190300. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet építmények szeizmikus igénybevételének csökkentésére szolgáló progresszív rugózás megvalósítására

1 190 300 2 lenség elérni, hogy a rengés megismétlődésekor a sérült teherhordó szerkezet ismét az eredeti teherbí­rási tulajdonságokkal rendelkezzék. Az említett hátrányok kiküszöbölése a célja a 0 056 258 számú európai szabadalmi bejelentésnek, amelynek lényege, hogy olyan rugórendszert iktat­nak be az alapozás és a felmenő szerkezet közé, amely legföljebb a széltehertől származó vízszintes erőkkel azonos értékű szeizmikus erők kialakulását teszi lehetővé, az ennél nagyobb erők föllépése ese­tén „megfolyik”, és így saját képlékeny alakválto­zása miatt a nagyobb erők közvetítésére automati­kusan alkalmatlanná válik. A rugórendszer egy rugalmas alakváltozó képességű mozgáscsillapító részt, valamint nagy hatékonyságú képlékeny ener­giaelnyelő részt tartalmaz, a mozgáscsillapító rész egymásra helyezett gumilemezekből és azokat köz­refogó acéllemezekből összeállított rugalmas szendvicsszerkezetként, az energiaelnyelő rész pe­dig az alapozás és a felszerkezet egymás felé néző felületeibe benyúló, a maximális szélteherből szár­mazó igénybevételnél nagyobb igénybevételek föl­vételére alkalmatlan acéltüskék sorozataként van kialakítva. Ez a megoldás valóban nagy előrelépést jelent a korábban ismertekhez képest, minthogy megaka­dályozza bizonyos, előre meghatározott erőknél nagyobb erőhatások átadódását az épitményekre. Ugyanakkor azonban hátrányát is éppen ez jelenti, a következők miatt. Az építményekben keletkező szeizmikus erők an­nál kisebbek, minél kisebb az alapozás és a felső szerkezet közé beiktatott rugók merevsége. E me­revség alsó határát az szabja meg, hogy az épületre ható maximális szélteher hatására még ne keletkez­zenek a rugórendszerben képlékeny alakváltozá­sok. Olyan energiájú földrengés esetén, melynek gyor­sulása az épületen a maximális széltehernél na­gyobb vízszintes szeizmikus erőket okozna, a rugó­rendszer képlékeny állapotba kerül. Ezáltal nem képes a maximális széltehernél nagyobb vízszintes erők közvetítésére. A képlékeny állapotba jutott rugórendszer alak­­változásai is képlékenyek, ezáltal határozatlanok. A képlékeny alakváltozás határértékeit a kinetikus és potenciális energiák egyenlőségéből lehet megha­tározni. Átlag építmények esetén is igény lehet, hogy a képlékeny alakváltozások ne lépjenek túl egy vala­milyen szempont szerint megszabható felső határt. Ez az igény speciális építmények - ipari berende­zések, nukleáris reaktorok, erőmüvek, stb. - esetén még fokozottabban jelentkezik. Szigorú követel­mény lehet az alakváltozások felső határának meg­szabása, amely elsősorban az építmény jellegétől, funkciójától függ. A jelen találmánnyal éppen ilyen megoldás kiala­kítása a célunk, azaz az építmények szeizmikus igénybevételének csökkentésére olyan progresszív rugózást biztosító rendszert kívánunk kialakítani, amely lehetővé teszi az alakváltozás függvényében felkeményedö: progresszív rugózás kialakítását. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy ol­dottuk meg, hogy az épületalapozás és a felszerke­zet között ismert módon elhelyezett mozgáscsillapí­­tó szendvicsszerkezetből és energiaelnyelő acéltüs­­kékből kialakított rendszerben az épület alapozásá­nál az acéltüskéket befogadó szakaszok legalább egy részét vízszintes irányban elmozdíthatóan, az alapozáshoz képest minden irányban dilatációs hé­zaggal ágyazott csúszó tömbként alakítjuk ki. Az így kialakított tömbök kis súrlódási tényezőjű csú­szórétegekre, például grafit vagy teflon rétegekre varnak helyezve. A dilatációs hézagokat célszerűen rugalmas be­tét? nyaggal, például bitumennel átalakított habszi­vaccsal töltjük ki. A különböző csúszó tömbök legalább egy része különböző dilatációs hézagokkal van ágyazva, cél­szerűen oly módon, hogy a különböző dilatációs héz igok mérete lépcsőzetesen növekvően van ki­alakítva, ami lehetővé teszi a fokozatosan növekvő erőhatások esetén folyamatosan nagyobb számú acéltuskók működésbe lépését, illetve képlékeny deformációját. A progresszív rugózás lehetősége rugóelemek be­építési módjából ered. Az alapozás és a felszerkezet közi ugyanis csak annyi rugóelemet építünk be fix állapotban, amennyi egy előre meghatározható mértékű alakváltozást enged meg. Ha az alakválto­zás - akár szélteher esetén is - elérte ezt a megsza­bod határértéket, újabb rugóelemek lépnek be a merevség növelésébe. Az újabb rugóelemek belépé­sét í dilatációs hézagok megválasztásával lehet sza­­báhozni. így az egyes rugóelemek csak akkor kez­denek a vízszintes mozgással szembeni ellenállást kife teni, ha a dilatációs hézag oldala nekiütközik a cs iszótömbnek. Az ütközés rugalmas, így dina­mik rilag nem jelent hirtelen ugrásszerű erő, illetve eher állás növekedést. Mivel a földlökések iránya teljesen tetszőleges lehet, a dilatációs hézag termé­szetesen olyan, hogy az a vízszintes sík minden irányában biztosítani tudja az elmozdulást. A dila­tációs hézag mértéke egyezik a megszabott mértékű alakváltozás mértékével. Másik szempont a dilatációs hézag megválasztá­sánál, hogy az addig dolgozó rugók alakváltozása rugalmas, vagy rugalmas-képlékeny legyen-e és mi­lyen értékű legyen a képlékeny alakváltozás. A képlékeny alakváltozás mértéke az energia abszorbeió miatt fontos, az új rugóelemek belépése viszont rugalmas visszatérítő erőt képvisel a lengő­mozgás során. Ez a rugózási módszer tehát képes biztosítani, hogy az építmény felső részén a szeizmi­kus erők ne legyenek nagyobbak a max. szélteher eredőjénél, az alakváltozások ne lépjenek túl egy megszabott határt és az energia abszorbeiós folya­mat biztosított legyen a földrengés teljes időtarta­ma alatt. A találmány további részleteit kiviteli példán, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti szerkezet egy elemé­nek kialakítását mutatja metszetben, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott elemekből fölépí­tett rendszer vázlata, a 3. ábra pedig egy elmozdulás-ellenállás diag­ram. A> 1. ábrán látható találmány szerinti szerkezet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom