190217. lajstromszámú szabadalom • Sugárzó energiát hasznosító, hőcsöves folyadékmelegítő berendezés

1 190217 2 munkafolyadék forráspontján éri el a légköri nyo­mást, ez alatt annál alacsonyabb. Ha a kollektort a napsugárzás éri, az elnyelt hő nem képes felmele­gíteni a kollektort, mert a legkisebb felmelegedésre a 13 munkafolyadék párologni kezd, a gőznyomás átmenetileg megnő a kollektorban, ez gőzáramlást okoz a 12 fütőcső irányába, itt is megnőne a nyo­más, de a hidegebb környezet miatt a gőz konden­zál, leadja rejtett hőjét a környező melegítendő folyadéknak, majd a lejtős csőrendszeren a kon­­denzátum visszafolyik. A rendszerben uralkodó gőznyomást, ezzel a kollektor hőmérsékletét is min­dig a melegítendő folyadék hőmérséklete fogja meghatározni. A napkollektorok 2. sz. ábrán be­mutatott ismert jelleggörbéje szerint, ha a kollektor üzemhőmérséklete a környezetétől csak kicsit tér el, nagy a szállított hőteljesítmény, míg ha az üzemhő­mérséklet magas, a szállított teljesítmény kicsi. A maximálisan szállítható hőteljesítményt a beeső sugárzás intenzitásán kívül elsősorban a rendszer geometriája, a maximális hőmérsékletet pedig első­sorban a kollektor hőszigetelése szabja meg. Nagy előnye a hőcsöves rendszernek, hogy munkahőmér­sékletét, ezzel a hőtárolóba szállított hőteljesít­ményt a melegítendő folyadék határozza meg, így víz esetében a rendszer méretezhető oly módon, hogy nem okozza a 9 tárolótartály túlfűtését, azaz a víz felforrását; a biztonságot kielégítően szolgálja egy egyszerű túlnyomásbiztosító lefúvószelep a víz­tér tetején. Az 1. ábra szerinti rendszer említett biztonságra méretezése azonban hátrányos az ala­csonyabb hőmérsékletű működéskor, illetve ha a melegítendő folyadék nem víz. E hátrányt küszöbö­li ki a 3. ábrán bemutatott kiviteli alak. E változat­nál a 12 fütőcső (vagy annak egy ága) túlnyúlik a 9 tárolótartályon a környező levegőbe. A rendszer belső terébe ennél a kiviteli alaknál nemcsak a 13 munkafolyadékot töltjük, hanem vftechn.norm. li­ter] semleges gázt is, afaiit a melegítendő folyadék Tk[K] kívánt hőmérsékletéhez tartozó p[MPa] munkafolyadék gőznyomásból és a 14 túlnyúló fü­­töcsőszakasz belső V[l] térfogatából a v. 0,098 ■ Tk egyenlettel számítunk ki. A rendszer működése most a következő. Azonos hőmérsékletű hideg állapotban a gőz és gáz egyfor­mán tölti ki a belső tér 13 munkafolyadék által el nem foglalt részét. Ha a kollektor melegszik, a párolgás erősödik, az áramló gőzök a gázt a 12 fűtőcsőben egyre hátrább szorítják, miközben nő a rendszer hőmérséklete és nyomása. Ha a gőz és gáz határfelülete eléri a 9 tárolótartály belsejében a 12 fütőcsövet, a gőz a hideg felületen kondenzál, visz­­szafolyik és a határfelület stabilizálódna, ám a kon­denzáló folyadék latens hője fűti a melegítendő folyadékot. így tovább nő a hőmérséklet, és a gőz­gáz határfelület egyre hátrább szorul, ugyanakkor egyre nő az effektiv hőátadó felület a melegítendő folyadék felé. A melegítendő folyadék kívánt (biz­tonságos) Tk [K] hőmérsékletén a gőz-gáz határfe­lület éppen a 9 tárolótartály 5 hőszigetelésének külsejénél van, az összenyomott gáz pedig még éppen ejzárja a 14 túlnyúló szakasz bordázatát, amely így nem visz ki hőt a rendszerből. További hőszállításból eredő melegedésnél a gőz-gáz határ­felület tovább tolódik, felszabadítva a 14 túlnyúló szakasz bordázatát, amely a feleslegesen szállított hőt a környezetbe továbbítja. Ha csökken a hőbe­táplálás (felhő, naplemente), csökken az üzemi nyomás is, a gáz kitágul, a gáz-gőz határfelület visszatolódik a 9 tárolótartályba, és ismét elzáródik a 14 túlnyúló szakasz bordázata, nem szökik több hő a rendszerből. Fentieket röviden úgy mondhatjuk, hogy hőcsö­vünk úgynevezett VVHC (változó vezetőképességü hőcső - angol: Variable Conductance Heat Pipe = VCHP) módjára stabilizálja a kívánt hőmérsékle­tet A találmány szerinti folyadékmelegítőben a hő­szállítás egyik legfontosabb korlátja az úgynevezett kisodrási korlát, ami azt a már említett jelenséget fedi, hogy a rendszer leghidegebb pontja felé nagy sebességgel áramló gőz a visszafolyó kondenzá­­tumból folyadékot szakít ki és sodor vissza a kon­­denzálás helyére, ezzel nemcsak folyadékhiányt okoz a sugárzáskollektorban, hanem a felesleges kondenzátum elárasztja a 12 fütőcsövet, vagy an­nak egy részét, gátolva így a hőátadást a melegíten­dő folyadék felé. A kisodrás jelensége ellen többféle módon védekezhetünk, amelyeket most aszerint csoportosítunk, hogy a kollektor, illetve annak 2 csőjárata a 8 összekötő, vagy a 12 fütőcső terében hatásos. A 2 csőjáratokban fellépő kisodrást előnyösen csökkenti a járatok keresztmetszetének növelése. En tek egyik előnyös módja, ha a járatok nem kör keresztmetszetüek, hanem lapítottak, szélesebb ol­dalukkal a napsugárzás felé. Ilyen járatok állítha­tók elő például két alumíniumlemez összehengerlé­­séval, amikor is a járatok leendő helyét formalevá­lasztó bevonattal látják el, majd a két lemez közé nagynyomású közeget pl. olajat sajtolva a kollek­tor: felfújják. Az ezzel a módszerrel előállított cső­járatok előnye, hogy a járatok tetszésszerinti alakú­ak és elrendezésűek lehetnek, hogy a járatok a két lemez 15 érintkezési helyei mentén kapilláris hatás jelentkezik, továbbá, hogy a lemezek összehenger­­lése előtt a leendő járatok helyén könnyen alakítha­tó ki más rendszerű (pl. érdesítéssel létrehozott) 7 kapilláris rendszer. Fgy ilyen csöjáratváltoztatot mutat a 4. ábra, amelyen látható, hogy a járatok a függőleges irány­ban megtört vonalvezetésűek, de vízszintes irány­ban viszonylag keveset térnek ki, a járatok felfelé tágulnak. Az ábrán 16 a 2 csőjáratának kivezetése, ahol a 8 összekötőcsőhöz csatlakozik, míg a jára­tok között sok helyen 17 összeköttetés van kialakít­va. Az ilyen járatkialakítású kollektor a megtört vonalvezetés folytán az áramló gőzt többszöri üt­­közéses irányváltoztatásra készteti, amivel nő cseppleválasztó hatása, a vízszintes kitérések cse­kély volta viszont biztosítja, hogy a visszatérő fo­lyadékra ható gravitációs erőkomponens nagy és csökkenti a kisodrást. A lefelé szűkülő járatok a folyadéktöltés szükséges mennyiségét csökkentik. A s ^k helyen kialakított 17 járatok közötti össze­köt etés az egyenletes folyadékelterítés, a kis áram­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom