190318. lajstromszámú szabadalom • Csőkapcsolat
1 190318 2 A találmány csökapcsolat, főleg kis rugalmassági tényezővel rendelkező, pl. viszkoelasztikus anyagú csövek összekötésére. A kapcsolat az összekötendő csövek végeinél elhelyezett csatlakozó idomot, tömítő elemet és adott esetben szorító kötést tartalmaz. A szorító kötésnek a szorítás mértékét módosító, szükség esetén azt megszüntető kötőelemei, célszerűen összehúzó csavarjai vannak. A kis rugalmassági tényezőjű, elsősorban viszkoelasztikus anyagú csöveket a legtöbbször karimás kötéssel kapcsolják egymáshoz. A karima rögzített vagy laza elhelyezésű lehet. A fém anyagú csöveknél jól bevált kötésmód az ilyen - általában polipropilén vagy polietilén anyagú - csöveknél nem kedvező. Ennek legfőbb oka az, hogy a kötési helyek mindegyikénél legalább két darab hegesztést kell végezni a csővégek és a toldatos karimák vagy a toldatos kötőgyűrűk között. Ugyancsak a más anyagú, főként a betonból vagy aszbesztcementből készülő csöveknél szokásos ismert megoldás az ún. tokos kötés. Ezeknél a találkozó csővégek egyike „sima” végződésű, míg a másik e sima végződés befogadására alkalmas bővített nyúlvánnyal, ún. tokkal rendelkezik. A tokba bedugott sima csővég és a befogadó tok közé rugalmas tömítő elemet, általában gumigyűrűt helyeznek, amely alkalmas folyadékzáró vagy adott esetben gáztömőt tömítés létesítésére. A tokos csőkötések különböző fajtái terjedtek el, és ezek megkülönböztetése aszerint történik, hogy a rugalmas tömítőelem elhelyezése annak csúsztatása vagy gördítése útján történik. Az előbbinél a gyűrűt a tokba előzetesen behelyezik, majd a sima csővéget a helyére tolják. Ilyenkor a gumigyűrű a tömítendő csővég mentén csúszik. A másik elgondolás esetében a sima csővégre illesztik rá a tömítőgyűrűt, amely azon gördülve jut helyére, a tokban kiképzett gyűrű alakú horonyba. A tapasztalatok szerint jó minőségű tömítés akkor várható, ha a gumigyűrű legalább 20%-os keresztmetszeti alakváltozást szenved, amelyet a sima csővég és a befogadó tok között fellépő szorító erő hoz létre. A keresztmetszet torzulás mértékét azonban túlságosan megnövelni nem szabad, mert ez a tömítő elem károsodását idézi elő. A nagy kúszási alakváltozást mutató viszkoelasztikus anyagú csövek esetében a tokos kötés ugyancsak nem vált be. Az említett anyag tulajdonságai közé tartozik ugyanis, hogy a szorító nyomás idővel leépül, mivel a cső anyaga „kúszás” útján kitér a szorító nyomás alól. Ennek az a következménye, hogy az időben lejátszódó alakváltozás a tömítés föllazulását és hatékonyságának folyamatos csökkenését eredményezi. Fokozottan lehet tapasztalni ezt az olyan viszkoelasztikus csöveknél, amelyek nagy hőmérsékletű közeget szállítanak. Ezeknél ui. a kúszás nagyobb sebességű. Az ismert fogyatékosságok miatt gyakran alkalmaznak olyan kapcsolatokat, melyeknél a csatlakozó csővégekre kellő rugalmasságú, pl. gumiból készült karmantyút húznak, és azt kívülről szorító bilinccsel veszik körül. A bilincs csavarok segítségével megfeszíthető, és így nagy erővel tudja rászorítani a rugalmas karmantyút az összekötendő csövek végeire. Az ismert karmantyús kötések is több hátránynyal rendelkeznek. A viszkoelasztikus anyagú csövek esetében ezeknél is bekövetkezik a kúszás, és így a tömítő hatás állandó gyengülése. Kedvezőtlen az is, hogy a nagy szorító erő hatására a csövégek stabilitásukat elvesztve behorpadhatnak. Az említed okokból a kis rugalmassági tényezővel bíró csöveknél az ilyen szorító bilíncses kötések nem megbízhatóak. A találmány célja olyan csőkapcsolat kifejlesztése, amely megtartja a karmantyús kapcsolatok jó ti lajdonságait, de kiküszöböli azokat a nehézségeket, amelyek a viszkoelasztikus anyag tulajdonságaiból adódnak. A találmány feladata ezen belül a inak megvalósítása, hogy a csőkapcsolat egyszerű szerkezeti elemekkel, könnyen elhelyezhető és oldh itó módon úgy hozza létre a kötést, hogy annak tömítő hatása időben állandónak legyen tekinthető. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a kis rugalmassági tényezővel rendelkező, pl. polipropilén, polietilén anyagú csövek esetében hatékonnyá és megbízhatóvá válik a karmantyús kötís akkor, ha elasztomer anyagú tömítő elemeket alkalmazunk, és azoknak a cső belső oldalán elhelyezett merev kitámasztását hozzuk létre. Ez lehetővé teszi ugyanis, hogy a tömítő hatás romlása r.élkül tudjunk kellő nagyságú szirtó erőt a csövek palástfelülete mentén kifejteni. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szelinti csőkapcsolat főleg kis rugalmassági tényezővel lendelkező, pl. viszkoelasztikus anyagú csövek öszrzekötésére - amely kapcsolat az összekötendő csövek végein elhelyezett csatlakozó idomot, tömítőelemet és adott esetben szorító kötést tartalmaz, a szorító kötésnek pedig a szorítás mértékét módosíó, szükség esetén azt megszüntető kötőelemei, célszerűen összehúzó csavarjai vannak - oly módon van kialakítva, hogy a csatlakozó idomot egy vagy több támasztó gyűrű alkotja, a tömítő elem a csövek külső palástfelülete, míg a támasztó gyűrű a csövek belső felülete mentén helyezkedik el, a támasztó gyűrűnek a cső tengelye irányú hosszúsága a tömítőelem tengely irányú hosszúságánál nagyobb, a támasztó gyűrű a csövek merevségét meghaladó merevségű, a tömítő elem számára tartós megtámasztást eredményező, előnyösen fémből készült csőidom, amely a csövek belső palástfelületéhez szorosan illeszkedik, végei pedig hengerpalást alakú középső szakaszuk folytatását képező, célszerűen csonkakúppalást alakú központosító nyúlványok. A találmány szerinti csőkapcsolat további ismérve lehet, hogy a támasztó gyűrű az összekötendő csövek végeibe bele van sajtolva. Egy másik lehetséges kiviteli alak esetében a támasztó gyűrű külső palástfelülete bordázattal és előnyösen önmetsző menettel van ellátva. Az utóbbi esetben az önmetsző menet a támasztó gyűrű két végén ellentett emelkedésű. Bármely kiviteli alaknál a tömitő elemet a csövek végére fölhúzott csőszerű vagy gyűrűszerű rugalmas idom alkotja, amely szorító kötésként kívülről megfeszíthető pánttal vagy merev bilinccsel van körülvéve és rögzítve. A merev bilincs keresztirány-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 ?
