sterilez­­hetők és erősségük patkány hátizmába ültetve 3 hét alatt nem csökken 6%-ot meghaladó mértékben. Folimerizáció Megfelelő mechanikus keverővei, gázbevezető csővel és desztillációs feltéttel ellátott száraz reak­torba töltjük nitrogén atmoszférában a kívánt mennyiségű dimetil-tereftalátot és 2-alkenil-szukci­­n l-anhidridet (vagy 2-alkil-szukcinil-anhidridet) valamint 1,3-2,0 mólfeleslegben a polimetilén-diolt és az adott stabilizátort. A rendszert nitrogénat­moszférában 160 °C-ra melegítjük, majd megindít­juk a kevertetést. A homogénné kevert reakcióe­­legyhez hozzáadjuk a szükséges mennyiségű katali­zátort. Ezután a keveréket tovább kevertetjük és melegítjük adott ideig 190 °C-on (2-4 óra), majd 220 °C-on (1-3 óra). A hőmérsékletet ezt követően 250-255 °C-ra emeljük, majd 0,4-0,7 óra után a rendszer nyomását 133 Pa körülire (előnyösen 6-13 Pi) csökkentjük. Ilyen körülmények között folytat­juk a kevertetést és a melegítést a teljes polimerizá­­cióig. A reakció végpontja meghatározható a) a maximális olvadékviszkozitás elérésének vizuális becslésével, b) a reakcióedényből időközönként vett minták eredeti vagy olvadékviszkozitási inde­xeinek mérésével, vagy c) kalibrált nyomatékmérő használatával (amelyet a reaktor keverőjéhez csat­lakoztatunk). A polimerizációs ciklus végén az olvadt polimert e> trudáljuk és pelletizáljuk (vagy lassan lehűtjük az üvegreaktorban, kinyerjük és malomban megőröl­jük). A polimert extrudálás előtt csökkentett nyo­máson 80-110 °C-on 16-18 órát szárítjuk. Alterna­tív polimerizációs módszert ismertet a 3 890 279. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. Extrudálás Instron kapilláris rheométerrel extrudálva olyan extrudátum keletkezik, amely nyújtással (3-7-sze­res arány) 170-260 p átmérőjű szálakat (3/0—4/0 méretű varróanyag) eredményez. Az extrudálóház­­bc helyezett polimert 130 °C-ra melegítjük, majd 9-13 perc várakozás után 1000 p méretű sajtolón extrudáljuk. A sajtolási sebesség 2 cm/perc. Jóllehet az extrudálási hőfok függ mind a polimer Tm-jétől, mind pedig az anyag adott hőfokhoz tartozó olva­­dékviszkozitásától, az extrudálás 10-50 °C-kal a Tm fölött általában kielégítő eredménnyel jár. Az extrudátum felcsévélése kb. 5,5 m/perc sebességgel tö'ténik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom