190262. lajstromszámú szabadalom • Készítmény vágott virágok vázatartósságának növelésére
1 190 262 2 A találmány tárgya : készítmény vágott virágok vázatartósságának növelésére, amely készítménynyel a különböző helyiségekben (virágboltok, kiállítási termek, tároló helyiségek, lakások) levő virágok élettartama - vízcsere és egyéb kezelés mellőzésével - a hagyományosan kezelt virágokéhoz képest - közel kétszeres lesz. A vágott virágok a szedést követően erős stresszhatásnak vannak kitéve, amelytől még a helyes termesztéstechnológia alkalmazásával termesztett első osztályú ill. extra minőségű vágott virágok is többé-kevésbé károsodnak. A vágott virág tartósságát részben a termesztés körülménye határozza meg, nagyon jelentős mértékben pedig a vágás utáni kezelések (osztályozás, csomagolás, tárolás, szállítás, árusítás, stb.) módja. • Elsődleges termesztési - kereskedelmi szempont az, hogy a jó minőségűnek termesztett vágott virág áruként is jó minőségű legyen, minél kisebb legyen a minőségi, mennyiségi veszteség, és nagyon lényeges eladói, vásárlói szempont az, hogy a virág mind az üzletben, mind pedig otthon a lakásokban sokáig virítson. Az energiahordozók drágulása tetemesen megnövelte a virágteremsztés költségét is, következésképpen még súlyozottab szempont lett a minőségóvás és az élettartamnövelés. A virágok a légzésük során szerves anyagokat égetnek el. Minél erősebb a légzésük és minél nagyobb a párologtatásuk, annál hamarabb hervadnak el. A gyors hervadást mesterséges úton lehet késleltetni. A vázaélettartam növelésére a gyakorlatban eddig is többféle módszert alkalmaztak. Ismert az az eljárás, hogy a virágokat cukros (sucrose) oldatban szívatják meg. A cukor a sztómák (sejtek légzőnyílásának) fokozott záródását eredményezi, aminek hatásaként a transpiráció erősen csökken. A mikroorganizmusok elszaporodása ellen naponta cserélik a vizet ill. baktericid szereket juttatnak a vízbe. (Az ókorban réz és ezüstedényekben tárolták a vizet a csírátlanító hatásuk miatt.) Baktericid hatású vegyületként használják pl. az ezüstnitrátot, a 8-hydroxiquinolint és a diklór-izocianuratot. A mikroorganizmusok a vízben elszaporodva bejutnak a virág szállítószövetébe, azt eltömítve megakadályozzák a vízfelvételt. Emiatt vágják vissza a vázában levő virág szárát. A baktericid hatású vegyületekkel egyidejűleg pH csökkentő szereket is alkalmaznak, pl. citromsavat, ecetsavat, mivel az alacsony pH a mikroorganizmusok élettevékenységét gátolja. A bomló növényi anyagokból etilén szabadul fel. Nagy mennyiségű etilén az öregedést nagyban sietteti. Antietilezési szernek számít pl. az ezüst-ion nátrium-tioszulfáttal adagolva ill. az amino-butaninsav. A vágott virágok élettartamát a víz gyakori cseréjével (kánikulában a virágüzletben naponta többszöri vízcsere szükséges), a virágszárak visszavágásával, valamint különböző tartósítószerekkel próbálják növelni. Ilyen ismert tartósítószer pl. a - Cornell oldat (cukor 50 g/1, AgN03 50' mg/1, 8-oxikinolin-citrát 200 mg/1);- Chrysal oldat (cukor 23 g/1, KC1 1000 mg/1, A1S04 1000 mg/1); - Zwetin oldat (szőlőcukor 50 g/1, AgN03 30 mg/1, 8-oxikinolin-szulfát 150 mg/1). Ismeretes az „Eljárás vágott virágok hervadásmentes időtartamának meghosszabbítására” c. 158 462 lsz. magyar szabadalommal védett megoldás, amely a vegyszeres kezeléssel elérhető 2-3 napos élettartam-meghosszabbítást gamma-sugárzással és relatív páratartalom szabályozásával 5-10 napra tudja növelni. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy sem a virágüzletekben, sem pedig a vásárlóknál nincs meg a feltétele a veszélyes gamma-sugárforrás alkalmazásának és a relatív páratartalom komoly beruházást igénylő szabályozásának. Elteijedt és Magyarországon is alkalmazott tárolási mód a hűtőházi tárolás. Mintegy 20 éve a nyugati országokban a vágott virágok nagyüzemi tárolására szabályozott légterű ún. „Controlled atmosphere” tárolót is alkalmaznak. Ennek a tárolásnak elvi alapja az, hogy az oxigén szintet alacsony értéken tartják a légzés csökkentése érdekében, a széndioxid szintet viszont magasan, hogy megakadályozzák az etilénképződést. Rövid múltra tekint vissza az alacsony nyomású tárolás (LPS = Low Pressure Storage). A vágott virágokat speciális konténerekbe helyezik, amelyeken vízpárával harmatpontig telített alacsony nyomású levegőt áramoltatnak át. Ez a módszer a közönséges hűtőtároláshoz képest hosszabb tárolást eredményez. Sem a szabályozott légterű, sem az alacsony nyomású tárolás a magas költségek miatt nem számíthat a közeljövőben széleskörű hazai alkalmazásra. A vágott virág élettartamának meghosszabbítására változatlanul csak a hűtő tárolókat alkalmazzák a különböző tartósítószerekkel kombinálva. A nagyüzemekben a tárolás már többé-kevésbé megoldott, rutinszerű tevékenységnek számít, a virágüzletek, kiállító termek, vagy az egyéni otthonok igénye azonban még közelről sem biztosított. Ezen helyiségekbe - a jellegükből adódóan - szinte kizárólag csakis a tartósítószerek jöhetnek számításba. Egyik legjobb tartósító készítmény a Humbold Egyetem (Berlin) kutatói által kidolgozott ún. AKN oldat, amely 30 g/1 cukorból, 0,8 g/1 timsóból 0,3 g/1 kalcium-kloridból és 0,2 g/1 nátrium-kloridbcl áll. A megoldás részletes ismertetése Nagy B. : Dísznövénytermesztés c. könyvében (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1975.) található. Ugyanezekből a komponensekből készül a hazánkban 1-2 hónap óta kapható „Tartika” nevű tartósítószer. Az ismert tartósítószerek alkalmazásával járó közös hátrány, hogy a tartósítószerek nem a virág igényeihez igazodva vannak jelen a vízben, az egyszeri vízbehelyezés és azonnali oldatbajutás miatt kezdetben túldozírozást eredményeznek (ez egyes esetekben a hervadást kifejezetten sietteti), később pedig (a hervadási folyamat megkezdődése után) már nincs elegendő mennyiség a növény számára, ami szintén sietteti a hervadást. A gyors hervadás után a visszamaradt tartósítóanyagok általában a csatornába jutnak, ami nemcsak pazarlást jelent 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
