190317. lajstromszámú szabadalom • Eljárás önmegporzó és fajtaválasztékot termő gyümölcsfa oltvány előállítására önmeddő vagy gyengén öntermékenyülő fajtákból

1 190 317 2 A bejelentés tárgya olyan eljárás, mellyel önmed­dő, vagy gyengén öntermékenyülö fajtákból biz­tonságosabban, bővebben és fajtaválasztékot ter­mő szaporítóanyag hozható létre. A termesztésben a legtöbb gyümölcsfaj esetén elterjedtek az olyan értékes gyümölcsfajták, melyek csak másik alkalmas porzófajta meghatározott tá­volságon belüli együttes telepítése, illetve termesz­tése esetén termékenyülnek kielégítően. Pl. Star­­king alma, Nemes Krasszán körte, Germersdorfi óriás cseresznye, Pándy meggy, Debreceni musko­tály szilva, Ceglédi óriás kajszi, J. H. Hale ősziba­rack, Tétényi rekord mandula, Bereczki birs stb. fajták. A jelenlegi gyakorlat a kölcsönösen megporzó több fajta különböző elrendezésű sávos telepítésé­vel hozza létre a termékenyülés, terméskötődés fel­tételeit. Általános tapasztalat, hogy az önmeddö vagy gyengén öntermékenyülö fajták ültetvényen belüli - hasonló potenciális termőképességű - fái­nak terméshozama a porzófajtától való távolságá­val arányosan, jelentősen változik. A távolság nö­vekedésével - évjáratonként változóan, de rendsze­resen és nagymértékben - csökken a fa termésbera­­kódottsága. Ahol sűrű telepítés következtében a porzófajta ágai behatolnak a megporzandő fajta egyik koro­na rés/ébe. e kevert fajtájú gallyazatból álló koro­narész termésberakódottsága kiugróan nagyobb, mint a porzófajtától átellenes koronarészen. Ismételten megfigyelhető jelenség átoltott termő­­lak eseteben. hogy ha az eredeti fajta koronájának egy része megmarad e fák termésberakódottsága nagyobb. HIéiállítottam és felneveltem mandulából, meggy­ből. cseresznyéből, szilvából stb. több fajtát tartal­mazó egységes koronájú termőfákat és többévi megfigyelés alapján megállapítottam, hogy a foko­zottabb termésbiztonság és termésberakódottság általánosan érvényesül. A hagyományos - külön porzófával - szemben mutatkozó különbség a ked­vezőtlen tavaszi időjárású évjáratokban a jelentő­sebb, amikor pl. még a mandulafa is terméskihagyó év helyett a legjobb termőévek termésberakódott­­ságát adta. A találmány alapja az a felismerés, hogy az ide­gen megporzással jobban termékenyülő gyümölcs­­fajtáknál a megporzó és megporzandő virágok kö­­zelhozása egy közös fakoronába, a termékenyülés biztonságát és gyakoriságát nagymértékben növeli, és ez a többfajtájú egy közös fakorona faiskolai szaporítási és nevelési eljárással - a megporzó és megporzandő fajta összenövesztésével és e több fajta egységes fakoronaként való nevelésével - a növény teljes élettartamára kiterjedően létrehozha­tó. Tehát az eljárás lényege, hogy a faiskolai szapo­rítás során a termesztési célkitűzésnek megfelelő és a beporzást, ill. termékenyülést biztosító több gyü­mölcsfajtát összenövesztjük és egységes faként ne­veljük kiültethető oltvánnyá. Az eljárás egyik lehetséges foganatosítási módja szerint az oltványnevelés önmagában ismert nemes suhángnevelésekor a nemes suhángba - koronama­gasságba - beszemezzük a másik egy vagy több fajtát s az ezt követő koronanevelés évében egyide­jűén neveljük fel a több fajtából álló koronavessző­ket. Az eljárás másik lehetséges foganatosítási módja szerint egyéves koronás oltvány nevelésénél a ne­mes suháng koronába csípésekor - hajtószemzéssel - koronába szemezzük a választott porzófajtát és a másodrendű koronavesszőkkel együtt neveljük fel a porzófajta koronavesszejét is. Az eljárás további lehetséges foganatosítási módja szerint az oltványnevelés második évében tavasszal a nemes suhángba koronába oltással olt­juk be a másik fajtát s az oltócsapon fejlődött hajtásból neveljük a korona sudarát, az alatta elhe­lyezkedő suhángból az oldalvezér vesszőket. Az eljárás egy további lehetséges foganatosítási módja, hogy az erős alanyt vagy nemes suhángot kézbenoltással - kézzel vagy géppel - koronába oltjuk egy vagy több fajta oltóvesszejével. Az oltá­sokat ismert módon hajtatóházban összeforrasszuk s a megforradt oltványokat konténerben neveljük koronás fává. Az eljárás faiskolai bevezetése és használata elő­nyösebb, mint a termő ültetvényben idősebb kor­ban való átoltás végzése, miután e munkálatok szükséges felkészültsége és költségkihatásai is a fa­iskolában kedvezőbbek. Még jelentősebb előny, hogy a több fajtából álló korona célkitűzésnek megfelelő fajtaarányú létre­hozása és a termőkori egyensúlyban tartása a fiatal­kori összenövesztés és nevelés esetén érhető el meg­felelőbben. Az eljárás a biztonságosabb és nagyobb termé­kenység célkitűzést élelmiszeregészségi és környe­zetvédelmi szempontból kedvezőbben oldja meg, mint a jelenleg használatos hormonhatású és egyéb ■erméskötődést elősegítő kémiai anyagok, s az ezen eljárással - természetes termékenyülés és magfejlő­dés útján - létrejött többlettermés áruértéke is ked­vezőbb. Üzemi táblában hátránya az eljárásnak a külön sorokban elrendezett porzófákkal szemben a fán­­kénti meghatározott koronarészen való idegen faj- 11 előfordulás. Ez a hátrány jelentősebben a szüreti munkák során mutatkozhat. E különbség a frissfo­gyasztású - kézi betakarításé - gyümölcsök eseté­ben jól megkülönböztethető fajtapárok választásá­val és fajtánként külön betakarítással nem okoz jelentősebb hátrányt. Gépi betakaritású - ipari fel­használási célú - fajták esetében együttérő és egye­ző áruértékű fajtapárok alkalmazásával lehetséges a hátrány kiegyenlítése. Házikerti gyümölcsösben a több egymást kölcsö­nösen megporzó fajtából álló egységes fakorona - a fokozottabb termékenységen és termésbiztonsá­gon túlmenően - további előnyt is eredményez. Azokban az esetekben amikor a választott fajtából egy kifejlett termőfa a kisebb családi szükségletnél nagyobb mennyiséget terem a megosztott fajtájú fakorona - célszerű fajtapárok választásával - az adott gyümölcsnem eltérő érésidejű vagy felhaszná­lási célú és szükséges arányú választékát adhatja. Ellentétben az alanyok szemzésével, a felnevelt nemes suhángok további fajtákkal történő beszem-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom