190201. lajstromszámú szabadalom • Berendezés stabilizált emulziók és/vagy szuszpenziók megbontására

1 190 201 2 A találmány tárgya egy olyan berendezés, amely alkalmas nagy stabilitású, mesterséges vagy termé­szetes módon stabilizált emulziók és/vagy szusz­penziók, különösen szennyvizek folyamatos üzemű megbontására és a fázisok szétválasztására. A különféle ipari eljárásoknál gyakran cél, hogy vízben szilárd vagy vízzel nem elegyedő folyékony anyagokat finoman eloszlassanak, diszpergáljanak, ill. emulgeáljanak. Ezt vagy mechanikai, vagy ké­miai energia bevitelével érhetik el, azaz a diszperz részt igen finoman, 1 pm-nél kisebbre oszlatják el, vagy olyan vegyianyagot - felületaktív anyag, ten­­zid - alkalmaznak, amely a vízbe vitt több pm nagyságú részekre adszorbeálódva azokat egymás­tól távoltartja. Sok esetben az eljárás sikere éppen a dizperz rendszer nagy stabilitásán alapul, mint pl. festékszuszpenziók, vagy tisztításra használt zsírta­lanító szerek emulziói. A képződött szuszpenzió vagy emulzió azonban idővel kimerül, telítődik, tovább nem használható. Ahhoz, hogy a nagy­­mennyiségű vizet a többi - szennyező - anyagtól megtisztítsuk, a kolloid rendszert meg kell bontani. A különféle tisztító, ill. mosó eljárásoknál szintén képződik emulzió és/vagy szuszpenzió. Ezeknél ép­pen az a cél, hogy olyan felületaktív anyagot alkal­mazzanak, amely minél jobban képes eltávolítani a szennyezéseket, azaz minél stabilabb emulziót, oly­kor szuszpenziót képezzen. Ilyen tisztításoknál többnyire folyamatosan képződik az emulzió, ame­lyet célszerű folyamatoan megbontani. A mesterségesen létrehozott kolloid rendszerek bontásán túlmenően természetes kolloidok meg­bontása is lehet feladat. Pl. vér, tej, sejtplazma, stb. ipari felhasználásakor egyes alkotók kinyerése ér­dekében az első feladat általában az emulzió vagy szuszpenzió megbontása. Az említett természetes anyagok feldolgozásakor is gyakran képződik emulziós vagy szuszpenziós szennyvíz, amely a ter­mészetes stbilizáló anyagok hatására szintén nehe­zen bontható. A stabil kolloid rendszerek a hagyományos fizi­kai módszerekkel, pl. ülepítéssel nem választhatók két fázisra. A bontás általában vegyianyagok ada­golásával oldható meg. Ennél lényegesen előnyö­sebb megoldás a kolloid rendszer elektrokémiai bontása, amikor a jelentős vegyszerfelhasználás megtakarítható, valamint az így kezelt oldat, ill. szennyvíz sótartalma sem nő feleslegesen. Ezt való­sítják meg pl. a 171 746 sz. magyar szabadalmi leírás szerint. A módszer lényege az, hogy az olda­tot párhuzamos elektródlemezek között elektroli­­zálják, amikor is - oldódó anód esetében - olyan nagyfelületű fémhidroxid válik ki, amely felületén adszorbeálja a kolloid részeket és a tenzideket, ugyanakkor a katódon fejlődő különlegesen kis buborékok szintén adszorbeálják a kolloidokat, és egyben az összes lebegő részt a felszínre flotálják. Az eljárás biztosítja az általánosan használt vegy­szeres kezeléssel szemben a fent említett két előnyt, valamint a folyamatos működést is. Az idézett sza­badalmi leírás szerinti készülék függőleges lemezek között, vízszintes irányú folyadékáramlást létesít és két lépésben valósítja meg azt, ami egyetlen foko­zatban is megoldható, éspedig a könnyű szennyezé­sek dotálását és a nehezebbek üiepítését. Ez utóbbi­hoz meglehetősen nagy ülepítőtér szükséges az elektroflokkulálás után. Jelen találmány szerinti készülékben a folyadék­nak a lemezek közötti optimáli áramoltatásával egyetlen térben oldjuk meg mindkét típusú anyag elválasztását és ezzel jelentősen kevesebb energia­felhasználással jobb szétválasztást biztosítunk. A találmány szerinti készülékben az elektródleme­zeket egymással párhuzamosan, a függőlegeshez képet legalább 5°-os és legfeljebb 45°-os szöget be­zárva helyezzük el. A folyadékot nem vízszintesen, hanem a függőlegeshez képest legalább 5°-os és legfeljebb 45°-os szöget bezárva, célszerűen felülről lefelé áramoltatjuk az elektródlemezek között. Amennyiben a szennyvíz nagy mennyiségű ülepedő anyagot és kevés emulziót tartalmaz, akkor jobb elválasztás érhető el fordított irányú folyadékára­moltatással. A ferdén elhelyezkedő elektródleme­zek javítják az ülepítés hatásfokát, az elektroflok­­kuláció hatásfokát pedig a felülről lefelé történő, ellenáramú folyadékmoíigás növeli. Speciális mó­don stabilizált emulziók és szuszpenziók esetében - ahol a micellák bontása az elsődleges feladat a koagulálással szemben - nagyobb térerősség bizto­sítható az elektród közvetlen közelében, ha elekt­ródként síklemez helyett ún. hullám- vagy perfo­ráltlemezt alkalmazunk. A készülék vázlatos rajza az 1. metszeti és a 2. felülnézeti ábrákon látható. A készülékbe a folyadék az 1 helyen lép be, áthalad a 2 elektródlemezek között. A kolloidok jelentős része felúszik, és onnan folyamatosan vagy szaka­szosan a 3 helyen eltávolítható, kisebb része pedig leülepedik, amit a 4 leeresztőn időszakonként leen­gedhetünk. A megbontott emulzió vagy szuszpen­zió tisztított vizes fázisa az 5 túlfolyón lép ki a készülékből. A készülék méretezésére az alábbi irányértékek szolgálnak: tartózkodási idő a reakciótérben 5-20 perc elektródtér/anódfelület arány 0,2-0,002 m3/m2 anódos áramsűrűség 1-10 A/m2 Az így méretezett készülékben a bontáshoz álta­lában 30-300 Aó/m3 elektromos töltésre van szük­ség, azaz 2-4 V egyenfeszültség alkalmazásakor 0,1-0,5 kWó/m3 energiára. Eközben az elektródle­mezek fogyása pl. alumíniumelektródok esetében 10-100 g/m3, azaz kb. egy mikrométer/m3. Néhány emulzióbontás vizsgálati adatait az alábbi táblázat mutatja be: Emulzió fajtája CCI4cUrakl, mg/l áramlási ^ iszlilási alásl'ok % emulzió­ban vi/bcn maradó (számí­tod) mm/s Rábapon P .14:) 21 1,0 94 grafitos Rábapon 1 SOI) 41 0,12 9S íuróemulzió 14 400 175 0.00 00 gk. mosóvíz 620 47 l,X 02 lej 27 000 310 0,11 00 Szabadalmi igénypontok 1. Eleklrolizáló készülék stabil emulziók és/vagy szuszpenziók elektromos megbontására, különösen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 50 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom