190239. lajstromszámú szabadalom • Betonvasalás
1 190 239 2 A találmány betonvasalás, mely távtartó elemeket és adott esetben egy vagy több irányú, a támaszfelülettel párhuzamos fővasbetéteket, valamint elosztó vasbetéteket tartalmaz, melyek közül egyik vagy mindkettő járulékos betétekkel van kiegészítve. A vasbeton szerkezetek vasbetétei hagyományosan általában két egymásra merőleges irányban helyezkednek el. Az egyik irányban a fővasbetétek, a másik irányban az elosztó vasbetétek vagy rúd- és gerendaszerkezeteknél a kengyelek haladnak. Mindezen vasbetéteket helyzetükben megbízhatóan rögzíteni kell. Az egymással egy síkban érintkező kétirányú betéteket egymáshoz viszonyitott helyzetükben a vasbetétek keresztezési pontjaikon létrehozott kapcsolattal tartják meg. A kapcsolat legegyszerűbb módja a kötözés volt, ami a helyszínen elvégezhető. Ennek nagy munkaigénye miatt az építőipar szívesebben használja a modernebb hegesztett hálókat, melyek a keresztezési pontokban ponthegesztéssel összeerősített betonvasakból állnak. A hálóvasalás mozgatásához viszont nagy tömegük miatt darura van szükség, ami az építkezést drágítja. A gyárban előre elkészített hálókkal a nyomatéki ábra megszabta vasszükséglet folytonosan nem követhető, ami értelemszerűen többlet vasmennyiséget és ezzel további többletköltségeket okoz. Mindkét vasalási módszer esetén a vasalási síkokat a zsaluzathoz viszonyított helyzetében is meg kell tartani. Ezt hagyományosan térben meghajlított támasztó betonvas elemekkel oldják meg. A támasztó elemek két ponton támaszkodnak a zsaluzatra, ami a pontos elhelyezést kedvezőtlenül befolyásolja, s iparszerűen nem előállíthatok. Szokásos még az ún. betonpogácsák alkalmazása az alsó sor lemezvasalás alátámasztására. Ezek vastagsági méretei jelentősen szórhatnak, ráadásul igen könnyen kibicsaklanak a vasszál alól. Korszerűbb megoldások a műanyag kapcsoló idomok, de ezek használata külön szerszámokat igényel. További hiányossága ennek, hogy az egy idommal összekapcsolható betonacélok átmérője csak szűk határok között változhat. Meg kell említsük még a gumiszalagokat, melyeket szintén az alsó sor vasalás és a zsaluzat közé helyeznek el. Ezek sokszor nagy részükben bentmaradnak a betonban, s kilógó végeik esztétikailag kedvezőtlen hatást keltenek. Nem használhatók olyan esetben, ha a vasalás betonozáskor nagyobb megterhelésnek van kitéve, pl. a rajta járó betonozok miatt. Ekkor összenyomódhat, elmozdulhat, s így feladatát nem látja el. A találmány célja olyan betonvasalás megvalósítása, mely az elemek tipizálásával az élőmunkát csökkenti, de mégis lehetővé teszi a könnyű kezelhetőséget és főleg a nyomatéki ábrának megfelelő és így a leggazdaságosabb vasvezetést. A találmány egyben törekszik a távtartó elemek, valamint a fő- és az elosztóvasalás eddig hiányzó összhangjának megteremtésére. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a távtartó elemek térbeli merevítését a fővagy az elosztóvasalás síkjában fekvő betonacélokkal célszerű megoldani. Ezzel el lehet érni, hogy a távtartó elemek részt vegyenek a teherhordásban ezzel az egyébként felesleges vasmennyiség fajlagos értékét csökkentve, s az egyszerűbb vasalatokkal a tipizálás lehetőségét is megteremtve. A kitűzött célnak megfelelően a betonvasalás - amely távtartóelemeket és adott esetben egy vagy több irányú, a támaszfelülettel párhuzamos fővasbetéteket, valamint elosztót tartalmaz, melyek közül egyik vagy mindkettő járulékos betétekkel van kiegészítve - oly módon van kialakítva, hogy a fővasbetéteket és/vagy az elosztó vasbetéteket távtartó elemek támasztják meg, a távtartó elemeket a támaszfelületre lényegében merőleges síkú, adott esetben a fővasbetét vagy az elosztó vasbetét szerepét is betöltő, legalább kettő U-alakban meghajlított lábból és ezekhez elfordulást gátló módon rögzített, célszerűen hegesztett, adott esetben ugyancsak a fővasbetét vagy az elosztó vasbetét szerepét is betöltő két vagy több egyenes vasból összeállított zsámolyok alkotják, a zsámolyok egyenes vasai pedig a támaszfelülettel párhuzamosak. A találmány szerinti betonvasalás további ismérve, hogy a zsámoly U-alakban meghajlított lábainak két egyenes szára van, a szárakat előnyösen egyenes szakasz köti össze. A zsámoly U-alakban meghajlított lábainak egyenes szárai azonos hosszúságúak és a támaszfelületre merőlegesek. A zsámoly U-alakban meghajlított lábainak kizárólag az egyenes szárait összekötő szakaszára vannak egyenes vasak rögzítve. A zsámolyok egyenes vasaihoz azok felületével párhuzamos felületbe helyezett, az U-alakban meghajlított lábak síkjával párhuzamos, a toldást elősegítő egyenes vas van elfordulást gátló módon rögzítve. A zsámolyok egyenes vasai az U-alakban meghajlított lábak két vagy több tagból álló sorozatának legalább egyik szélső elemén túlnyúlnak, és ezáltal az egyenes vasak irányában egymás mögé sorolt zsámolyok pedig egymással együttműködő zsámolysávot alkotnak. A zsámolyok U-alakban meghajlított lábai az egyenes vasak két vagy több tagból álló sorozatának legalább egyik szélső elemén túlnyúlnak, és az U-alakban meghajlított lábak irányában egymás mögé sorolt zsámolyok egymással együttműködő zsámolysávot alkotnak. Az egymás mellé sorolt zsámolyok vagy zsámolysávok zsámolyfelületet alkotnak. A zsámolysávok elosztó vasalást, a rájuk helyezett járulékos vasbetétek fővasalást alkotnak. A zsámolysávok fővasalást, a rájuk helyezett járulékos vasbetétek elosztó vasalást alkotnak. A találmány szerinti betonvasalás legfőbb előnye a helyszíni élőmunka jelentős részének megtakarítása, ami a tipizált elemek alkalmazásának köszönhető. Igen nagy előnye még a betonvasalásnak, hogy használatával az azonos igénybevételt a szokásosnál kevesebb fajlagos vasmennyiséggel lehet felvenni. Az előnyök közé sorolható a vasbetétek helyzetének megbízható rögzíthetősége, ami jótékony hatást gyakorol a kész szerkezetek biztonságára. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajz alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzon az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
