190180. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas zsinórvezető tartószerkezet, főleg horgászbotokhoz
1 2 . 190 180 A találmány tárgya olyan rugalmas zsinórvezető tartószerkezet főleg horgászbotokhoz, mely a felszerelése után a horgászbot rugalmasságát és flexibilitását nem rontja le lényegesen. 5 A kitűzött feladatot azzal oldjuk meg, hogy az acél, bronz vagy egyéb fémötvözetből készített zsinórvezető tartószerkezet támasztötartó-lábainak szélességét és vastagságát tapasztalati úton meghatározott képlet szerint hajlításra méretezzük. Közismert, hogy a horgászfelszerelések, beleértve a horgászbotokat és azok felszereléseit is, az utóbbi időben jelentősen korszerűsödtek. E fejlődésnek számos a hetvenes években megadott szabadalom a bizonyítéka. Ilyen például a 174 162 lajstromszámú magyar szabadalom, mely egy új vágóhorog kialakítását javasolja. Korszerű és nagy flexibilis tulajdonságokkal rendelkező üvegszállal erősített műgyantaanyagú horgászbotot tartalmaz az 1 565 605 lajstromszámú angol 2Q szabadalom. Általában megállapítható, hogy a horgászbotok és a szerelvényeik közül az egyik legkritikusabb elem a zsinórvezető szerkezet. A zsinórvezető szerkezetnek több egymással ellentmondó követelménynek kell megfelelnie. 5 Ezek a főbb követelmények a következők: A zsinórvezető gyűrű belső felületének igen kopásállónak kell lennie. E követelményt általában csak a nehezen megmunkálható rideg anyagok tudják kielégíteni. A zsinórvezető gyűrűt tartó tartószerkezetnek szilárdnak, de ugyanakkor rugalmasnak is kell lennie. Figyelembe kell venni ugyanis azt a körülményt, hogy a zsinórvezető a rugalmas horgászbotra kerül 35 felerősítésre, a nem megfelelően rugalmas zsinórvezető szerkezet pedig a különben nagy flexibilis tulajdonságokkal rendelkező horgászbot rugalmas mechanikai tulajdonságát jelentősen rontja. Nem szorul bizonyításra, hogy az ily módon a 40 flexibilis tulajdonságoktól megfosztott horgászbot használati értéke nagymértékben csökken. További követelmény, hogy a zsinórvezető cseréje illetve felszerelése gyorsan és egyszerű eszközökkel megoldható legyen, hiszen a horgászbotok 45 használóitól ezirányú szakértelem nem követelhető meg. E valós tényezőkkel magyarázható, hogy az idevágó szabadalmi szakirodalom bőven foglalkozik a problémakörrel. 50 Például a zsinórvezető szerkezet elemeinek a felszerelésével, cseréjével foglalkozik az 1 598 485 lajstromszámú angol szabadalom és a 2 547 551 lajstromszámú NSZK szabadalom. Az 1 598 485 lajstromszámú angol szabadalom a 55 horgászbotokra hengerpalást-formájúra kiképzett tartószerkezetekkel illeszthető zsinórvezetők cseréjét megkönnyítő, szétszedhető teleszkópos horgászbotot véd. Á horgászbot szétszerelése után ui. a zsinórvezetők könnyebben levehetők, például egy- 60 szerűen lehúzhatok a botdarabról. Egy szét nem szerelhető horgászbotról pedig egy közbülső zsinórvezető csak a többi, a szélen elhelyezkedő zsinórvezetők eltávolítása után vehető le. A zsinórvezetők másik típusánál, az ellaposított 65 lábakban végződőknél alkalmazható a 2 547 551 lajstromszámú NSZK szabadalom, amely egy időtálló műanyagbandázsolásos rögzítési módra és különböző lábvégződésekre ad szabadalmi oltalmat. A zsinórvezető felszerelését és/vagy cseréjét megkönnyítő megoldások azonban nem elégítik ki a zsinórt megvezető felület kopásállóságára és a tartószerkezet mechanikai tulajdonságaira vonatkozó követelményeket. A jóminőségű, kopásálló zsinórvezetők csak az utóbbi években jelentek meg a piacon. A korábbi típusok (fémgyűrű, fémből kialakított szemek) a súrlódó horgászzsínómak és a zsinórra tapadt homokszemcséknek igen erős koptató hatása miatt pár hónap alatt elhasználódtak. Jobb megoldást jelentettek a fémfoglalatba rögzített üveg - majd porcelán - gyűrűk, melyek 2-3 évet is kibírtak. A ma használatos fémoxid kerámia-gyűrűk már több mint 10 évig használhatók, azaz gyakorlatilag elkophatatlanok. Alkalmazásuk azonban újabb problémát vet fel. A horgászzsinórt megvezető kopásálló, de merev gyűrű és a gyűrűt befoglaló, általában fémből készített tartószerkezet nehezen rögzíthető egymáshoz. Emiatt e két különböző tulajdonságú anyag egymáshoz illesztését általában egy harmadik alkatrésszel oldják meg. Az 1 597 390 lajstromszámú angol szabadalomnak a szakmai színvonalat tárgyaló részében bemutatott megoldás három szerkezeti elemet, azaz egy rideg, de kopásálló gyűrűt, egy elasztikus műanyag közdarabot és egy fém tartószerkezetet tartalmaz. E három alkatrészt az egymásba préselés után a radiális irányú nyomóerő által kiváltott súrlódóerő tartja össze. E minden tekintetben kiváló megoldás sem foglalkozik azonban a tartószerkezettel szemben támasztott szilárdsági követelményekkel, és a tartószerkezetnek a horgászbot flexibilitására és rugalmasságára gyakorolt hatásával. Ezen kívül az öszszeszerelésnél alkalmazott nagy préselési erő sokszor a gyűrű törését eredményezi, azaz csökkenti a termelés hatékonyságát. Az 1 591 523 lajstromszámú angol szabadalom az említett problémák közül megoldást ad a szilárdsági követelményekre. Ez a konstrukció egy olyan tömeggyártásra alkalmasan kialakított igen szilárd tartószerkezetet véd, amely a horgászbot tengelyirányába egy előre - és két hátra - nyúló lábat tartalmaz. Az előrenyúló láb a horgászbot tetejéhez, a 90°-os offszettel elforgatott hátranyúló lábak pedig a horgászbot jobb illetve bal oldalához rögzíthetők. Mint látható, az ismertetett megoldások egyike sem oldja meg egyidejűleg a könnyen szerelhetőség, a kopásállóság, a szilárdság és a tartószerkezet rugalmasságának problémáját, sőt a rugalmasság problémájával egyáltalán nem foglalkoznak. Pedig a horgászbot lengéstani szempontból a horgászzsinór és a horgászbotot tartó emberi kéz közé iktatott csillapító tagként fogható fel, és mint ilyennél, a flexibilitás és a rugalmasság elsőrendűen fontos. A horogra került, menekülni akaró hal ui. erős lökésszerű terhelést jelent, amely a botot tartó ember számára komoly igénybevétellel jár, ha a bot 2
